„Ez nem az elmaradt haszon”

Augusztus 15. után sem lehet zenés-táncos rendezvényt tartani 500 főnél nagyobb nézőszám mellett, így az addig reménykedő fesztiválszervezők javának is le kellett mondaniuk az eseményt. De a korlátozások nem csupán a fesztiválipart érintették. Megnéztük, mi történt a zenei, irodalmi és a mozis színtéren.

„Nagyon sok munkánk veszett kárba. A hazai járványügyi adatok alapján reménykedtünk a korlátozások feloldásában” – mondja Valde Orsolya, a Paloznaki Jazzpiknik fesztiváligazgatója, hozzátéve, hogy azokat a szabályokat és korlátozásokat, amelyek logikusak és következetesek, minden további nélkül elfogadná, csakhogy Magyarország esetében igen sok „logikátlan kivétel” akad. A jazzpiknik szervezői három teltházas nappal számoltak, és mivel csak a nagyszínpadjuk előtt mintegy hétezer ember fért volna el kényelmesen, igen jelentős a veszteségük, Valde Orsolya szerint közel 100 milliós. „Mivel egyelőre nem ismerjük a mentőcsomag részleteit, így az ebből a ránk eső támogatás mértékét sem, most a legmegfelelőbb hitel lehetőségét keressük, hogy átvészelve ezt a veszteséges évet, jövőre a megszokott minőségben tudjuk megtartani a jazzpikniket” – mondja.

 

Hatalmas veszteségek

„Egy fesztiválnak komoly infra­strukturális és üzemeltetési költségei vannak, jó pár embernek ez a munkahelye, és a hirdetési és fejlesztési kiadásainkat sem fogjuk visszakapni már” – jegyzi meg Egyedi Péter a Fishing On Orfű részéről, aki ugyancsak sok tízmilliós mínusszal kalkulál. „Muszáj előremenekülnünk. Eddig is függetlenek voltunk, ezt a problémát is magunktól kell megoldanunk” – teszi hozzá, s e menekülés jegyében egy ún. támogatási programot indítottak: „Minden jegyvásárló maga döntheti el, hogy a belépőjének bizonyos százalékával támogat-e bennünket, vagy teljes mértékben visszakéri-e a pénzét. Igyekeztünk ajándékokat felajánlani cserébe, így például azok, akik teljes bérletárral támogatják a fesztivált, jövőre egy »beköltöző napot« kapnak Lovasival, Kispállal, Beck Zolival és Bér­czesi Robival.”

Lobenwein Norbert fesztiválszervező, a Music Hungary Szövetség alelnöke nemrég készített Demeter Szilárd felkérésére egy felmérést, ebben azt kérdezte számos koncert- és fesztiválszervező cég illetékesétől, hogy az elmaradó fesztiválok esetében mekkora veszteséggel számolnak, és ebből mekkora az a költség (reklám-, bér- és működési kiadások), amit már nem lehet visszaszerezni. Nagy a szórás, 20 milliótól 150 millióig terjedő mínuszokról számoltak be a megkérdezettek a veszteségek mértékéről, a Sziget extrém kivétel, ott jóval magasabb. Lobenwein egyik cégének, a VOLT Produkciónak három fesztivált, a STRAND-ot, a B my Lake-et és a Balaton Pikniket kellett lemondania. „Ilyen nagyságrendű – 170 millió forintos – veszteségbe simán belebukhat egy cég, van rá esély, hogy nem képesek jövőre újraindulni” – jegyzi meg Lobenwein, aki a négy legnagyobb forgalmú budapesti klub és koncerthelyszín helyzetére is rákérdezett: a Barba Negra, a Budapest Park, az A38 és az Akvárium eltérő mértékű, de egyenként is 100 milliónál magasabb veszteségről tájékoztatott. „Ez nem az elmaradt haszon, ez a veszteség. Az Akváriumnak például akkor is a rendes bérleti díjat és rezsit kellett fizetnie, amikor zárva voltunk, és most is így van, amikor negyed gőzzel tartunk nyitva” – jegyzi meg a fesztiválszervező, aki szerint a szakma egybehangzó véleménye, hogy leginkább a háttér­ipart kellene megmenteni és rajtuk keresztül azokat a művészeket és munkatársakat, akik önhibájukon kívül elvesztették a munkájukat. Lobenwein úgy tudja, a kormány 5,3 milliárd forintos mentőcsomagjáról lapzártánk után lesz egyeztetés.

