helyrajzi szám

Baross kocsiszín

Lokál

Ha megrendeznék a „Budapest legrondább tere” versenyt, papírforma szerint az Orczy tér lenne az egyik legesélyesebb.

Története a 19. század közepén indult, bár Orczy térnek csak jóval később, 1900-ban nevezték el. Az újdonsült tér ekkor már régóta az egyik legnagyobb kültelki közlekedési csomópontnak számított: 1868-ban itt épült fel az államvasutak főpályaudvara, s ennek nyomán a belvárosba igyekvő utasok számára lóvasúti vonalakat is létesítettek. De a villamos is a lehető leghamarabb érkezett. Miután az addig ismeretlen mérnök, Balázs Mór 1887–1888-ban, a körúti villamosok hét hónapos kísérleti próbaüzemével meggyőzte a fővárosi illetékeseket arról, hogy az új járműveké a jövő, 1889-ben már az első állandó budapesti villamosjárat indulhatott az Egyetem térről a Kecskeméti utcán, és az ekkor még Stáczió utcának nevezett Baross utcán át végállomására, a későbbi Orczy térre.

De a villamosok tárolásáról is gondoskodni kellett. A józsefvárosi végállomás közelében akadt megfelelő ingatlan, de azt a főváros eleinte csak feltételesen biztosította Balázs Móréknak – csak ideiglenes épületeket emelhettek, az ugyancsak ideiglenes vágányok pedig a vurstliból ismerős lábakon álló „játéksíneket” idézték, és nem vasúti pályát. Ennek az állt a hátterében, hogy a főváros az addigi sikerek dacára is eléggé bizalmatlan volt. Balázs Mór Budapesti Városi Vasút nevű cégével kötött szerződésüket csak azzal a feltétellel írták alá, hogy a budapesti közgyűlés 90 napon belül indoklás nélkül is lebontathatja az egészet. Azt is kikötötték, hogy a három hónapos próbaidő után sem lehet a remízben kizárólag villamosokat tárolni, ezért olyan körülményeket kellett biztosítani – fűtőház, víztorony stb. –, hogy az gőzmozdonyok fogadására is alkalmassá váljék, ráadásul négy gőzöst is be kellett szereznie a Budapesti Városi Vasútnak. De a legnagyobb látványosságnak nem a gőzösök számítottak, hanem a szintén vurstliba illő lejtős próbapálya, amelyet a telep Dobozi utcai oldalán állítottak fel.

A gőzmozdonyok sem csak dísznek voltak ott, hasznukat vették a színen belüli vontatások, illetve teherszállítások során, sőt 1891. október 31-től, miután a társaság kiépítette kőbányai vonalát a Népszínház utcától az Új köztemetőig, két éven át gőzösök vontattak személyvagonokat, köztük egy emeletes kocsit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.