A call-tv csak pár éve létező műfaj Magyarországon, főként a kisebb tévék és a kereskedelmi csatornák csaptak le az emelt díjas hívásokkal működő programokra. A feladványok között vannak első osztályosok számára is könnyedén megoldható számtanpélda-feladványok, összekevert betűkből kirakható szavak. Gyakori az is, hogy két alig felöltözött "bombanőt" ábrázoló kép közötti különbséget kell megtalálni. A lényeg, hogy a nyerés lehetőségével kecsegtessék, és így a képernyő előtt tartsák az esti prime time időszak után a későn fekvőket, délelőtt vagy kora délután az otthon ülő kismamákat, munkanélkülieket.
A műsorok kicsit olyanok, mint annak idején a Dallas: senki nem nézte, mégis mindenki képben volt. Szigorú titoktartási szerződése miatt nevezzük Ritának az inkognitóban nyilatkozó műsorvezetőt, aki hosszú ideje űzi ezt a sajátos ipart - jó pénzért, rövid, de éjszakai munkaidővel. "Orvosok, tanárok, jogászok is hívnak minket, és nagyon sok fiatal, bár elvileg a 18 éven aluliak nem vehetnek benne részt" - mondta. Az ilyen típusú tévéműsoroknál a nézettség természetesen meghaladja a hívások számát, állítólag főleg a fiatalok nézik csak szórakozásból, és inkább az idősebbek foga fáj a pénznyereményre. "Nincs regisztráció,
nincs percdíj,
nincs beugró kérdés" - hangzik el a csali az egyik legnépszerűbb műsorban, és ez valóban így van. Az egyszeri hívás díja viszont 240 forint plusz (48 forint) áfa, vagyis amint bekapcsolnak valakit a rendszerbe - és még egyetlen szót sem szólt - 288 forinttal nőtt a havi telefonszámlája. Tekintve, hogy a többség kitartóan - vagy frusztráltan - többször is próbálkozik, ez akár több ezer forintos kiadást is jelenthet egy félórás műsor alatt. Az, hogy ki lesz a szerencsés, akit bekapcsolnak, állítólag számítógépes sorsolással dől el, teljesen véletlenszerűen. Ennek ellenőrzésére nincs módunk. Van, aki elhiszi, és van, aki nem. Nekünk az újratárcsázás gombot másodpercenként nyomogatva sem sikerült adásba kerülnünk, úgy tűnik, valóban kiválasztottnak kell lenni.
A nyeremények általában nem magasak, sok csatornán 10-20 ezer forint elnyeréséért küzdenek a nézők, amit a műsorvezető az izgalmat fokozandó akar 30 ezer forintra is felemelhet. Több változatban nagyobb pénzdíj is nyerhető, de az már abszolút lutri: például, hogy megegyezzen a hívó születésnapja azzal a dátummal, amire gondoltak. De a legfontosabb, hogy minden létező módon azt sulykolják: "most, vagy soha". Így történhet, hogy az "utolsó perc, amikor telefonálhatsz" akár negyedóráig tart, sokszor pedig újra és újra elindítják a rendelkezésre álló időt mutató órát.
"Akkor hívnak a legtöbben, ha igazi domina vagy, tehát a gonosz, szemét szerepet hozod, parancsolsz a nézőknek, leckézteted őket" - tudtuk meg, de közkedveltek a "beöltözős" változatok is, így a rendőr vagy az ágyon ugráló kislány imitáció. Állítólag nem lehet tudni, mikor mi jön be, a hívások megcsappanására reagálva a szerkesztő rászól a műsorvezetőre, hogy váltson valami más típusra: kérleljen, nyafogjon, hitetlenkedjen a nézők butaságán. Persze mindig rá kell játszani az éppen hozott figurára, mert csak így lehet folyamatosan fenntartani a figyelmet.
Az átlagosnál csinosabb,
jó alakú műsorvezetőn kívül elég egy kis stáb, hogy előállítsa a 30-60 perces műsort. Szükség van egy szerkesztőre, egy operatőrre, egy technikusra és egy adminisztrátorra. Rita elmondása szerint a szerkesztőn nagyon sok múlik, hiszen az ő feladata érdekessé, változatossá tenni az amúgy kreativitásnak nem sok teret engedő műsort. Õ találja ki a koncepciót (sírós, kérlelős, izgő-mozgó, ordibálós), az adás alatt pedig folyamatosan instruálja a lányokat.
Kiderült, hogy a szerkesztők között sok az egyetemista, mivel az exportra készülő telefonos show-k lebonyolításához jó nyelvtudás kell. A külföldi verziók műsorvezetőit a célországból szerződtetik. Készült már cseh, ukrán, török, német, de még maláj és arab műsor is, ezek műholdas közvetítéssel láthatók az adott országokban. Rita szerint a műfajban a román lányok a legtehetségesebbek, valósággal megbabonázzák a nézőket. Ennek ellenére gyorsan cserélődnek, mert lejár a tartózkodási engedélyük.
