helyrajzi szám

Baross kocsiszín

Lokál

Ha megrendeznék a „Budapest legrondább tere” versenyt, papírforma szerint az Orczy tér lenne az egyik legesélyesebb.

Története a 19. század közepén indult, bár Orczy térnek csak jóval később, 1900-ban nevezték el. Az újdonsült tér ekkor már régóta az egyik legnagyobb kültelki közlekedési csomópontnak számított: 1868-ban itt épült fel az államvasutak főpályaudvara, s ennek nyomán a belvárosba igyekvő utasok számára lóvasúti vonalakat is létesítettek. De a villamos is a lehető leghamarabb érkezett. Miután az addig ismeretlen mérnök, Balázs Mór 1887–1888-ban, a körúti villamosok hét hónapos kísérleti próbaüzemével meggyőzte a fővárosi illetékeseket arról, hogy az új járműveké a jövő, 1889-ben már az első állandó budapesti villamosjárat indulhatott az Egyetem térről a Kecskeméti utcán, és az ekkor még Stáczió utcának nevezett Baross utcán át végállomására, a későbbi Orczy térre.

De a villamosok tárolásáról is gondoskodni kellett. A józsefvárosi végállomás közelében akadt megfelelő ingatlan, de azt a főváros eleinte csak feltételesen biztosította Balázs Móréknak – csak ideiglenes épületeket emelhettek, az ugyancsak ideiglenes vágányok pedig a vurstliból ismerős lábakon álló „játéksíneket” idézték, és nem vasúti pályát. Ennek az állt a hátterében, hogy a főváros az addigi sikerek dacára is eléggé bizalmatlan volt. Balázs Mór Budapesti Városi Vasút nevű cégével kötött szerződésüket csak azzal a feltétellel írták alá, hogy a budapesti közgyűlés 90 napon belül indoklás nélkül is lebontathatja az egészet. Azt is kikötötték, hogy a három hónapos próbaidő után sem lehet a remízben kizárólag villamosokat tárolni, ezért olyan körülményeket kellett biztosítani – fűtőház, víztorony stb. –, hogy az gőzmozdonyok fogadására is alkalmassá váljék, ráadásul négy gőzöst is be kellett szereznie a Budapesti Városi Vasútnak. De a legnagyobb látványosságnak nem a gőzösök számítottak, hanem a szintén vurstliba illő lejtős próbapálya, amelyet a telep Dobozi utcai oldalán állítottak fel.

A gőzmozdonyok sem csak dísznek voltak ott, hasznukat vették a színen belüli vontatások, illetve teherszállítások során, sőt 1891. október 31-től, miután a társaság kiépítette kőbányai vonalát a Népszínház utcától az Új köztemetőig, két éven át gőzösök vontattak személyvagonokat, köztük egy emeletes kocsit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.