Ahogy a VI. kerület Terézváros, a VII. kerület Erzsébetváros, a VIII. kerület pedig a Józsefváros nevet viselte, úgy lett a XIII. kerület Magdolnaváros e határozat nyomán. Noha a közgyűlés felhatalmazta a kerületi polgármestert, hogy az új elnevezés „közigazgatási gyakorlatban történő keresztülvitele céljából a szükséges intézkedéseket a saját hatáskörében tegye meg”, a Magdolnaváros név soha nem tudott gyökeret ereszteni. Legfőképp azért, mert a kerületet Angyalföldnek emlegette boldog-boldogtalan, s ezt nem lehetett egy tollvonással megszüntetni.
Az illetékesek már e megnövelt figyelem mellett készítették el a teherpályaudvartól délre eső, nagy kiterjedésű terület rendezési tervét, így megágyazva az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) kislakás-építési programjának, amelynek során nemcsak a lakásokkal törődtek: a telep központi terét egy kultúrházzal kívánták megkoronázni.
A munkálatokat is elkezdték Horváth Szabolcs tervei alapján, de a szerkezetkész épület befejezését a háború miatt halogatták. Pedig nem kellett volna sok. Legalábbis erre utal, hogy 1944. május 16-án a Reggeli Magyarország arról számolt be, hogy Kominek Teréz „kilencszeres tolvajnő” a színpadi függönyt próbálta ellopni. Ezek szerint 1944-ben már a színpad is állt, 1945 szeptemberében pedig arról lehetett olvasni, hogy a telep lakói rohammunkában dolgoznak az épületen. De abban lakásokat alakítottak ki, illetve orvosi rendelőt. A valóságos kultúrházat csak 1949 tavaszán adták át, ám a tulajdonos, a megszűnés előtt álló OTI már nem tudta üzemeltetni. Az üresen álló épület a főváros tulajdonába került, ősszel óvoda és könyvtár nyílt bizonyos helyiségeiben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
