A nagyvárosi gyepterületek hasznai és kockázatai

Valami mozog a fűben

Lokál

Nehezen hihető, de vannak, akiket zavarnak a ritkán kaszált nagyvárosi zöld felületek. Nézzük, melyek a tipikus panaszok.

Erőteljes növekedésnek indultak a sokszor virágokat is hozó lágyszárúak a tavalyinál jóval csapadékosabb tavaszi, kora nyári időben – például a városok köz­területein, parkjaiban, ritkásabb-gyakoribb zöld területein. A sokak számára lelkesítő, mások számára riasztó fejlemény kezelésére hagyományosan a fűnyírót vagy a gyepterületek rémét, a damilos fűkaszát szokták választani, de akadnak kíméletesebb, az ökológiai sokszínűséget, a nagyvárosokban is fellehető, rendkívüli jelentőségű életközösségek (mondjuk a veszélyeztetett beporzók) érdekeit is szem előtt tartó megoldások. Az immár Budapesten is szélesebb, de messze nem elég széles körben (a Főkert által gondozott 6 millió négyzetméter 4,5 százalékán) alkalmazott eljárás szerint elég alkalmanként kaszálni a természetes eredetű, önmagát évente magról újratermelő, többéves törődés után már kellőképpen diverz, leginkább itt honos virágos növényekből és pázsitfüvekből álló gyepet. Ami akkor szép, ha nem csak 3 milliméterre áll ki a földből.

Nem csupán esztétikai szempontok játszanak szerepet ebben a megközelítésben. Először is, a gyep komoly mennyiségű nedvességet képes megkötni, majd párologtatással a légkörbe juttatni, ami főleg nyaranta a sivatagi szárazságú városi levegőre jó hatással van. Az efféle gyeptársulások, pláne, ha facsoportok tarkítják ezeket, jelentősen enyhíthetik lokálisan a nagyvárosi hőszigethatást, és hozzájárulnak a komolyabb forróság enyhítéséhez. Járulékos haszon, hogy itt képes eleséget találni számos beporzó faj, utóbbiak pedig más, szintén a városban megtelepedett, vagy egyszerűen az emberi kolonizáció, urbanizáció dacára is itt maradt fajoknak szolgálnak eleségül. Nem, nem a házi méhekről meg az Akácfa utcai mézről van szó – városi körülmények között meglehetősen ritka a háziméh-tartás.

A zöld közterületeken végzett rendszeres, oktalanul brutális mértékű beavatkozás komoly károkat okoz. A fűnyírás többnyire sajnos nem áll meg a még indokolható mértéknél (amikor bokáig ér a gyep), hanem igyekeznek centisre, legrosszabb esetben pár milliméteresre vágni a növényzetet, mondván, úgyis megnő. Csakhogy a növényzet ebben a formában nem tud vizet megkötni, a helyén porzik a föld, szinte sivatag alakul ki; a gyepet pazarló locsolással is csak nehezen lehet életre kelteni, ha nincs égi utánpótlás. A folyamatosan invazív beavatkozások sorával kezelt és meggyötört gyep kisárgul már júniusra, ráadásul (főleg a damilos fűkasza agresszív viselkedése nyomán) a gyepszintben sérülések keletkeznek és ebben a háborgatott, sérült talajban találnak maguknak új hazára mind az őshonos, mind az idegenhonos invazív gyomok – a parlagfűtől a toklásza miatt rettegett egérárpáig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.