"Az elektronikus zene a 90-es évek végén egyszer csak leuralt mindent, beszivárgott az összes klubba, és tíz évre leváltotta az élő zenét, a slágereket és a gitárzenét. Mostanra visszaszivárgott az élő zene és a házibulifeeling a helyekre, épültek is erre szórakozóhelyek. Mindenki keresi a maga útját; van a kommersz világ, a Morrison's-jellegű helyek, ahol rádióslágerek és azok remixei szólnak, az underground piac pedig még egy helyen belül is szerteágazó, mert az embereket már nem az érdekli, hogy legyen egy állandó koncepció, inkább az, hogy mindig más történjen, mint az előző nap, mindig legyen valamilyen jófejkedés" - sorolja az elmúlt évtized trendjeit Vranik Krisztián (Krizsó), az Ankert klub egyik tulajdonosa.
"A 2000-es évek elején jöttek az elektronikus megapartik 2-3 ezer fős közönséggel, aztán ezek teljesen megszűntek létezni, és a közönség szétszóródott a 2-300 fős helyek között, utána pedig szinte kizárólag >>kocsmákbaÍgy aztán az sem meglepő, hogy a közönség becsábításához egy-egy buliba nem árt valamilyen stratégia, túl azon, hogy jól pakolják a lemezeket. "Kicsit elengedettebbek az éjszakák, már nem arra jönnek az emberek, hogy, mondjuk, Palotai zenél, inkább az adott hely arculata, ízlése számít, és az, hogy kik járnak oda - vélekedik Krizsó. - Fontos, hogy hogy néz ki a flyer, milyen az úgynevezett hype, és hogy kik jönnek el; a programszervezők meghívják a Facebookon az ötven legmenőbb underground arcot, és csak akkor teszik nyilvánossá az esemény oldalát, amikor ők már elkezdtek visszajelezni. Ebben a világban marketingként kizárólag a Facebook működik, meg valamennyire a plakátok."
| ||
Kiemelkedően megéri még az adott témára felhúzott bulik szervezése, vagyis - Krizsó szavaival - "amikor nem csak az a show, hogy egy papagájként bólogató, ökölrázó ember áll a doboz mögött", legyen szó egy egyetem eseményéről, egy filmbemutatóhoz tartozó partiról vagy egy olyan őrültebb ötletről, mint a Fogasház március 15-i bulija egy osztrák dj-vel, amelynek szórólapján egy bevert képű Haynau szerepelt. "A jófejkedés működik, és az, ha van valami tartalom; nehéz úgy jót csinálni, hogy nem találsz ki köré valamit, amit jól be is lehet sajtózni, hogy azok is eljöjjenek, akiket nem a 290 forintos Tequila érdekel. Ha őszinte vagy, és foglalkozol a közönségeddel, azt fogják érezni, hogy nálad valami kedvességet kapnak, és még a kidobó sem ver valószínűleg véresre - mondja Manek. - A mi közegünk annyira nem is kíváncsi az italakciókra; ha most kiírnám a Facebookon, hogy ingyen lesz a koktél éjfélig, akkor se jönnének el emiatt ötnél többen. Az ilyesmi tönkreteszi a vendéglátást, mert a legalább száz erre épülő kocsma nem engedi megismertetni azokat a helyeket a fiatalokkal, ahol
zenegép helyett kedvességet
kapsz." Manek szerint az is fontos, hogy egy klub ne nagyon akarjon kompromisszumokra törekedni, mert ha egyszer a közönség egyik felének akarnak megfelelni, másnap meg a másiknak, akkor a két réteg vegyüléséből nem sül ki semmi jó.
Hogy ki mennyit költ egy-egy helyen, az leginkább az életkortól függ - 25 éves kor fölött már lehet, hogy pénzük is van a vendégeknek. A kommerszebb, nagyon populáris helyek viszont inkább az olcsó alkohol révén tartják fenn magukat. "Legyen olcsó a pia és hangos a slágerzene, és ezzel véget is ért a tudományuk. Ez jól működő modell, mert a jellemzően elég fiatal közönségnek olcsó alkoholra van szüksége. Ezeknek a helyeknek a tulajdonosai nagyon értenek ahhoz, hogyan kell bevonzani és megtartani az egyetemista közönséget, pedig ez nem könnyű. És ezek többnyire kulturált klubok, ahol vigyáznak is rájuk; még mindig inkább itt bulizzanak, mint a Hajógyári-szigeten" - mondja Manek.
Azért jellemzően az underground helyeken sem a létező legminőségibb italokra vágyó sommelier-kből áll a törzsközönség. "Muszáj arra berendezkednünk, hogy kocsmaként használják a helyeket, mert belépőt nem tudunk szedni, anélkül pedig nem tudunk annyit fizetni a dj-nek, amennyit szeretnénk" - panaszolja Krizsó. Manek erről máshogy vélekedik: "A Toldiban elkezdtem felismerni, hogy nem vagyok képes kifizetni a dj-ket a szűkzsebű emberek sörfogyasztásából, úgyhogy azt mondtam, nem lesz buli belépő nélkül. Az első hónapokban nem voltam boldog az ajtóban anyázva visszafordulóktól, de most már örülök, hogy így döntöttem. Egy év után már szó nélkül fizetik a belépőt, és ma már többen vagyunk egy-egy bulin, mint amikor ingyenes volt. A közönség tisztelje meg ennyivel a dj-t vagy a producert, aki az egész életét a zenélésnek szentelte." A sikeren felbuzdulva Manek kezdeményezte is, hogy minden pesti buliba legyen belépő, de senkit nem sikerült meggyőznie.
"Naiv lázadókként kezdtük működtetni ezeket a helyeket, és ha nem lenne a folyamatos szívatás, még mindig nagyon kreatívan tudnánk dolgozni. De állandóan meg kell hunyászkodnunk. Beadtunk például egy gyönyörű pályázatot az Anker köz felújításáról, bicikliúttal, bringatárolókkal, huszonnégy órás őrzéssel, parkosítással, lampionokkal, némafilm-kivetítésekkel - persze a magunk érdekében is, de elsősorban azért, mert egy lerohadt helyből szeretnénk egy jó közeget teremteni, és feltétlenül hiszünk a városépítésben. Ehhez képest azt fontolgatják, milyen jó lenne visszavezetni az autóforgalmat az utcába" - mondja Krizsó. A klubok munkatársai szerint nem is elsősorban arról van szó, hogy van-e az adott kerületben csendrendelet, és a nemdohányzók védelméről szóló törvényt is hamar megszokták a vendégek - noha nehéz megakadályozni, hogy az utcára magukkal vigyék italaikat, pedig közterületen tilos az alkoholfogyasztás. "Állandóan nyomasztó perekben állunk, amelyeket megnyerünk, és ítélethirdetés után a bíró privátban azt mondja a felpereseknek: >>kérem szépen, ne próbálják meg jogszerűtlen módszerekkel ellehetetleníteni a tisztességes, fiatal vállalkozókatA brainstormingokon, ha felmerül egy jó ötlet, többen máris legyintenek, hogy á, ne is próbáljunk engedélyt kérni, mert akkor elveszik a nyitvatartási időnket. Pedig hiszünk benne, hogy mi a tevékenységünkkel élhetőbbé tesszük a várost, és ilyen ötleteléseknél próbáljuk nem az üzleti alapú működést helyezni az előtérbe, hanem azt, hogy minél többet hozzátegyünk a városunkhoz."
Az ennél valamivel optimistább ("Ha normálisan mész oda, mindenkivel szót lehet érteni") Manek szerint "a bulinegyed tartja életben az összes munkát nem találó művészt, zenészt, és inspirálóan is hat rájuk a közeg". Ugyanakkor úgy véli: 5-10 év múlva a jelenlegi modell törvényszerűen véget fog érni. "Idővel ezeket a hatalmas ingatlanokat nem fogják tovább romkocsmaként, jóval áron alul értékesíteni. És más nyugat-európai nagyvárosokban nem a belvárosban van a hangos zenés szórakozás helye, csak az éjfélig tartó bulizásé; ahol mégis a belvárosban vannak ilyen klubok, ott olyan profin le tudják ezeket a házakat szigetelni, amilyen befektetés itthon soha nem tudna megtérülni. Jó is lenne, ha csak a minőségi helyek maradnának." Utóbbival Krizsó is egyetért: "Az outsider vállalkozók azt gondolják, hogy ez a negyed az >>aranybánya
