Domus

Pár év alatt a Domus hálózattá nőtte ki magát, számos vidéki városban nyíltak hasonló bútorházak.

A hatvanas évek eleji slágerben macskakő van a Váci út és a Lehel út között, de tíz évvel később már nem hasított az efféle romantika. Noha Angyalföld szükséglakásos háztömbjeinek elbontása megkezdődött, a nyomorúságos körülményeket csak jóval később, a nyolcvanas években sikerült felszámolni. A „nagy múltú” munkáskerület felújítása elhúzódott, de 1974-ben azért épült valami, ami – ha nem is volt világszenzáció – azonnal országos hírűvé vált. Úgy hívták: Domus Áruház, és négy szinten kínálták benne a bútorokat.

Jóval kisebb elődjét, a Rákóczi úti Otthon Áruházat 1961-ben nyitották meg, de a sajtó már 1968-ban arról cikkezett, hogy nagyobb kellene. Mivel a belvárosban nem volt alkalmas terület, a helyszín kiválasztása hosszabb időt vett igénybe. Okkal gondolnánk, hogy a döntő szempont a tömegközlekedési megközelíthetőség volt, de úgy tűnik, hogy nem foglalkoztak ezzel az illetékesek. Inkább úgy döntöttek, hogy az új bútoráruházat a Róbert Károly körút és a Lehel út sarkán álló saroktelken kell felépíteni, ahová csak a Nyugatitól induló lepusztult villamosokkal, és az Óbudáról érkező 55-ös busszal lehetett eljutni. Ám amikor 1974 elején megjelentek az első lelkes beszámolók az épülő áruházról, senkit nem érdekelt a villamos. „A tízezer négyzetméter alapterületű Domus Áruház tervezését megelőzte a korszerű svédországi bútoráruházak tanulmányozása” – írta az Ez a Divat, megjegyezve azt is, hogy a hatalmas térben csak bemutató bútorok lesznek, a raktározást Rákospalotán oldják meg. A cikkből kiderül, hogy a különböző osztályokon tévékészülékeket helyeznek el, „amelyek a vevő kérésére megmutatják, hogy egy-egy bútortípusból milyen színű, milyen típusú termék van raktáron”. Akkoriban az is újdonságnak számított, hogy a kiállított bútorokat ki lehetett próbálni. Vélhetően a svédországi tanulmányút során találták ki, hogy az áruház területén gyermekmegőrzőt is üzemeltessenek.