Glonczi László a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete elnökeként a nap 12 órájában önkéntes munkát végez: a szegregáció megszüntetéséért, a szabad iskolaválasztásért, a cigány gyerekek jobb életkörülményeiért, tanulásukért, a fiatalkorú szülők jogaiért küzd elszántan, időt, energiát nem kímélve. Jelenleg Tiszavasváriban akad a legtöbb munkája, itt adott interjút lapunknak.
magyarnarancs.hu: A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete, amelynek ön alapító elnöke (2016-ban lett hivatalosan bejegyezve) az oktatásban egyre erősödő szegregáció ellen is küzd. Tiszavasváriban teljesen szegregált már a romaiskola.
GL: Eddig sikerült két szegregált iskolát is bezáratnom, Erdőkövesden, illetve Istenmezején. Minden szegregációs ügyben indított perünket megnyertük. A Sója Miklós-féle görög katolikus iskola elleni pert is megnyertük első és másodfokon is, majd a Kúria kimondta, hogy a görög katolikus iskola és egyáltalán az egyházi iskolák nem szegregálnak. Csakhogy ennek pont a fordítottja az igaz, ráadásul épp a Kúriának ezen ítélete indította el a még erősebb szegregációt, mely azóta háromszorosára növekedett, mint ez előtt az eset előtt volt. De hiába van mintegy negyven nyertes perünk, amíg az iskolafenntartó nem hajtja végre az ítéleteket, méghozzá úgy, hogy ennek nincs semmiféle következménye. A tiszavasvári szegregált iskola elleni pert például már tíz éve megnyertük, de nem történik semmi. Az Oktatási Hivatal sincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Kiss Tibor, Daróczi Gábor és dr. Kegye Adél, a CFCF alapítvány ügyvédje nagyon sokat segít nekem, velük dolgozom együtt azért, hogy a szegregációt megszüntessük. Az eredeti szakmám kőműves, de amikor a gerincsérvem miatt abba kellett hagynom és akkor még a CFCF (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány) önkénteseként kezdtem dolgozni, először helyben próbáltam megértetni az emberekkel, hogy nem jó a szegregáció.
| ||
magyarnarancs.h: Hallgatnak önre a romák?
GL: Az egyik évben a saját lányom után sikerült 35 gyereket segítenem átíratni a cigányiskolából a többségibe. Mindezt úgy, hogy én sosem beszéltem rá a szülőket arra, hogy kivegyék onnan a gyereküket. Pedig volt olyan szülő, akinek a gyereke 40 ezer forintos ösztöndíjat kapott a görög katolikus iskolától, és erről mondott le azért, hogy a gyerekét erősebb, jobb iskolába írassa, mert úgy gondolta, többre képes, és nem mindegy, milyen esélyei lesznek a jövőben. Ugyanis azok a gyerekek, akik ötös tanulók a görög katolikus iskolában, kettesek lesznek a belvárosiban. A saját lányom is így járt. Ezek után megkérdőjelezem, milyen lehet az az iskola. Egyszer jött hozzám egy cigány kislány, aki azt mondta, Laci bácsi, eddig ötös tanuló voltam, most pedig kettes. Erre szoktam mondani, hogy gyerekem, sose bánd, akkor az az ötös annyit is ért.
magyarnarancs.hu: Hány cigány tanár van abban az iskolában, ahol a gyerekek száz százaléka cigány?
GL: Egy se. Egyetlen cigány pedagógiai asszisztens van. Egyébként ebben az iskolában veszélyességi pótlékot fizettek a tanároknak. A múltkor beszéltem itt egy pedagógussal, aki azt mondta, hogy szeret itt tanítani, és ez nagy kihívás.
magyarnarancs.hu: Mit gondol a pozitív diszkrimináció intézményéről?
GL: Mindenekelőtt a szegregációt kéne csírájában megszüntetni. Én nevelőotthonban, állami gondozásban nőttem fel, viszont nagyon jó pedagógusok tanítottak. Nem a felnőtteket kéne integrálni, mert az már nemigen lehetséges, hanem a gyerekeket. Amíg egy cigány gyerek nem lát olyan iskolát, ahol van tornaterem, van ebédlő, addig nincs remény arra, hogy integrálódjon.
magyarnarancs.hu: Adott egy cigány gyerek rossz körülmények között, képzetlen, iskolázatlan, integrálódni nem szándékozó, illetve nem képes szülőkkel. Mikor jár jobban? Ha örökbe fogadják a többségi társadalomhoz tartozó, elhivatott, jómódú szülők, vagy ha a saját környezetében nő fel?
GL: Alapvetően az a jó, ha a gyerek a saját családjában nő fel. Persze én mindig elmondom a cigány családoknak, melyeket látogatok, hogy tegyenek meg mindent, tartsák be a szabályokat, járassák a gyerekeiket iskolába, magyarán ne adjanak támadási felületet. És mindig próbálom hangsúlyozni az iskola, a továbbtanulás, az oktatás fontosságát. De én is azt tapasztalom, hogy a gyámügy, a gyermekvédelmi rendszer nem toleráns a cigányokkal, és akkor finoman fogalmaztam. Alapvetően pusztán a szegénység miatt nem lehet egyetlen gyermeket sem kiemelni a családjából, a törvény tiltja. A múltkor például azért állt fenn ez a veszély az egyik Tiszavasváriban élő cigány családnál, mert a gyermekvédelem azt mondta, a szülők nem képesek gyermeküknek megfelelő szemüveget vásárolni. Ekkor kijártuk, hogy a Magyar Látszerész Szövetség adjon szemüveget ennek a kislánynak. Ilyen apró dolgokon múlhat az, hogy egy gyermeket kiemelnek-e a családjából vagy sem.
magyarnarancs.hu: Miből működik az egyesületük?
GL: Nulla forintból, pályázatokat nem nyerünk, három év alatt most nyertünk egyet. Eddigi utaimat a CFCF alapítvány, olykor a sajtó, olykor dr. Kegye Adél ügyvédnő finanszírozta. Én teljesen önkéntes alapon dolgozom.
magyarnarancs.hu: Tiszavasváriban két cigánytelep van. Az egyik a bűdi telep, ahol a romungro cigányok laknak nagyon szerény körülmények között, a másik a Széles út–Keskeny út közti oláhcigánytelep, ahová egyesek szerint jobb, ha idegen be se teszi a lábát, itt még nagyobb a szegénység és érzékelhető a bezárkózottság, az agresszivitás is. Hogy van az, hogy a két telep lakosai nem beszélnek egymással?
GL: Teljesen más ez a két cigány kultúra, más a felfogás, más minden. A romungrók nagyon nyitottak, barátkozóak, kommunikatívak, az oláhcigányok sokkal zárkózottabbak, gyanakvók, ők harminc évvel el vannak maradva a romungro cigányokhoz képest. Az oláhcigánytelepen szóba se állnak veled, illetve a romungro cigányokkal sem. Bezárkózottak, félnek. Némelyikük nem is tud magyarul, csak oláhcigány nyelven, és most már lesz olyan iskola, ahol ezen a nyelven tanulhatnak. Az ottani gyerekeket mindenképp meg kéne szólítani, feloldani ezt a zárkózottságot, és akkor a szülők is társulnának hozzájuk, mert látják azt, hogy a gyerek akar valamit. Ez lehetne az út.
