Az ember nem csupán veszélyezteti számos állatfaj létét, de hajlékot és táplálékot is kínál másoknak - nem feltétlenül szabad akaratából. A látszólag kizárólag emberek számára optimalizált (rossz nyelvek szerint sokszor még számukra is elviselhetetlen) körülmények valójában sok más, akár gerinces, mi több, emlősfajt is a környezetünkbe vonzanak, például a nyesteket. A nyest fokozatos városiasodása, most úgy tűnik, a korábban veszélyeztetett populáció megerősödését hozta maga után - köszönik, jól vannak, annak dacára, hogy átmeneti védettséget követően ma akár vadászhatók is. Igen ám, de ki lesne zsákmányra sorozatgyilkos kisragadozók áldozatainak porhüvelyeivel borított padláson vagy háztetőn?
Leöblíti vérrel
A nyest (Martes foina - lásd keretes írásunkat) a falusi folklór szerint mindenekelőtt a baromfiólak és a galambdúcok réme: jól irányzott nyakszirtharapással irgalmatlanul lemészárolja prédáit, majd többnyire csak a vérüket issza meg, a tetemeket pedig ott hagyja a gazdák nagyobb iszonyatára, bár néha egyet-egyet elhurcol magával is. Néhány héttel ezelőtt egy bekamerázott, eredetileg parlagi sasok számára készített madárfészekben bukott le egy nyest, amint éppen elragadja az ott megtelepedő vörösvércse-pár egyetlen, még tojásban rejtőző magzatát. Ehhez húsz méter magasra kellett felmásznia - ám a tojásimádó nyestek simán feljutnak a nagyobb fák koronájába is, ahol egy fürge mókus leterítése sem okoz gondot számukra. A gyanú szerint egy éhes nyest lett a végzete Emese és Hunor, a százezrek által figyelt rétisaspár (és valóságshow-szereplők) három fiókájának is - kamerák ide vagy oda, az apró gyilkos nyom nélkül tüntette el áldozatait. Nagyvárosi környezetben azonban ritkán kerül tyúk, pláne rétisas a nyestek étlapjára - galamb bőven akad, csakúgy, mint bármely vadon élő városi madár.
| ||
Pontosan a nyestek és más, szintén a nyomdokainkban járó gerincesek táplálkozási és lakhatási szokásai érdekelték azokat a magyar kutatókat, akik jó pár évvel ezelőtt létrehozták az Urbanizációs Kutatócsoportot. A közös cél több tudományos műhely rokon érdeklődésű munkatársait hozta össze: a nyestekről számos népszerűsítő cikket is publikáló Ronkayné Tóth Mária (Magyar Természettudományi Múzeum), Bárány Annamária (Magyar Nemzeti Múzeum archeozoológiai gyűjteménye), Földvári Gábor és Molnár Viktor (Szent István Egyetem) - hozzájuk társultak még az állatorvosi kar, illetve az ELTE fiatal kutatói és számos önkéntes segítő is.