A nagyobb szabású koncertek rendezői ugyancsak sokat veszítenek. A nagy nemzetközi koncertszervező iroda, a LiveNation már tavasszal átütemezte a 2020-as programnaptárját, eszerint az összes nagy nemzetközi sztár itteni fellépése elmaradt vagy el fog maradni ebben az évben. Igaz, hogy sok esetben (Pearl Jam, Kiss, Aerosmith, Alanis Morrisette, Simply Red stb.) már megvannak a 2021-es pótdátumok, ám ettől függetlenül is hatalmas a veszteség.

A Broadway Event Kft. is jókora veszteséggel vészelte át a járványhelyzetet. „Nemcsak koncerteket szervezünk, a budapesti Zsidó Kulturális Fesztivál és a tokaji Fesztiválkatlan működéséért és programjaiért is felelősek vagyunk, így eddig kb. 200 programot mondtunk le, vagy halasztunk későbbre” – mondja Kovács Zoltán ügyvezető, hozzátéve, hogy a külföldi fellépőkkel még bonyolultabb a helyzetük, mivel azok általában egy-egy turné részeként jönnek, ami tovább nehezíti a megfelelő új időpont megtalálását. „Számos tervezett, még nem publikus nagy koncertet és turnét is kénytelenek vagyunk jövőre vagy 2022-re halasztani, mivel a bizonytalanság miatt a jegyvásárlói kedv kiszámíthatatlan, illetve sokkal rosszabb, mint idén márciusig volt.” Az ügyvezető szerint március óta a jegyforgalmuk a korábbi szint 2 százalékára esett vissza, így jelenleg – mivel nem tudnak új produkciók szervezésébe kezdeni – az utolsó tartalékaikat élik fel. A mentőcsomagban reménykednek, mert eddig mindössze a kedvezményes járulékfizetéssel, valamint a bértámogatással tudtak élni, és így valamelyest csökkentek a kiadásaik, de hosszabb távon ez már nem segít.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az ősz egyik legjelentősebb budapesti zenei rendezvényét, a World Music Expót (WOMEX) október 21–25. között nem fenyegeti járványügyi kormányhatározat. „A WOMEX esete a járvány szempontjából speciális. Szakmai fesztiválról van szó, ahol sokkal könnyebb fegyelmet, előírásokat betartatni, mint ezernyi elszabadult tiné­dzser körében. A barátkozás, az együttlét nyilván fontos része ennek az eseménynek is, de ide alapvetően dolgozni jönnek” – mutat rá Weyer Balázs a szervezők részéről, de gyorsan hozzáteszi, hogy ők sincsenek könnyű helyzetben. „2015-ben például 93 országból érkeztek vendégek, de idén az utazási korlátozások, illetve ezek kiszámíthatatlansága és a kollégák személyes veszélyérzete miatt biztosan kevesebben lesznek, az Egyesült Államokból vagy Brazíliából legfeljebb mutatóban számítunk vendégekre. Nehezíti a rendezést az is, hogy az elmaradt turnék és koncertek miatt sokkal jobban fáj az ideutazás költsége is.”

Weyerék extra higiéniai előírásokkal készülnek, figyelembe véve a kiállításszervezők nemzetközi szövetségének (UFI) ajánlásait. Úgy véli, hogy a rendezés legnagyobb nehézsége még így is a tervezhetőség hiánya. „A lehető legtovább kivárunk. Szeretnénk megvárni az augusztus végére halasztott Tallinn Music Weeket is, amely ugyan jóval kisebb, mint a WOMEX, de az lesz az első kiállítás- és showcase-jellegű esemény a járvány kitörése óta.”

