Bozai Ágota

És aztán ledőlt a fal…

Ez történt (velem) Budapesten 1989 csodás nyarán és őszén

Lokál

Éppen friss kolozsvári magyar–angol szakos bölcsész-tanári diplomámat honosíttatni mentem az ELTE BTK Piarista közi dékáni hivatala felé gyalog a Tanács (Károly) körúton 1989 nyarán, amikor szembejött a történelem.

Két román férfi beszélgetett egymással románul. A Vöröskereszt irodáját keresték, amely az azóta lebontott butiksoron volt. Siettem, de az íróasztal mögött ülő ügyintézőig mentem velük, ott pár szóban tolmácsoltam, hogy mit akarnak. Szó szót követett, és kiderült, milyen nagy szükség lenne magyar állampolgárságú román tolmácsokra az erdélyi menekültkrízis kellős közepén. Így lettem július 1-jétől a Magyar Vöröskereszt külügyi osz­tályá­nak alkalmazottja.

Első munkahetemen az Antenne2 francia televíziónak tolmácsoltam a bicskei táborban, ahol a nyugatra tartó romániai menekülteket szállásolták el. Tetszett a munka, fizettek is érte, mármint a Vöröskereszt, ezért nem tudtam elfogadni pénzt a tévéstábtól. Hálából könyvutalványt adtak, amit egy Váci utcai könyvesboltban válthattam be, így lett saját 1984 és A rózsa neve példányom.

 

Véletlenek sora

Ha kellő gyakorisággal hallgattam volna a híreket tavasszal, talán nem is számítottam volna csendes, nyugalmas munkára. Kolozsváron nem lehetett rendesen fogni a Magyar Rádió adását. Nagy Imre temetésének napja nekem Bloomsday volt, és éppen angol államvizsgára készültem, a beszédeket akkor nem láttam, nem hallottam, csak annyi jött át, hogy valami van a levegőben. Amikor utolsó egyetemi évem alatt kéthetente hazajöttem, nem olvastam el az összes újságot. Így elkerülte a figyelmemet az is, hogy Magyarország New York-i ENSZ képviselete 1989. március 14-én letétbe helyezte a csatlakozási szándéknyilatkozatot a genfi menekültügyi egyezményhez azzal, hogy itt majd a kihirdetéssel lép életbe. Az egyezmény szerint, ha más állam polgárai Magyarország területéről üldöztetéstől való félelmükben nem akarnak visszatérni az állampolgárságuk szerinti országba, menekültnek tekintendők. A keletnémet és romániai polgárok is tájékozottabbak voltak nálam. Nyár volt, jöttek turistaként és maradtak. Ki rokonoknál, ki táborban, ki kereskedelmi szálláshelyen várt. Mások a klasszikus módszerrel menedéket kértek az NSZK Stefánia úti követségén vagy a Nógrádi utcai konzuli osztályon. Július 6-án 40, augusztus 3-án már 158 fő volt az NSZK külképviseletén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."