Interjú

„Egy apró univerzum”

N. Kósa Judit újságíró, helytörténész

Lokál

A szerző a százötven éves Nagykörútról írt könyvet, más fénytörésbe helyezve a kerékpárosok és autósok háborúját is. A körút születéséről, fénykoráról és a mai állapotáról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Személyes kötődése is inspirálta a kötet létrejöttét. Milyen emlékei vannak?

N. Kósa Judit: A nagyszüleim a Ferenc körút 39. szám alatt kezdték el a közös életüket, ideszületett második gyerekként az én édesanyám is. Amikor férjhez ment, a nagyszülők lakásából leválasztottak egy kisebb részt, itt nőttem fel. Minden emlékem ehhez a házhoz köt, ahol nagy biztonságot jelentett a rokonok jelenléte. Legfeljebb csak azon csodálkoztam, miért nem itt, a körúton lakik mindenki. Engem nem zavart a zaj, a forgalom, csak később, amikor huszonévesen elköltöztem otthonról, akkor vettem észre, hogy vannak más jó helyek is a világban. Olyan volt, mint egy apró univerzum. A nagymamám számára valóságos expedíció volt, amikor a sarki közért helyett, ahol semmit nem lehetett kapni, cserébe rendkívül udvariatlanul küldték el az embert, a túloldalra, a gebinesbe járt vásárolni, ahol mindent megkapott. Én a Bakáts téri általános iskolába jártam, de később, amikor a négy villamos­megállónyira lévő Madách Gimnáziumban folytattam, úgy éreztem, nagyon messze járok az otthonomtól.

MN: Vaskos, kilós, gazdagon illusztrált könyv született. Milyen módszerrel dolgozott rajta?

NKJ: Csodálkoztam, hogy miközben az Andrássy útról, a Margitszigetről és más ikonikus budapesti helyekről több kötet is született, a Nagykörút történetét nem dolgozta fel senki. De az is az igazsághoz tartozik, hogy öt vagy tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna megírni ezt a könyvet, akkora segítséget jelentett az Arcanum digitalizált sajtóarchívuma. Nagyrészt ezekre a forrásokra támaszkodtam. A vendéglátóhelyek és a tömegközlekedés történetét nem illett volna másra bízni, mint Saly Noémire és Legát Tiborra, ez a két fejezet az ő munkájuk. Hálás vagyok Erdős Dénesnek, aki a képanyagot válogatta, illetve Török Gyöngyvér szerkesztőnek és Pintér Józsefnek, a kötet tervezőjének.

MN: Újdonságként olvastam, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök szorgalmazta egy párizsias, hosszú körút megépítését. Valóban ilyen fontos szerepe volt?

NKJ: Andrássy szerepéről addig nem mondhatok biztosat, amíg fel nem kutatom az ide vonatkozó levéltári forrásokat. Azt azonban nem elrugaszkodott dolog feltételezni, hogy ő, aki amúgy is világos elképzelésekkel bírt a fővárosi fejlesztésekről, a Lánchidat mentesítő két Duna-hídról és a Vár átalakításáról, világlátott emberként a Pest sűrűn lakott részeit ölelő Nagykörúttal kapcsolatban is határozott volt.

MN: Széles körben ismert Reitter Ferenc terve a pesti hajózási csatornáról, még ma is megragadja az ember képzeletét. El tudja képzelni, hogy megvalósul?

NKJ: Az elmúlt szűk kétszáz évben Budapest jóval nagyobbra nőtt, mint azt akkor bárki sejtette volna, nem hiszem, hogy a csatornának lenne helye. Az építészek és várostörténészek eddig csak Reitter tervrajzaival találkoztak – a fejlesztés célja az árvízmentesítés lett volna –, de a könyvben a korabeli sajtóvisszhangját is felkutattam, s kiderült, hogy az idő előrehaladtával azért egyre kevésbé vették komolyan, hogy Pestből valaha is Velence válhat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.