 

Igénylik a biztonságos távolságot

A fokozatos készenlét és bizonytalanság a komolyzenei színteret sem hagyja érintetlenül. A Budapest Music Center (BMC) is csak július 1-jén nyithatta meg újra kapuit, és bár a legnagyobb befogadóképességű termük 300 fős, a veszteségeik számosak. A BMC igazgatója, Gőz László elmondta, hogy júliusban tudták elindítani a Jazz Clubot, amelynek a befogadóképessége 150 fő, de nem csinálnak teltházat, 60–70 ember ülhet be, a 2 méteres távolság betartása miatt. „Nyáron a nagyteremben sincs koncert, csak közönség nélküli stúdiófelvételek vannak” – mondja Gőz. A Zeneakadémiát szintén nem érinti közvetlenül a hatályos rendelet. Sajtóosztályuk és Csonka András, a Zeneakadémia Koncert- és Rendezvényközpontjának igazgatója azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy ennek ellenére is úgy döntöttek, szeptember 15-ig 500 főben korlátozzák a Zeneakadémia épületében egyidejűleg tartózkodó koncertlátogatók létszámát. „Érzékeljük közönségünk igényét a biztonsági távolság és a járvány terjedését fékező többi intézkedés megtartására. Ha pedig újabb kormányzati intézkedés lép életbe, azt természetesen azonnal alkalmazzuk” – írták.

Tavasszal mindkét intézménynél teljes volt a kiesés, a Zeneakadémián az elmaradt rendezvényeket, például a diplomakoncerteket megpróbálták az őszi időszakra áthelyezni. „Egyelőre nem tudjuk, hogy az eredetileg teltházas koncertek közönsége vállalja-e majd a zsúfolt teremmel járó kockázatot. Ahol lehetséges, ott megpróbálunk majd egyazon napon megismételni a koncerteket, így csökkentve a kockázatot. Több külföldi művész jelezte, hogy az őszi időszakban nem tudja vállalni a fellépést a kötelező karantén vagy egyszerűen az utazással járó kockázat miatt, ám ilyen ok miatt még nem mondtunk le koncertet, a külföldi közreműködők helyére magyar muzsikusok, köztük a Zeneakadémia elismert oktatói lépnek” – magyarázzák. A BMC-ben már szintén megtervezték az évadot: „Telítve vagyunk, le vannak kötve a koncertek augusztus végétől december 31-ig. Innentől előfordulhat, hogy még rendeletmódosítás nélkül is lemondják a megrendelők a rendezvényt, félelemből. Az is lehet, hogy újabb, szigorúbb módosítás jön ki” – vázolja az igazgató a bizonytalan, tervezhetetlen helyzetet.

Bár nagyon súlyosan érinti a BMC-t a kialakult helyzet, szerencsére azonban a munkavállalóikat megtarthatták, és a bezárás sem fenyegeti őket. „450 koncertet csinálunk egy évben, emellett tartunk még 150–200 rendezvényt, ami a cég fenntartását és a kon­cer­teket finanszírozza. Júliusig viszont ebből nagyon sok céges és koncertrendezvényünk elmaradt. A piacról élünk, független magánintézmény vagyunk. Jelenleg van egy állandó, egyedi, évente elbírált támogatásunk az államtól, ami a bevételeink 23–24 százalékát teszi ki, megteremtve az intézmény működésének alapjait” – sorolja Gőz László.

„Bevételkiesésünk jelentősen meghaladja a tavasszal elmaradt koncertekkel kapcsolatos költségmegtakarítást” – írták a Zeneakadémia részéről a veszteségekkel kapcsolatban. „A kormány elsődleges érdeke a munkahelyek megtartása, ezért költségvetési intézményként munkavállalóink helyzete eddig nem változott. Több kormányzati kezdeményezés is indul a művészek megsegítésére, ezek egyikének a Zeneakadémia is részese lesz” – tették hozzá.

Az Operaházat is kerestük kérdéseinkkel, az Emmitől azonban nem kaptak jóváhagyást a válasz­adásra. Lapzártánkig a nyári leállás miatt a Müpa sem tudott válaszolni megkeresésünkre.

 

Nézünk, mint

A magyar mozik a rendezvényeket korlátozó kormányrendelet utáni napokban egymás után húzták le a rolót, március 16-ára nem maradt nyitva egy sem. A mozizárlat megszüntetése után június végén először a fővárosi művészmozik, nem sokkal később a teljes Cinema City-hálózat is megnyílt, az utóbbi egy darabig rövidebb nyitvatartással, minden második széket automatikusan kihagyva a jegyértékesítésből. Liszka Tamás, a Toldi, Puskin, Tabán, Művész és Kino, valamint a Corvin mozit üzemeltető Budapest Film Zrt. elnöke egy interjúban a cég veszteségeit 60 és 100 millió forint közé becsülte.

