helyrajzi szám

Csillaghegyi országzászló

Lokál

1941-ben avatták fel a HÉV-pálya mellett álló parkban, Békásmegyer közvetlen szomszédságában.

„Immár működik a Szabadság téri országzászló. Magához vonzza az embereket. Magyarokat és idegeneket. Ahányszor arra járok, mindig van érdeklődő. (…) Egy cserkésztiszt mondta nekem, hogy csak most kezdenek rájönni, hogy milyen hiányt pótol és milyen varázsereje van” – írta Urmánczy Nándor, az Országzászló Mozgalom alapítója 1928-ban, miután az első ilyen jellegű Trianon-emlékművet felavatták. Nemsokára sok száz településen követték a Szabadság téri példát, de Budapest akkori határaira is kerültek országzászlónak mondott mindenféle építmények. Csillaghegy sem volt kivétel, itt 1941-ben avatták fel a HÉV-pálya mellett álló parkban, Békásmegyer közvetlen szomszédságában.

De nem sokáig állt, 1945 után lebontották. A park egy részét játszótérré alakították át, az egyik közeli utcát Martos Flóráról nevezték el, aki az 1930-as években az illegális kommunista párt tagja volt. Végül 1975. április 4-én felavatták ifj. Szabó István szobrát, amelynek az volt a címe, hogy Felszabadulási emlékmű. A kétméteres talapzaton álló, életnagyságúnál valamivel nagyobb bronzszobor a modernizmus jegyében készült, fegyveres vöröskatona helyett légies nőalakot ábrázolt olyan olajággal a kezében, amelynek közepén ötágú csillag van.

A kis jóindulattal Nikéként is eladható szoborral nem lett volna baj, ha a Felszabadulási emlékmű helyett valami rendes címet adnak neki. Így viszont a kilencvenes évek elején egyből felkerült a Fővárosi Közgyűlés azon listájára, amely a Budapest közterületeiről eltávolítandó szobrokat jelölte ki. A közgyűlés döntése szerint ifj. Szabó műve nem jutott volna Marx, Lenin, Kun Béla vagy Osztapenko kapitány sorsára, elég lett volna leszedni róla az ötágú csillagot, ám az akkori, Tarlós István vezette III. kerületi önkormányzat néhány képviselője nem hagyta annyiban, s 1992 nyarán ledöntötték a szobrot. Az ügyben nyomozás indult szándékos rongálás miatt, ám ahogy Bodrácska János, Budapest akkori rendőrfőkapitánya megállapította, a szobordöntés „nem szándékos rongálás, hanem a politikai elégedetlenség kifejezése volt”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.