Egy gólra vár – Épül a Fradi-stadion, addig is…

  • - bz -
  • 2013. október 6.

Lokál

Vadonatúj látogatóközpont nyílt az épülő FTC-stadion tőszomszédságában, minden szempontból mesés kilátással.

Az ország színe-java figyeli izgatottan, amint újabb és újabb stadionok nőnek ki a földből, vagy legalábbis szépülnek meg – a legfrissebb hírek szerint a pécsi, Szigeti úti „arénát” is megdobják egymilliárddal (inkább ne firtassuk, hogy egy tetszőleges, véletlenszerűen megkérdezett pécsi polgár szerint mire is kéne inkább költeni azt a pénzt, ha már feltétlenül e lejtőre került városban akarnák elverni). Ám mind közül a legszebb, szinte ékszerdoboz küllemű pálya az Üllői út 129. alatt épül. Kitalálták, ez lesz az új FTC-szentély, mely a közeljövő oroszlánszívű fradistáinak leend az otthona. Nemes a cél, s ilyenkor a pénz, tudjuk, nem számít. Már az év elején hozzávágtak a projekthez vagy 6,9 milliárdnyi költségvetési pénzt, s ezt követi jövőre még 8,4 milliárd, természetesen ez is adóforintokból. (És akkor hol van még a lánglelkű klubelnök és Fidesz-pártigazgató Kubatov Gábor által megálmodott Fradiváros.) A stadion elkészül, mikor elkészül – sürgetni felesleges, elvégre hamar munka ritkán jó. Amúgy Fürjes Balázs, a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos szerint ez Európa leggyorsabban épülő stadionja – elvileg a 2014 nyarán kezdődő következő szezont  itt kezdené a Fradi. De amíg a költő szavával szólva sürög, irtózva serénykedik a dolgos népek megdöbbent zöme (csak ezen a beruházáson kétezren munkálkodnak), valamit mutatni kell a nagyközönségnek – leginkább persze a Fradi szépszámú drukkerhadának: pontosan ezt a célt szolgálja az építkezés mellett sebtében felhúzott, gondosan zöld-fehérre festett felvonulási épület, hivatalos nevén az interaktív látogatóközpont.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Valósággá válik, ami valaha lehetetlennek tűnt – fogalmazott Fürjes a hivatalos megnyitón –, ám ezzel nem annyira a látványos (habár nem túl mutatós) központra, mint magára a leendő csodapályára utal. Az új épület önmagában nem egy különleges spektákulum, még ha számos, amúgy logikusan egymáshoz illeszthető funkciót integrál is magába. A látogató először is egy hagyományos merchandise-lerakatban, egy Fradi-shopban találja magát, ám innen csak egy lépés az átmenetileg e helyen menedékre lelt FTC-múzeum. A tárlat, melynek túlnyomó részét vitrinek mögé helyezett kupák, illetve régmúlt diadalok emlékét megörökítő kisplasztikák teszik ki, a valaha teljes nagyságában tündöklő, de mára csak romjaiban létező magyar labdarúgás szomorú emlékműve – ráadásul kettős minőségében is. Egyrészt múzeumként nem hazudhat: így szimultán láttatni engedi a Fradi immár 113 éves történelmében szinte szakadatlan áradó dicsőséget – de ezzel együtt a közelmúlt szégyenletes vesszőfutását is. Utóbbinak jelképe az a tökéletesen áttetsző, így szinte láthatatlan üvegkupa, melyet a csapat az NB II. Keleti csoportjának (2008–2009-es szezon) megnyerése nyomán kapott.

Az emeleten azután minden létező formában gyönyörködhetünk az épülő stadionban: 3D-s szemüveggel nézhetjük a belsejét, virtuális biciklitúrán körbetekerhetünk a pályán. Az élményt a szigorúan zöld-fehér színkompozíciójú csocsó és az erősen interaktív Fradi totó színezi: utóbbiból cikkírónak sikerül 14-ből 11 találatot elérnie (ami határozottan jobb eredmény, mint ami a sportfogadáson sikerülnie szokott). Az egyik elhibázott válasz nyomán mindenesetre kiderül: korunk egyik legelőremutatóbb zöld beruházása valósul meg, ahol a kispadok fűtését is e célra újrahasznosított szennyvízből oldják meg. (Ezzel kétségtelenül új értelmet nyer a „nyakig ül a szarban” kifejezés.)

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Ám mindez csupán virtuális valóság! A felvonulási épület mindenekelőtt kilátó: mögötte már épül az új, lélegzetelállító stadion, az előzőhöz képest 90 fokkal elforgatva, mely a magyar labdarúgás minden bizonnyal szebb jövőjét fogja szolgálni. (Helyben szerzett információnk szerint vasárnaponként, mikor a munkák kisebb intenzitással zajlanak, leginkább a kíváncsiságtól furdalt látogatókat csoportosan körbe is viszik az építkezésen…)

Gyakorlatilag bármikor érkezhetünk, biztosak lehetünk benne, hogy éppen tiszteletét teszi az örök, kortalan fradista is. Ő az, aki a még jórészt csontvázában létező stadionon is már a B-szektor helyét fürkészi – s persze az is rá vall, ahogy a legendás fradisták tablójánál Ebedli Zolit megpillantva csak annyit jegyez meg: „Ebédlő, ez is mekkora áruló!” (Emlékeztetőül: a Fradiból kiszekált legendás karmester arra vetemedett, hogy az ellenséghez igazoljon, az 1984–85-ös szezont a minden fradista számára gyűlöletes lila-fehér mezben játszotta végig, sőt, gólt is rúgott néhai csapatának – amelyhez a szezon végén azért visszatért). Simit (Simon Tibort, a 11 éve agyonvert, néhai csupa szív legendát) viszont az istennek sem találja, pedig ott van ő, Páncsicstól kicsit balra. S ez a tárlat a zöld-fehér idom erkélyén valóban lélegzetelállító (még a montázs szándéktalan sutasága dacára is), a soktucatnyi klasszis láttán nyilvánvaló lesz, hogy jelen esetben korántsem alaptalan a keserű nosztalgia. Volt honnan a mélybe zuhannunk (momentán futball tekintetében) – s egyben a kétség is rágja az embert: vajon milyen klasszisú, hányad osztályú labdarúgók fogják birtokba venni a vadonatúj, drága jó stadiont? Amely a focimeccseken kívül – s ezt nem csak a magyar foci állapotát illető józan realizmus, az elővigyázatosság, de a kor parancsa is ezt diktálja – koncerteknek, konferenciáknak, kulturális rendezvényeknek, üzleti vacsoráknak, banketteknek, gépjármű-bemutatóknak és sok egyéb varázsos programnak is otthont ad majd. Ezzel együtt van egy olyan érzésünk: ez sem nekik, de nem is nekünk épül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.