Az Autóklub szerint kontraproduktív az autómentes Lánchíddal való „kísérletezgetés”

  • Narancs.hu/MTI
  • 2022. december 17.

Lokál

Karácsony Gergely fotókkal szemléltette 60 ember helykihasználását a hídon.

Budapest nem engedheti meg magának, hogy csaknem három kilométer hosszon ne lehessen személyautóval átkelni a Dunán– idézi az M1 szombati műsorában elhangzottakat az MTI.

A műsorban Kovács Kázmért, a Magyar Autóklub jogi bizottságának elnökét kérdezték, aki azt mondta, a közlekedéssel összefüggő problémákat mindenki megérzi, és

„mindenki úgy látja, hogy túltolja az ezzel kapcsolatos elképzeléseket a főváros”.

Mint rámutatott, a főváros a Dunán való kevés átkelési lehetőség közül venné el az egyiket. Kovács Kázmér úgy fogalmazott, a közlekedés annyira fontos, mint a kenyér, és ha ezzel problémák adódnának, akkor sokak élete lehetetlenülne el. Arra a kérdésre, mi történne, ha a pesti alsó rakpartot és a Lánchidat is lezárnák, azt válaszolta, reméli, ez nem fog megtörténni. Hozzátette, jelenleg hivatalosan több alternatívát is vizsgál a főváros: még a Szabadság híd lezárása is szóba jött, de a Magyar Autóklub ezt is ellenzi.

Az elnök elmondta, bíznak abban, hogy a főváros rájön, minden ilyen „kísérletezgetés” kontraproduktív, mert ellentmond a városzöldítési terveknek, mivel szerinte az autósok egy budapesti híd lezárásával körülbelül 30 ezer kilométerrel többet kénytelenek autózni. Karácsony Gergely főpolgármester szombat reggel egyébként fotókkal szemléltette, hogyan néz ki 60 ember helykihasználása a Lánchídon autóval, busszal és biciklivel.

Így néz ki 60 ember helykihasználása a Lánchídon autóval, busszal és biciklin. Beszéljen a kép a szavak helyett. #Budapest

Posted by Karácsony Gergely on Friday, December 16, 2022

A felújított Lánchidat pénteken a buszok, a taxik és a motorosok, kerékpárosok számára nyitották meg, a gyalogosok a tervek szerint a jövő nyár végétől használhatják. Karácsony Gergely főpolgármester az eseményen azt mondta, a híd végső forgalmi rendjéről a budapestiekkel együtt kívánnak dönteni, valódi közéleti viták lefolytatása után.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.