Viszont a fiúk kevés műsorban tűnnek fel. Ennek az a magyarázata, hogy a nőknek jobb a meggyőzőképességük, férfiakat, nőket egyaránt képesek rávenni a tárcsázásra, és ráadásul természetesebbek ebben a szerepkörben.
Ritára, mint a lányok többségére, egy castingon figyeltek fel. A féltucatnyi rosta után képzés következett, míg alkalmassá és méltóvá vált a nézők győzködésére. A nyilatkozók közül többen megerősítették, hogy meglehetősen fárasztó a "noszogatás", de pár hónap alatt meg lehet szokni. Ráadásul vannak trükkök, így például a folyamatosan ismételgetett sablonmondatok alatt lehet egy kicsit szusszanni. "Az is nehéz, hogy más foglalkozásokkal ellentétben itt soha nem lehet bajod, nem lehetsz ideges, rosszkedvű, fáradt vagy depresz-sziós. Volt, hogy bőgve mentem a stúdióba, egy órán át ment az adás, utána meg folytattam a zokogást, ahol abbahagytam" - meséli Rita. Állítólag az válik be, aki érdekesen és hitelesen kommunikálva csillantja fel az azonnali meggazdagodás lehetőségét. Persze ha rossz az idő, a műsorvezetőtől függetlenül többen telefonálnak, akárcsak a fizetésnapok időszakában.
A nézők nyaggatásáért a lányok átlagosan 15000 forintot kapnak adásonként. A legnépszerűbbek akár heti 6-7 alkalommal is képernyőre kerülnek, s ez azt jelenti, hogy havi 300-400 ezer forintot visznek haza az egyórás durcásságért, hízelgésért, fenyegetőzésért.
Persze szükség van újításra. Az elmúlt időszakban az egyik zenei csatornán futó műsorban megjelent a "felül szinte semmi" irányzat, a lányok mindössze egy sokat sejtető bikinifelsőben nyafognak a nézőknek, de újabban több, a nagy csatornák valóságshow-iból ismert, sztárnak titulált lány is átigazolt hálózati tévék telefonos műsoraiba, így a "csak keresztnévvel rendelkező" Ágica és Marcsi is. "Belerázódik az ember hamar, sokat segít a folyamatos tréning" - mondta Marcsika. A valóságshow-szereplőből lett műsorvezető szerint a két műfaj között az a különbség, hogy itt nagyon is érzékelhető a kamera jelenléte, míg a "házban" egy idő után észre sem vette.
Az operatőr vélhetően nem rokkan bele a munkába, egy kameraállással megy végig a műsor, legfeljebb a műsorvezető táncol közelebb-távolabb, és néha bevetnek kézi kamerát is. Egyetért ezzel a nekünk nyilatkozó operatőr is, aki szerint az operatőri munka gyakorlatilag nem több, mint a látottak rögzítése. Elmondta, hogy külföldön vannak hasonszőrű programok, amelyekbe már inkább bele tudná vinni a kreativitását, de ezek drágább, többkamerás, rendezővel készülő műsorok. Fontos a jó viszony a műsorvezetővel, mert másképpen "nem tudsz belőle jót adni, látszik a munkádon, hogy utálod". Az operatőr csak akkor jut jelentősebb szerephez, ha valamilyen bakit kell korrigálnia, megesik, hogy a nézőket nógató lány kiesik a szerepéből, spontán röhögésben tör ki, de előfordult már az is, hogy a lelkes magyarázás közben lecsúszott a ruhája. Az is kellemetlen, ha a nézők között akad pár telefonáló, akik nem a pénznyereményért, hanem azért tárcsáznak, hogy elmondják a műsorról alkotott, általában negatív véleményüket. Voltak, aki kurváztak élő adásban, más egy politikus nevét bekiabálva válaszolt meg egy pikáns feladványt.
Kíváncsiak lettünk volna a műsorok gyártói, forgalmazói oldalára is. Magyarország legnagyobb ilyen szolgáltatója az International Telemedia Grouphoz tartozó Telemedia InteracTV, amely tíz nyelven készít élő interaktív adásokat. A cég vezetői többszöri megkeresésünk ellenére sem kívántak nyilatkozni a honlapjukon
"exkluzív know-how"-ként
feltüntetett technikákról, módszerekről. Mikor azonban egy most alakuló kábeltévé programigazgatójaként érdeklődtünk, készséggel válaszoltak kérdéseinkre. Többek között azt hangsúlyozták, ha szerződünk, minden előzetes befektetés nélkül jutunk egy, a nézők körében népszerű műsorhoz és bevételhez.
