Lokál

Inasa elõtt mindenki egyenlõ, de szabója elõtt még meztelen is. A 18. század nemesi kultúrájának nagy bölcsessége a demokratizálódás korában ekként variálható. A szabóság, mihelyst nyilvánossá lesz, diktátorként mûködik, a tapasztalatlan, kezdõ arszlán remegni kezd egy jelentõs szabász tekintetétõl.

Az évad legizgalmasabb színházi premierjének ígérkezik a Trafó bemutatója október 23-án a budai Sziklakórházban. Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a Krétakör társulata adja elõ, Mundruczó Kornél rendezésében. Tökéletes idõzítés: Térey mûve a napokban jelent meg.

Két és fél évvel ezelõtt a budapesti Diótörés Alapítvány azzal a céllal nyitotta meg a Somogy megyei falu szélén álló, átalakított parasztházat, hogy az állami gondozásból a hajléktalanságba kerülõ szipus és/vagy alkoholista fiatalok számára biztosítson még egy esélyt.

Sokak szemében a több mint hatezer lakásos blokk Budapest legfélelmetesebb terepe. Lepusztult panelvidék, ahol fényes nappal, a nyílt utcán árulják a drogot, kilopják az ember alól az autót, és legfeljebb a bandaháborúk visznek színt a tökéletes szürkeségbe. Itt annyiért lehet kétszobás, összkomfortos lakást vásárolni, mint más - szintén rossz hírû - környéken egy garzont. Valóban a Havanna-lakótelep lenne Budapest legsötétebb árnyéka?

Jelentjük: az õsmagyarok és a velük szövetséges vikingek már Rákosszentmihályon barantáznak - egyelõre még csak egymással. Itt, a kiskertektõl zöldellõ (sárgálló) pesti külvárosban ismerkedhet ezentúl a téma iránt érdeklõdõ nagyközönség az õsi kézmûvesség, harcmûvészet és jurtaépítészet vívmányaival, nem is szólva a rejtélyesen hangzó kísérleti régészetrõl.

Amerikában 1950-ben, nálunk majdnem ötven évvel késõbb volt az elsõ Narcotic Anonymous- (NA - névtelen drogosok) összejövetel, ez az anonim alkoholisták (AA) mozgalmának elve alapján mûködõ, szigorú szabályokkal körbebástyázott, mindennapos terápiás lehetõség. A hazai névtelenek a múlt hét végén, az egykori csillebérci úttörõtáborban immár harmadik országos találkozójukat rendezték néhány szülõ, szociális munkás és újságíró társaságában. A pszichiáterszakma részérõl senkit sem izgatott az esemény.

Immár ötödik alkalommal. Minden eddiginél több kamion, nép, nagyobb hangerõ. Minden képzeletet felülmúló mocsok és zömmel rendkívül szar zenék - dióhéjban ennyi volt az idei parádé. Ne reménykedjünk - jövõre még ilyenebb lesz.

A rendszerváltás után másfél évtizeddel még mindig vonzó a nyugati használt ruha. Honnan jön és milyen stációkon megy keresztül egy széjjelmosott márkás trapéznadrág, öt percig viselt kombiné, kinyúlt motoros kezeslábas?

Magyarországon jelenleg fél tucat ökofalu üzemel: a telepek a környezettel a lehetõ legnagyobb harmóniát akarják létrehozni. A galgahévízi high-tech zöldfaluban az energiát a szél és a víz adja, a szemetet szelektíven gyûjtik majd, a mûanyagot kitiltják, sõt a településnek saját valutája is lesz.

Élményekben gazdagon, talpig mocskosan, erõsen intoxikált állapotban térhettek haza idén is a Sziget lelkes látogatói, magyarok és külföldiek, továbbá azon be nem határolható fajtájú egyedek, akik fejükön torz totemista szokásként kis plüssállatokat hordtak a fesztivál szûkre szabott egy hete alatt.

Idén minden eddiginél több, szám szerint száztizenkilenc civil szervezet volt a Szigeten. Pályázat útján juthattak ki, az infrastruktúrát a Sziget-menedzsment, a programok költségeit õk állták.

A Sziget sarkában lévõ In-Kal Bázison nagy tömeg várakozik, hatalmas emberek, itt a minõséget centikben, kilókban mérik, az asztalnál három vezetõ. Éppen a debreceni, kamikazénak nevezett egységet osztják be munkára, záporoznak a kérdések, mekkora kell? középkategóriás? õ jó lesz? - mutat rá egy kétméteres illetõre a csoportvezetõ, mire halk kuncogás, nagyobb nincs? Van. Közben megérkezik ifj. Lasz György is, a cég vezetõje, végignéz csapatán, egy embert elküld borotválkozni, a másikkal fülbevalóját veteti ki, szépnek kell lenni - velünk nincs is gond. Közben mi is felvesszük a hivatalos kártyáinkat, a szép fehér pólót, egyesek a követelményeknek megfelelõen betûrik. Sokan várunk a munka felvételére, elvileg mind egyetemisták, fõiskolások, nyelveket beszélõk.

A vízi rendõrök csak látszatra élnek lazább életet, a szolgálat itt is éppolyan lassan telik, mint a parton. A Kopaszi-gát bejáratánál, az Arago-birodalom legújabb szerzeményének (lásd: Láb az ajtórésben, Magyar Narancs, 2004. május 13.) határán az idõs portás elárvult kaput védelmez, a kerítést rég szanálták körülötte. A kerthelyiségeket beszántották, közel-távol csak a dunai vízi rendészet fõvárosi õrsparancsnokságának épülete áll. A jóképû vidéki téeszirodát idézõ faház elõtt viharvert házõrzõ bóklászik, a folyosón cirill betûs folyamtérkép lóg a falon. A Csepel és a Római-part között szolgálatot teljesítõ két fiatal járõr motorcsónakjáról tíz éve még floridai nyugdíjasok pecázhattak.

A Somló-hegy lábánál elterülõ 5300 lakosú kisváros tipikus példája lehetne annak a helynek, amit a bedekkerek "ékszerdoboz"-nak neveznek. Festõi környezet, istenáldotta bor, majd' ezeréves történelem. Devecser mégsem látnivalói miatt vált turistacélponttá.