A csoport célja, hogy minél átfogóbb képet alkothassunk az élővilág, de mindenekelőtt a gerincesek városiasodásának konfliktusokat sem nélkülöző folyamatáról, ezért kutatásaik egyik fő iránya a városi, azon belül is a budapesti nyestek életének és szokásainak feltárása. Ennek érdekében honlapjukon (martes.elte.hu) bárki számára kitölthető kérdőívet helyeztek el, telefonon és e-mailben várják a nyestekkel közelebbi kontaktusba került városlakók bejelentéseit. Már ebből is remek adatokat lehetett nyerni a nyestek urbanisztikájáról, emellett a terepi mintavételezések szolgáltak az adatbázis megalapozásául: legalább 680 hullatékmintát (azaz nyestszékletet) analizáltak, hogy kiderítsék, mit is esznek e falánk kis ragadozók. Emellett azt is igyekeztek megérteni, miért költöznek be nagyvárosokba (a témában írt korábbi cikkünket lásd Nagyvárosi természetbúvár - Nyest; Magyar Narancs, 2001. március 15.), s hogy ebben szerepet játszik-e vidéki életterük esetleges beszűkülése. Nos, az utóbbi kérdésre egyértelműen nemleges a válasz: a nyest a kutatók szerint elsősorban a számára ideális búvóhelyek nagy száma, valamint a versenytársak s a rájuk is veszélyes ragadozók hiánya miatt költözik a városokba. A könnyen hozzáférhető hulladék mint gyorsan és gazdaságosan elérhető táplálék emellett csupán másodlagos, bár az állat szempontjából nem elhanyagolandó szempont. A kutatás során nyilvánvaló lett, hogy a nyestek elsősorban a régi építésű lakó- vagy egyéb célú építményeket választják hajlékuknak - panelbe, pláne modern irodaházakba nem nagyon költöznek. Az étrendjüket tekintve teljesen opportunista kisragadozók tényleg mindent megesznek, ami eléjük kerül a rovaroktól, kisebb gerincesektől a gyümölcsökig és persze az emberi eredetű készételig, de egyes sajátos környéken lakó állatok hulladéka még különösebb szokásokról tanúskodik. A Semmelweis Egyetem térben is jól elszórt épületeiben megtelepedett nyestek például biztosan esznek tengerimalacokat, amelyek kísérleti célokból tengődnek klinikai ketreceikben - csak éppen azt nem értik egyelőre, hogyan jutnak hozzá a szigorúan őrzött prédához.
Hasonló módon az állatkerti nyestek menüjén egészen egzotikus fogások, így flamingó- és papagájtojás is szerepel (kedvenc eledelük, a tojás szempontjából a nyestek láthatóan amúgy is afféle gourmet-k) - a nyomok alapján képesek kijátszani a leggondosabb biztonsági előírásokat is. A székletmintákban azonban számos, véletlenül vagy minden mindegy alapon elfogyasztott anyagmaradvány is felbukkanhat - szinte biztos, hogy a nyestek nem a zamata vagy a tápértéke miatt fogyasztanak kötözőzsinórt, hungarocellt vagy fúrófejet. Annyi azonban biztos, hogy a zsákmányt (melyek között dögök, tojások és elegyes konyhai maradék is szerepelhet) hajlamosak felhalmozni, de nem feltétlenül eszik meg - inkább szereznek valami frissebb vacsorát.
Vigyen fel a padlásra!
A kutatások szerint a nyestek szinte minden fővárosi kerületben előfordulnak. A territóriumok közötti közlekedésre legszívesebben a zöldfolyosókat vagy legalábbis a betonozott szakaszokkal és autókkal elválasztott zöldszigeteket (kisebb parkokat) használják - de biztonsággal mozognak növénymentes, "sivatagi" környezetben is.
Jogos a kérdés: mire számíthat az, akinek jó sorsa egy, de inkább több nyesttel való tartós és korántsem önként vállalt társbérletet tartogat? A kutatók leírása eléggé horrorisztikus és kevéssé ÁNTSZ-kompatibilis tényekről árulkodik: a kis állatok jelenlétét a padlástérben halmozódó, már bomló ételmaradék, a mindig azonos helyen lefolyó vizelet átható szaga és tipikusan éjszakai (napnyugtától kora reggelig zajló), az ember által lármaként érzékelt, rítusokban gazdag társas életük jelzi, s mindez előbb-utóbb elviselhetetlenné teszi jelenlétüket. Ehhez jönnek még a további járulékos kockázatok: megoszthatják külső és belső parazitáikat, ritkán a veszettség terjesztői lehetnek.
