helyrajzi szám

Andrássy út 111.

Lokál

Árvaház és szálloda

Az Andrássy út Körönd és Hősök tere közötti szakaszának, az ún. Villanegyednek a rendhagyó épülete volt a 111. számú ház, amelynek tulajdonosa nem valamely notabilitás volt, és a funkciója is eltért a környékbeli lakóházaktól. A Pesti Izraelita Hitközség birtokolta telken, a Quittner Zsigmond tervezte épületben 1880-tól zsidó fiúárvaház működött.

A villa léptékű egyemeletes ház már a századfordulón szűknek bizonyult az intézmény számára, ezért azt átköltöztették a Városligeti fasorban emelt új épületbe. A következő harminc évben csak tervek születtek az Andrássy úti ház bővítésére.

A hitközség végül a 30-as évek közepén látta elérkezettnek az időt, hogy kezdjen itt valamit. Úgy döntöttek, hogy nagyobb, kifejezetten profitorientált vállalkozást hoznak létre: szállodát. Pontosabban egy ún. boarding house-t (a kifejezést akkoriban szállodabérháznak fordították). Az angolszász eredetű szállodatípus ekkoriban jött divatba Európában. A boarding house-ba a vendégek általában hosszabb időre költöztek, a szobák inkább garzonlakások voltak, de az olyan szállodai szolgáltatásokat, mint a mosás vagy a takarítás, itt is a személyzet végezte.

A megrendelők a modern megoldáshoz modern épületet képzeltek el, a tervezéssel első olimpiai bajnokunkat, Hajós Alfrédot bízták meg, aki ekkor már rég nem az uszodában, hanem a tervezőasztalnál kamatoztatta tehetségét. Olyannyira, hogy 1924-ben egy stadiontervével a párizsi olimpián ezüstérmet is szerzett a művészeti versenyben. Hajós nevéhez olyan épületek fűződtek, mint a debreceni Aranybika Szálló (1915), a Megyeri úti stadion (1921) és a margitszigeti sportuszoda (1930), vagyis 1937-ben már elismert építészként látott munkához. A legnagyobb kihívást a helyszín jelentette. Az Andrássy úton egyetlen új épület sem állt, Hajósnak ebbe a közegbe kellett illesztenie egy olyan házat, amely bár modern, mégsem túl feltűnő a 19. század végi villák között. Ő ezt roppant egyszerűen oldotta meg: a szálloda főhomlokzata és főbejárata a Munkácsy Mihály utcába került, ezért az Andrássy útról csak a háromszintes épület oldalát, illetve jellegzetes félkörös sarokszobáinak ablakát látni. „Az egyes lakásegységek az egy, illetőleg két 25 m2-es szobán kívül be­épített garderobe szekrénnyel és szekrényszerűen beépített főzőfülkével ellátott előteret és minden egészségügyi berendezéssel gondosan felszerelt fürdőszobát tartalmaznak. Minden lakásegységhez a szobával azonos szélességű és 1,5 méter mélységű fedett terasz, illetve a II. emeleten erkély tartozik, melyek az épület egész hosszában végigfutnak” – írta az átadást követően a Tér és Forma folyóirat, külön is kiemelve az éttermet, amely az Andrássy útról is megközelíthető. „Gondoskodás történt (…) a kerttel való közvetlen összeköttetéséről is, hogy nyáron a kertben való étkezés és kiszolgálás zavartalanul lebonyolítható legyen” – tették hozzá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.