1930-ban a Városliget és a Hadapród utca (ma: Kelemen László utca) között járt, budai szakaszán a Clark Ádám tér–Batthyány tér–Batthyány utca–Széna tér–Retek utca (ekkor még a Szilágyi Erzsébet fasort is így nevezték)–Hadapród utca vonalon, ám 1931-ben ezt is módosították, a járat a Városmajornál a Pasaréti út felé vette az irány és így érkezett a Hadapród utca sarkára, amit ekkor még nem neveztek Pasaréti térnek.
A módosítást a zugligeti lakosság felháborodása kísérte, mivel ők épp azt kérvényezték a Székesfővárosi Autóbuszüzemtől (SZAÜ), hogy az irányukba hosszabbítsák meg a járatot. A társaság viszont közölte a reklamálókkal, hogy így igazságos, mivel a Retek utcában volt villamos, a Pasaréti úton viszont nem volt semmi. „Pedig sok kisember menekült ide a saját szerény hajlékába a drága pesti házbér elől, ezeknek lehetővé kell tenni, hogy gyorsan és olcsón jussanak haza, s a napi munka után ne kelljen még fárasztó gyalogutat is tenniük” – indokolt a SZAÜ, de valószínűleg már sejtették, hogy épp a Pasaréti út környékén pörög fel az ingatlanüzlet a következő években.
A busztársaságot 1932-ben a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT, a „Beszkárt”) vette át. A buszok eleinte a sokkal nagyobb számú és fontosabb villamosok árnyékában működtek, ám miután az 1936-tól megjelenő MÁVAG N26 és N36 típusoknak köszönhetően az addigi szedett-vedett járműflotta kezdett egységessé válni, a fejlesztések is megindultak – 1937-ben már kizárólag dízelüzemű buszok közlekedtek a Beszkártnál, ami azokban az időkben a modernizáció csúcsát jelentette. Egy évvel később megkezdődött a budai buszgarázs építése is, emellett a társaság az utazási körülményeken is javítani akart: utasvárók épültek, végállomások újultak meg, de az 5-ös busz budai végállomása-várócsarnoka is ekkoriban épült. A társaság a Pasaréti tér legjellegzetesebb épülete, az 1934-ben átadott Páduai Szent Antal-templom és ferences rendház tervezőjét, Rimanóczy Gyulát kérte fel a munkára, mivel úgy vélték, hogy a várónak a modern templomhoz kell igazodnia.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
