Akadálymentesítettek három fitneszparkot Békéscsabán

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. április 15.

Lokál

Infografikán láthatják az autizmussal élők, hogyan kell használni az eszközöket.

Matricákon a megfelelő mozdulatsort megjelenítő ábrákat, rajzokat, infografikákat ragasztottak fel a három kültéri fitneszpark eszközeire Békéscsabán.

Szántó Tamás, a békéscsabai Aut-Pont Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint ez az első alkalom, hogy autizmus szempontból „akadálymentesítenek” kondiparkokat.

Bár mindenhol kiírják, hogyan kell használni a kondiparkok eszközeit, az autizmussal élőknek még az írott információk is csak kismértékben nyújtanak támogatást. Az autizmussal élők számára zavaró lehet, hogy általában több eszköz van egy fitneszparkban, többen is edzenek ott, és zavaróak lehetnek számukra a fény- és zajviszonyok is, így mire oda jutnak, hogy használnák az eszközt, kérdés, hogy eszükbe jut-e, hogyan kell – magyarázta Szántó Tamás.

Szarvas Péter (Hajrá Békéscsaba Egyesület) polgármester elmondta, az Aut-Pont alapítvány székhelyén van a közterületeken lévőkhöz hasonló kondipark, amelyet rendszeresen használnak az ottani fiatalok. Szóba került, hogy a városban lévő kondiparkokat is igénybe vennék, a biztonságos használathoz azonban szükség van ezekre az ábrákra.

Erre az akadálymentesítésre 270 ezer forint támogatást adott az önkormányzat az alapítványnak. Minimális ráfordítás, de ami megvalósult belőle, mégis nagy segítség az autizmussal élőknek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.