Interjú

„Egy apró univerzum”

N. Kósa Judit újságíró, helytörténész

Lokál

A szerző a százötven éves Nagykörútról írt könyvet, más fénytörésbe helyezve a kerékpárosok és autósok háborúját is. A körút születéséről, fénykoráról és a mai állapotáról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Személyes kötődése is inspirálta a kötet létrejöttét. Milyen emlékei vannak?

N. Kósa Judit: A nagyszüleim a Ferenc körút 39. szám alatt kezdték el a közös életüket, ideszületett második gyerekként az én édesanyám is. Amikor férjhez ment, a nagyszülők lakásából leválasztottak egy kisebb részt, itt nőttem fel. Minden emlékem ehhez a házhoz köt, ahol nagy biztonságot jelentett a rokonok jelenléte. Legfeljebb csak azon csodálkoztam, miért nem itt, a körúton lakik mindenki. Engem nem zavart a zaj, a forgalom, csak később, amikor huszonévesen elköltöztem otthonról, akkor vettem észre, hogy vannak más jó helyek is a világban. Olyan volt, mint egy apró univerzum. A nagymamám számára valóságos expedíció volt, amikor a sarki közért helyett, ahol semmit nem lehetett kapni, cserébe rendkívül udvariatlanul küldték el az embert, a túloldalra, a gebinesbe járt vásárolni, ahol mindent megkapott. Én a Bakáts téri általános iskolába jártam, de később, amikor a négy villamos­megállónyira lévő Madách Gimnáziumban folytattam, úgy éreztem, nagyon messze járok az otthonomtól.

MN: Vaskos, kilós, gazdagon illusztrált könyv született. Milyen módszerrel dolgozott rajta?

NKJ: Csodálkoztam, hogy miközben az Andrássy útról, a Margitszigetről és más ikonikus budapesti helyekről több kötet is született, a Nagykörút történetét nem dolgozta fel senki. De az is az igazsághoz tartozik, hogy öt vagy tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna megírni ezt a könyvet, akkora segítséget jelentett az Arcanum digitalizált sajtóarchívuma. Nagyrészt ezekre a forrásokra támaszkodtam. A vendéglátóhelyek és a tömegközlekedés történetét nem illett volna másra bízni, mint Saly Noémire és Legát Tiborra, ez a két fejezet az ő munkájuk. Hálás vagyok Erdős Dénesnek, aki a képanyagot válogatta, illetve Török Gyöngyvér szerkesztőnek és Pintér Józsefnek, a kötet tervezőjének.

MN: Újdonságként olvastam, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök szorgalmazta egy párizsias, hosszú körút megépítését. Valóban ilyen fontos szerepe volt?

NKJ: Andrássy szerepéről addig nem mondhatok biztosat, amíg fel nem kutatom az ide vonatkozó levéltári forrásokat. Azt azonban nem elrugaszkodott dolog feltételezni, hogy ő, aki amúgy is világos elképzelésekkel bírt a fővárosi fejlesztésekről, a Lánchidat mentesítő két Duna-hídról és a Vár átalakításáról, világlátott emberként a Pest sűrűn lakott részeit ölelő Nagykörúttal kapcsolatban is határozott volt.

MN: Széles körben ismert Reitter Ferenc terve a pesti hajózási csatornáról, még ma is megragadja az ember képzeletét. El tudja képzelni, hogy megvalósul?

NKJ: Az elmúlt szűk kétszáz évben Budapest jóval nagyobbra nőtt, mint azt akkor bárki sejtette volna, nem hiszem, hogy a csatornának lenne helye. Az építészek és várostörténészek eddig csak Reitter tervrajzaival találkoztak – a fejlesztés célja az árvízmentesítés lett volna –, de a könyvben a korabeli sajtóvisszhangját is felkutattam, s kiderült, hogy az idő előrehaladtával azért egyre kevésbé vették komolyan, hogy Pestből valaha is Velence válhat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.