Méhlegelők Budapesten

A beporzók kérték  

Lokál

Váratlan politikai vihart kavart a fővárosi parkokban kialakított, ritkábban kaszált, a természeteshez közeli növény összetételű, úgynevezett méhlegelők ügye. Pedig jó lenne hozzászoknunk, hogy nem az a természetes, ha a fűnyírók zaja veri fel naponta a parkok nyugalmát.

A nagyvárosi parkokkal, zöldövezetekkel leg­inkább az a baj, hogy részben a növényösszetételük, részben az ápolási módjuk (a szó szerinti fűnyíró elv) kevés teret enged az ökológiai szempontból gazdagabb, teljesebb környezet kialakítására. Ebben hozna változást a Fővárosi Önkormányzat és a FŐKERT Zrt. közös Vadvirágos Budapest programja, amelynek keretében 28 hektárnyi területet (parkokat és vegyes rendeltetésű zöld sávokat) változtatnának rovarbaráttá azzal a céllal, hogy Budapest területén is gyarapodjanak a növény- és állatvilág természetes élőhelyei.

Előzményként büszkén emlegetik, hogy a fővárosi parkfenntartási gyakorlatban eddig is alkalmazták a természetkímélő, természetközeli zöldfelület-gazdálkodás több elemét, mint az avar őszi, helybeni tárolását, a rovarhotelek és a madárodúk telepítését, vagy éppen a lakossági komposztálási mintaprojektek indítását. A főváros tavasszal indult vadvirágosítása azonban nagyobb léptékű művelet, s arról maguk is érezhették, hogy esetleg a lakosság egy részének elutasítását is kiválthatja, éppen ezért igyekeztek meggyőzni a lakosságot a döntés értelméről – úgy látszik, nem teljes sikerrel.

Vadvirágos gyepfelületek

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a városi zöld felületek kezelése ökológiai alapú átgondolásának, újratervezésének legfőbb célja a biológiai sokféleség megóvása. Emellett jó eséllyel visszacsábíthatunk különböző fajokat a városi környezetbe. Sokuk számára ez menedék is volna, mert így mentesülnének a nagyüzemi növényvédelem és a fókuszálatlan rovarirtás, főleg a szúnyogirtás esztelen pusztításaitól.

A megoldás, amit immár többtucatnyi helyszínen is láthatunk a fővárosban, nem túl bonyolult: a gyepfelületek intenzív, évenként szokásosan 5–7 alkalommal megejtett teljes lekaszálása helyett a parkokban olyan foltokat jelölnek ki, ahol 1–3 (esetenként célzott, a nem kívánt növényekre fókuszáló) kaszálást megtartva a vadvirágoknak van idejük kifejlődni, virágozni, magot érlelni, terjedni. A vadvirágok és a kevésbé bolygatott zöld felületek élő- és táplálkozóhelyet biztosítanak a rovarvilág számára, utóbbi pedig a városban élő madarak számára szolgál táplálékul. A magasabbra engedett gyepek előnye, hogy több harmatot, vizet kötnek meg, ezáltal pozitívan hatnak a talaj vízháztartására, az ilyen felületek kevésbé száradnak ki aszályos időszakban, és saját vízháztartásuk lévén nem igazán szorulnak locsolásra.

Ez lenne ama bizonyos extenzív kezelés, amely különösen a kezdeti időszakban nem feltétlenül jár tetszetős eredménnyel, bár némely korábban elkezdett lokális kísérlet, mint például a Nehru part szélén kialakított, kissé mozaikos ökológiai folyosó tapasztalatai azt mutatják, hogy a pipacs, a kamillafélék vagy a katángkóró virágai már tavasz végére, nyár elejére színesebbé varázsolják az ilyen helyszíneket.

 
A NER réme
Fotó: Sióréti Gábor

A FŐKERT tájékoztatója is hangsúlyozza, hogy egy igazán szép képet mutató, tarka virágos, diverz élővilágú rét kialakulása többéves folyamat, ezért a programba bevont területek nem feltétlenül lesznek „látványosak” az idén vagy akár jövőre, hiszen a területeknek le kell küzdeniük az eddig ott folytatott sorozatos kaszálás hatásait.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk