A Kocka nevű szórakozóhely eredeti, művészeti értékeit tekintve feledhető épülete épp a közepén állt annak a Madách sétánynak, amelyet a 20. század elejétől politikai rendszereken, polgármestereken és gazdasági válságokon keresztül tervezett Budapest és a VII. kerület vezetése, és amelynek megépült, bevezető szakaszát ma Madách tér néven ismeri (és többnyire kedveli) az értő fővárosi. A régi pesti zsidó negyed történeti épületállománya lényegében a sétány vonalán elrendelt, évtizedeken át érvényben lévő bontási tilalomnak köszönhetően maradt fenn. A kilencvenes években azonban, amikor a kerület a gépkocsival is járható vonalvezetés helyett a gyalogossétány mellett tette le a garast,
megindult a csákányozás:
komplett házsorok adták át a helyüket értékelhetetlen lakópark-tömböknek. Részben a civil kurázsinak, részben az ingatlanpiac bedőlésének köszönhető, hogy a kétezres évek végére új szemlélet jelent meg a negyedben: az értékmegőrző felújításé. Hogy ne menjünk túl messzire: ezért maradhatott meg tárgyalt Kockánkkal szemközt a 2006-ban bontási kötelezettséggel eladott Kazinczy utca 47. (a Mika Tivadar Ház megújulásáról lásd cikkünket: Egy a háromszázhatvanötből, Magyar Narancs, 2012. november 1.), vagy a két üres telekkel arrébb álló Kazinczy utca 41., az egykori kóserszalámi-gyár, amelynek a helyén szintén új épületnek "kellene állnia" - ehelyett a felújított házban 2012-ben a Kőleves vendéglő talált otthonra.
| ||
A szerény Kazinczy u. 48. még Perczel Anna 2008-as, Védtelen örökség címmel a Belső-Erzsébetváros minden említésre méltó építészeti értékét felsorakoztató könyvében sem szerepel. Miközben a környék Budapest elsőrangú szórakozónegyedévé lényegült át, a házat, amely a források alapján épülhetett az 1880-as és az 1910-es években is, raktárként és irodaként használták. Egészen 2012-ig, amikor a tulajdonos (a részben önkormányzati tulajdonú Kazinczy Utcai Projekt Kft.) üzemeltetői pályázatát megnyerő Homerton Kft. megbízta újratervezésével a Minusplus építészirodát (tervezők: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Molnár Tímea, Turai Balázs, Kis Ferenc és Pap Szabina).
A Kocka a teljes átalakulást követően sem vált hivalkodóvá - sőt, talán kissé túlzó szerénységgel húzódik meg a vendéglátóhelyekben igencsak, építészeti értékekben kevéssé bővelkedő környéken. A Minusplus megtartotta a Kazinczy utcai téglaarchitektúrát, a sík felületekbe ablakokat illesztve, a másik három homlokzatot pedig fehér kerámiával burkolták, és nagyméretű, üvegtáblás ablakokkal nyitották ki a belső teret. Sajátos elhelyezkedése miatt a fő megközelítési irány a hátsó, a Gozsdu udvar felől idevezető sétányra néző front. Alexa Zsolt, a Minusplus egyik vezetője épp ebben a városszöveti szituációban látja értékes sajátosságát a háznak, amelynek megtartását alapvetően "érzelmi alapú döntésnek" nevezi.
Az igazi bravúr tehát nem a külső, hanem a korábbi kettő helyett hét szintre osztott, de egyetlen légteret képező belső tér, amelyet a középoszlop körül csavarodó, már-már escheri előképeket idéző lépcső tagol. A korábbi földszinthez képest 4,5 méterrel lejjebb található most az alsó tánctér, ahonnét a fordulóban elhelyezett bárpult után érünk az utcaszinti bejárathoz. Innen felfelé, eltérő hosszúságú lépcsősorok tetején a kávézó, a ruhatár, az étterem és a tetőterasz fogad. Utóbbi tavaszra alapvetően változtatja meg a külső képet: a korlát helyett kialakított méter széles virágágyásoknak köszönhetően ugyanis a fehér kocka zöld koronát kap majd.
A belsőt a szürke és a fekete férfias árnyalatai uralják; érezhető, hogy a térkoncepció alakulásához párosult az enyhén ipari hatású, egyszerre elegáns és otthonos enteriőr, inkább yuppie, mintsem hipszter célcsoporttal. A részint a Möbelkunst kínálatából válogatott, részint a Minusplus által készített bútorokat végre nem festő haverok raktáron maradt munkái, hanem komolyan átgondolt, minden részletében szabályozható világítástechnika teszi teljessé - momentán csak belül, de a tulajdonos fontolóra vette a január végi próbán igen látványosnak bizonyult esti videomapping állandósítását. Az enteriőrhöz teljes mértékben passzoló arculat Oroszlány Péter munkája.
| ||
Bár azt hinnénk, hogy a szintkülönbségek óhatatlanul mentális és fizikai korlátokat képeznek, mint ahogyan a villamoson is mindenki megáll az ajtónál, a gyakorlat nem ezt igazolja vissza: felül, az étteremben is üldögélnek annyian, mint az alsóbb szinteken. Sőt, a folyamatos mozgás miatt egyértelműen a lépcső a ház lelke; mondjuk nem is igen lehet olyan helyet választani, ahonnan ne látnánk rá. Ha Budapest valóban a 25 évvel ezelőtti Berlin, akkor a Kocka egyértelműen a Belső-Erzsébetváros dzsentrifikációjának újabb jele, és mi tagadás: itt és ebben a helyzetben ennek több a pozitív áthallása.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