De mindez már az emelt díjas hívásokkal működő tévéspiac működésének végeredménye - legalábbis a nézők felé. Először is szükség van egy mobilszolgáltatóra, kell egy úgynevezett aggregátor cég is, amelynek az a feladata, hogy mint egy külön telefonközpont, kezelje a beérkező emelt díjas hívásokat, valamint legfőképp szükség van egy tartalomszolgáltatóra. (A már említett Telemedia InteracTV ráadásul saját aggregátor céget is működtet.) A néző telefonál. A mobilszolgáltató kiküldi a számlát és beszedi a pénzt, aminek bizonyos hányadát leadja a tartalomszolgáltatónak. A gyártó cég a befolyt pénzből valamennyit juttat a tévécsatornának, amelyen a műsor fut, azonban ez kevésbé fontos, számukra inkább azért éri meg, mert készen kapnak egy műsort.
A hírközlési hatóságnál rákerestünk az egyik legsikeresebb "hívj most!"-műsor telefonszámára. A Pannon üzletfejlesztési igazgatójától, Hajnal Gézától megtudtuk, hogy a mobilszolgáltatók közösen alkották meg az emelt díjas hívások alapszabályait, s ezeket egységesen érvényesítik a tartalomszolgáltatókkal szemben. Elmondása szerint a hozzáférést biztosító vállalatok felelőssége egyrészt az, hogy pontos összeget számlázzanak ki, másrészt, hogy illegális tartalmak ne váljanak elérhetővé. A műsorok színvonalát azonban nem vizsgálják.
Hogy mekkora haszonnal jár mindez, azt az összes résztvevő cég üzleti titokként kezeli, akárcsak a forgalmi adatokat. Hajnal Géza annyit elárult: éves szinten hazánkban milliárdos piacról van szó. Az arányok a következőképpen alakulnak: a telefonszolgáltató a bevétel 20-50 százalékát kapja, a gyártó/tartalomszolgáltató részesedése így 50 és 80 százalék között változik.
Call-tv műsorok valószínűleg még sokáig lesznek, bár a külföldi trendnek engedelmeskedve minden bizonnyal változnak, például előbb-utóbb a stúdióban is lesz közönség. Ebben a műfajban is szükség van megújulásra, hiszen a műsorok pár év alatt elfáradnak - akárcsak a két pucér nőt ábrázoló kép közötti különbséget vizslató nézők.
Izgalmi állapot
Benda Viktória pszichológus szerint egyáltalán nem véletlen, hogy az agresszívan parancsoló, uralkodó szerepek tetszenek leginkább a nézőknek. Ezek ugyanis gyerekkorban rögzült mintáknak felelnek meg, sokakban a szigorúan fegyelmező szülő vagy egy volt tanár hatását idézik fel, aminek óhatatlanul engedelmeskednek, mintha félnének a büntetéstől. Az is belejátszik, hogy ez az attitűd sok nézőnél szexuális izgalmat vált ki. Emellett a reklámpszichológiában is jól ismert "lyukat beszél a hasába" módszer is érvényesül, a szinte levegővétel nélkül hadaró műsorvezető hatására "nem lehet nem telefonálni". A pszichológus szerint az is hat, hogy a túl könnyű feladványok azt az illúziót keltik sok emberben, hogy "én rájöttem, más biztos még nem", amit csak fokoz, ha más, tudásra épülő tévéjátékokban viszont nem tudják a megfejtést.
A laza, szlengtől hemzsegő szóhasználat a műsorvezetőkre is jellemző, akik - főként az esti telefonos műsorokban - egyértelműen erotikus áthallású kifejezésekkel, mondatokkal szórakoztatják a tévé előtt ülőket. Kálmán László nyelvész szerint ezekben a játékokban a nagyon közvetlen beszédmód válik be, így hozzák a nézőkhöz szinte elérhető közelségbe az őket nógató lányokat, illetve a nyereményt. "Nem a nézőkhöz beszélnek, hanem egy nézőhöz, és úgy, mintha az jelen lenne" - magyarázza a nyelvész. Ezért fogalmaznak egyes szám második személyben, ezért tegeznek mindenkit és ripakodnak rá a tévéző állampolgárra, hogy "nem hiszem el, hogy nem tudod". Kálmán László szerint nagyon sajátos az intonációjuk is, a hétköznapinál sokkal nagyobb hangmagasságbeli különbségekkel beszélnek. Sokakat irritálhatnak az olyan - egyként túlartikulált - fordulatok, mint a "naggyon" - így, dupla "gy"-vel -, vagy ahogy valósággal sziszegve ejtik ki a "szex" szót. "Virítom, lóvé, csaj, dumálni" - egyértelműen a fiatal korosztályhoz kötődő beszédstílust használják, amelyhez nagyon erős metakommunikációs elemek, hadonászásig fokozható széles, folyton váltakozó gesztusok társulnak.