Digitalizált kézcsók – Archívumba gyűjtött képeslapsztorik

Lokál

Régi és újabb, kopottas barna, élénk színekben pompázó vagy elszürkült papírdarab. Képeslapok gigantikus mennyiségben, amelyek között térkép segítségével is kereshetünk. Kézcsók az úrhölgynek, üdvözlet a családnak, fenyegetés az ellenforradalmárnak.

Üzenet a miskolci Tüzér-laktanyából, 1941-ből: „Kedves Viluka! Hétfőn vártunk, nem vették fel. Karcsi”

false

Ahogy arról az Urbanista lelkesen beszámolt: öt magyar múzeum közel 300 ezer képeslapjából hozott létre képeslap-adatbázist az Arcanum Adatbázis Kft., amely évek óta a magyar kulturális örökség digitalizációjával foglalkozik. A Damjanich János Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Zempléni Múzeum régi – jórészt a háború előtti időkből való – anyagából egy egészen izgalmas műfajt tesz közkinccsé az interneten. A képeslapokon elfelejtett épületek, a hátoldalon elfelejtett életek tárulnak fel, hiszen az üres levelezőlapok mellett vannak teleírt, postára adott, tehát rendeltetés szerint használt darabok, amelyek a kutatók, a hobbiszociológusok és a mezei kíváncsiskodók számára egyaránt csemegék.

false

Az akkurátus archívum praktikus felülete több lehetőséget is biztosít a böngészőknek. A lapok mindkét oldala, tehát a kép és a szöveg is látható, de az alapadatokat – cím, címszó, forrásintézmény, dátum –  is megadják, amikor tudják. Természetesen várják az olvasók segítségét az információk bővítésében és pontosításában, főleg a legnagyobb attrakció, a térképes keresés esetében: egyelőre 200 ezer képeslap lokalizálható, hol csak a város-városrész, máskor azonban a konkrét utca megadásával. A lapok téma szerint is jól kereshetők – bányászat, barlangok, divat, gazdaság, híres emberek, vallás, humor, ipar, irodalom, sport, néprajz, települések, zene és így tovább.

Balatoni élet, 1918

Balatoni élet, 1918

 

A három-négy éve a szerencsi képeslapmúzeum archiválásával – és az NKA támogatásával – indult projekthez sorban csatlakoztak a közgyűjtemények. Az adatbázis célja, hogy minél több múzeum gyűjteményét integrálják a közös keresőprogramba, de már egyre többen keresik meg a céget saját gyűjteményük vagy akár néhány régi képeslapjuk feldolgozásával is – mesélte kérdésünkre Biszak Sándor cégvezető. „A legkülönfélébb dokumentumokat – térképeket, okleveleket, régi könyveket – digitalizálunk. A célunk mindig ugyanaz: a kulturális örökség közzététele.” Részben az Arcanum nevéhez fűződik a Habsburg Google Earth-nek becézett projekt is, amely a Habsburg Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia történelmi térképeit teszi közzé.

Ha sikerül kiolvasni a sokféle kézírást, könnyen a sorok mögé és közé képzelhetünk sorsokat, de utazhatunk is, hiszen szerte a világból érkeztek. Indiából egyetlen darab, a Szovjetunióból viszont tizenöt, bár ezek szinte mindegyike, majdnem érthetetlen módon, sziklát ábrázol. A legjobb mulatság valószínűleg az általunk jól ismert terek és tájak régi képe, a budapesti utcáktól a Balaton képeslap kékjéig.

A történelem kézjegyét se lehet elkerülni. Ha beírjuk a keresőbe az 1919-es évszámot, a legendás agitprop-plakátok jelennek meg képeslap formában. Kónya Sándor az ellenforradalmárt rettegésre felszólító lapja, vagy épp Tábor János munkája, a „Vörös katonák, előre” egyaránt itt van, de találunk Ady-portrét is, ahonnan egyenesen egy családi képhez jutunk. Ez a folytonosság, láncszerűség adja a rendszer varázsát: egy folklór üdvözlőlapot nézegetve a következő kattintással már Horthynál járunk. A mezőgazdaság címke alatt nemcsak tehénfejős vagy vízimalmos képeket találunk, de több holland tulipános vagy egyéb virágmezős lapot is. Elvis úszás közben is mutatós, az Oroszlán sósborszesznek pedig nincsen párja. A legbájosabbak azonban talán mégis azok a lapok, amelyeket udvarlás céljából küldtek, így alapvetően a gesztus a fontos, de némelyik, ha bőbeszédűnek nem is mondható, de egy-egy kézcsókot vagy üdvözletet szolidan továbbít, míg a bátrabb versenyzők akár még némi humort is megengedtek maguknak, persze csak finoman: „Ha csak egy kicsit szeretsz, találd ki, ki írta.”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.