Bár a károkozás mértéke aligha csökkent, mégis mintha az utóbbi időben kissé alábbhagyott volna az autósok körében mutatkozó nyestpánik - meglehet, a nyestek lakta környéken már megszokták, de legalábbis beárazták a rágcsálást. Az autókon a tapasztalt nyestkártételek első (több évtizeddel ezelőtti, nyugat-európai) észlelése nyomán sokáig azt hitték, hogy a kis sznobok csak a német gyártmányú kocsikat tisztelik meg figyelmükkel. A gyártók ezt követően meghökkentően sok figyelmet és pénzt áldoztak, hogy távol tartsák a nyesteket: próbálkoztak hanggenerátorral, elektromos riasztóval, a kábeleket teflonnal vagy kerámiával vonták be - mérsékelt sikerrel. A nyestek a valóságban minden gépkocsitípust megrághatnak, de inkább csak egy bizonyos életkorban: akadt olyan célzott nyestvizsgálat, mely szerint a rongálás tavasszal gyakoribb, mivel ilyenkor az anyjukkal kóborló kölykök (a fiatal emberpalántákhoz hasonlatosan) kíváncsiságból szinte mindent összeharapdálnak. Amúgy a telefonkábeleket és más elektromos vezetékeket sem kímélik, s ezzel néha rövidzárlatot is okoznak, amely számukra is végzetes. Még nagyobb károkat okozhatnak a tetőszerkezetek, a szigetelőrétegek rongálásával, de azért Budapest épületállományának amortizációját inkább ne fogjuk a nyestekre. Elriasztásukra akadnak közepesen hatékony biomódszerek is - mindenekelőtt a gondosan, csomókban elhelyezett kutyaszőr: az ebeket ugyanis állítólag elkerülik. (A macskákat nem - együtt is élhetnek, de konkurálhatnak is velük.)
Némileg megnyugtató, hogy a nyestek rosszul viselik a váratlan, erős, pláne magas hangokat, a monoton ismétlődő zajokat, például a plafon ütögetését, az ugatást és a gyerekzsivajt. A rádiót ellenben hamar megszokják - kivéve, ha azon a fenti összetevőkből komponált, modern elektronikus tánczenét sugároznak.
Régi barátunkA nyestek kecses, kicsiny menyétféle ragadozók - súlyuk 1-2 kilogramm, hosszuk nem több 40-52 centiméternél, de ennek is több mint a felét a farkuk teszi ki. Szőrzetük alapvetően barnás színű, de jellegzetes a fehér mellfoltjuk, ami azonban az amúgy is malac módon táplálkozó hímeknél kissé már törtfehér, hogy azt ne mondjuk, sárgás - így a rokon nyusztéval is összekeverhető. Ehhez jön még, hogy fülük fehéren keretezett, orruk hússzínű, a talppárnák között pedig alig nő szőr. Ezen leírás elemei azonban csak egy kizárólag tankönyvekben fellelhető, nyugalmi állapotú nyesten fedezhetők fel - a nyest a legtöbb városlakó szerint egy sánta skaritmusban közlekedő, mozgásában ellapult szinuszhullámot idéző, sötétbarna foltot jelent, amely gyorsan eltűnik valamelyik parkoló autó alatt. Alighanem ősidőktől fogva együtt élhetett elődeinkkel - akik barlangjukat is megoszthatták vele. A kortárs tapasztalatok alapján nem biztos, hogy teljesen önként - a biológia mindenesetre kommenzalista kapcsolatnak hívja ezt a sajátos viszonyt, ahol az élőhely és a táplálékforrások közös használata segíthette elő a nyest alkalmazkodását az emberhez. Érdekes tény, de alighanem ez a fajta együttélés biztosította a nyest folyamatos jelenlétét a Kárpát-medencében, bár korábban úgy vélték, hogy a pleisztocén hidegperiódus (amit leegyszerűsítve jégkorszakként szokás emlegetni) idején a kissé fázós nyestek kiürítették a régiót, s mediterrán, közel-keleti menedékekre költöztek, de például egy értékes érdi csontlelet azt bizonyítja, hogy tipikusan az emberhez kapcsolódó szigetszerű foltokban is túlélhették a nagy cidrit. Az ember persze korántsem barátként tekintett a nyestre, inkább értékes prémforrásként: a nyestprém fizetőeszközként, egyben adónemként is szolgált. A nyest felbukkan a történelmi Magyarország részét képező Szlavónia címerében, ami Magyarország ún. középcímerében található, a bal alsó szélén. Először az 1235 és 1384 között Szlavónia mindenkori helytartói által, előbb Pakrácon, majd Zágrábban veretett úgynevezett báni dénárokon bukkan fel a nyest, de a horvát pénz neve, a kuna is azt jelenti, hogy nyest. |
