helyrajzi szám

Angyalföldi József Attila Művelődési Központ

Lokál

A főváros 1938-ban olyan ajándékkal kedveskedett Horthyné Purgly Magdolnának, amilyet élő ember még nem kapott: kerületet neveztek el róla. 

Ahogy a VI. kerület Terézváros, a VII. kerület Erzsébetváros, a VIII. kerület pedig a Józsefváros nevet viselte, úgy lett a XIII. kerület Magdolnaváros e határozat nyomán. Noha a közgyűlés felhatalmazta a kerületi polgármestert, hogy az új elnevezés „közigazgatási gyakorlatban történő keresztülvitele céljából a szükséges intézkedéseket a saját hatáskörében tegye meg”, a Magdolnaváros név soha nem tudott gyökeret ereszteni. Legfőképp azért, mert a kerületet Angyalföldnek emlegette boldog-boldogtalan, s ezt nem lehetett egy tollvonással megszüntetni.

Az illetékesek már e megnövelt figyelem mellett készítették el a teherpályaudvartól délre eső, nagy kiterjedésű terület rendezési tervét, így megágyazva az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) kislakás-építési programjának, amelynek során nemcsak a lakásokkal törődtek: a telep központi terét egy kultúrházzal kívánták megkoronázni.

A munkálatokat is elkezdték Horváth Szabolcs tervei alapján, de a szerkezetkész épület befejezését a háború miatt halogatták. Pedig nem kellett volna sok. Legalábbis erre utal, hogy 1944. május 16-án a Reggeli Magyarország arról számolt be, hogy Kominek Teréz „kilencszeres tolvajnő” a színpadi függönyt próbálta ellopni. Ezek szerint 1944-ben már a színpad is állt, 1945 szeptemberében pedig arról lehetett olvasni, hogy a telep lakói rohammunkában dolgoznak az épületen. De abban lakásokat alakítottak ki, illetve orvosi rendelőt. A valóságos kultúrházat csak 1949 tavaszán adták át, ám a tulajdonos, a megszűnés előtt álló OTI már nem tudta üzemeltetni. Az üresen álló épület a főváros tulajdonába került, ősszel óvoda és könyvtár nyílt bizonyos helyiségeiben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.