Interjú

„Egy apró univerzum”

N. Kósa Judit újságíró, helytörténész

Lokál

A szerző a százötven éves Nagykörútról írt könyvet, más fénytörésbe helyezve a kerékpárosok és autósok háborúját is. A körút születéséről, fénykoráról és a mai állapotáról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Személyes kötődése is inspirálta a kötet létrejöttét. Milyen emlékei vannak?

N. Kósa Judit: A nagyszüleim a Ferenc körút 39. szám alatt kezdték el a közös életüket, ideszületett második gyerekként az én édesanyám is. Amikor férjhez ment, a nagyszülők lakásából leválasztottak egy kisebb részt, itt nőttem fel. Minden emlékem ehhez a házhoz köt, ahol nagy biztonságot jelentett a rokonok jelenléte. Legfeljebb csak azon csodálkoztam, miért nem itt, a körúton lakik mindenki. Engem nem zavart a zaj, a forgalom, csak később, amikor huszonévesen elköltöztem otthonról, akkor vettem észre, hogy vannak más jó helyek is a világban. Olyan volt, mint egy apró univerzum. A nagymamám számára valóságos expedíció volt, amikor a sarki közért helyett, ahol semmit nem lehetett kapni, cserébe rendkívül udvariatlanul küldték el az embert, a túloldalra, a gebinesbe járt vásárolni, ahol mindent megkapott. Én a Bakáts téri általános iskolába jártam, de később, amikor a négy villamos­megállónyira lévő Madách Gimnáziumban folytattam, úgy éreztem, nagyon messze járok az otthonomtól.

MN: Vaskos, kilós, gazdagon illusztrált könyv született. Milyen módszerrel dolgozott rajta?

NKJ: Csodálkoztam, hogy miközben az Andrássy útról, a Margitszigetről és más ikonikus budapesti helyekről több kötet is született, a Nagykörút történetét nem dolgozta fel senki. De az is az igazsághoz tartozik, hogy öt vagy tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna megírni ezt a könyvet, akkora segítséget jelentett az Arcanum digitalizált sajtóarchívuma. Nagyrészt ezekre a forrásokra támaszkodtam. A vendéglátóhelyek és a tömegközlekedés történetét nem illett volna másra bízni, mint Saly Noémire és Legát Tiborra, ez a két fejezet az ő munkájuk. Hálás vagyok Erdős Dénesnek, aki a képanyagot válogatta, illetve Török Gyöngyvér szerkesztőnek és Pintér Józsefnek, a kötet tervezőjének.

MN: Újdonságként olvastam, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök szorgalmazta egy párizsias, hosszú körút megépítését. Valóban ilyen fontos szerepe volt?

NKJ: Andrássy szerepéről addig nem mondhatok biztosat, amíg fel nem kutatom az ide vonatkozó levéltári forrásokat. Azt azonban nem elrugaszkodott dolog feltételezni, hogy ő, aki amúgy is világos elképzelésekkel bírt a fővárosi fejlesztésekről, a Lánchidat mentesítő két Duna-hídról és a Vár átalakításáról, világlátott emberként a Pest sűrűn lakott részeit ölelő Nagykörúttal kapcsolatban is határozott volt.

MN: Széles körben ismert Reitter Ferenc terve a pesti hajózási csatornáról, még ma is megragadja az ember képzeletét. El tudja képzelni, hogy megvalósul?

NKJ: Az elmúlt szűk kétszáz évben Budapest jóval nagyobbra nőtt, mint azt akkor bárki sejtette volna, nem hiszem, hogy a csatornának lenne helye. Az építészek és várostörténészek eddig csak Reitter tervrajzaival találkoztak – a fejlesztés célja az árvízmentesítés lett volna –, de a könyvben a korabeli sajtóvisszhangját is felkutattam, s kiderült, hogy az idő előrehaladtával azért egyre kevésbé vették komolyan, hogy Pestből valaha is Velence válhat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.