A Mozisok Országos Szövetsége (MOSZ) a zárlat mélypontján, májusban az Emminél és a Nemzeti Filmintézetnél sürgetett állami mentőcsomagot. A tavalyi adatok alapján számításaik szerint már addigra 3 millió eladott jegy, 4,5 milliárdos jegybevétel és 1,5 milliárdos egyéb (büfé- és reklám-) bevétel esett ki a szektorból, így még a járulékmentesség mellett is kezd elfogyni a rendszerből a tartalék, írták. Javaslatukra, miszerint a tavalyi jegy­eladási mutatók alapján kapjanak kompenzációt a mozik körülbelül egymilliárd forintos összértékben, érdemi válasz nem érkezett, pontosabban június végén a Nemzeti Filmintézet 300 milliós keretösszegű, Vissza a moziba! – A magyar film hónapja elnevezésű pályázata volt a válasz. A támogatás lehívásához a moziknak vállalniuk kellett, hogy a műsor egyharmadát magyar filmek teszik ki júliusban. Az összeg kicsi, de a feltétel könnyen teljesíthető, a teltház veszélye nem fenyeget. Hollywood leállása és a nyári blockbusterek visszatartása miatt egyelőre nincs film, amely érdemi nézőszámokat tudna produkálni.

A Filmforgalmazók Egyesülete heti box office-adataiból drasztikus számok olvashatók ki: tavaly július harmadik hetében összesen 331 ezer jegyet adtak el, amiből 144 ezer látogató a héten 85 vásznon debütáló Az oroszlánkirályra, 37 ezer az akkor már három hete futó aktuális szuperhősmatinéra, a Pókember: Idegenbenre volt kíváncsi. Az idén ugyanekkor, a mozizárlat feloldása utáni harmadik héten 70 ezer néző (a tavalyi adat 20 százaléka) ment moziba, a 66 vásznon nyitó Scooby 34 ezer embert érdekelt. Egyelőre a filmkínálat túlnyomó többsége minimum 20 héttel ezelőtt mozikba került film. Az új James Bond novemberre, a Greenland szeptemberre tolásával és az új Mulan bizonytalan premierdátumával úgy fest, az új blockbuster Christopher Nolan időutazós kémakció-thrillere, a Tenet lesz augusztus 26-án – ha csak a zárlat utáni első magyar premier, a Pesti balhé nem robbant kasszát augusztus elején.

„Még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogyan hat a járvány a mozilátogatási szokásokra: nem tudjuk, tartanak-e a nézők a zárt termes eseményektől, vagy a kijárási korlátozások utáni jó időben amúgy is a szabadtéri időtöltést részesítik előnyben. Nem világos, hogyan alakultak át a filmfogyasztási szokások a streamingelhető kulturális tartalmak felfutásával” – mondja a helyzetről Borsos Erika, a MOSZ elnöke. „A moziknak jól jött a Filmintézet segítsége, de a helyzetüket nem oldotta meg. Reméljük, ha szeptemberben beindul az élet, megkezdődik a tanév és a kulturális évad, a nézőszámok is megközelítik majd a tavalyi adatokat.” Borsos Erika nem tud csődközelbe került moziról, de olyanról igen, ahol elküldtek alkalmazottakat: „Több moziban felélték a tartalékokat és a felújításra szánt pénzeket, a bevételkiesés következménye így egy-két év múlva is jelentkezhet.” Az önkormányzati tulajdonú Budapest Film mozijaiban is hasonló a helyzet, Liszka Tamás nemrég azt mondta a Mércének, hogy „legközelebb a tulajdonosnak bele kell majd avatkoznia a működésbe”.

 

Némi pluszalamizsna

A márciusi 27-től érvénybe lépő teljes leállás és boltzár, valamint az elmaradt Könyvfesztivál és Könyvhét nem sok okot adott a derűlátásra a könyves szakmának. Bár májustól előbb a vidéki, majd a fővárosi könyvesboltok is újra kinyithattak, a szeptember 17. és 20. között tervezett rendhagyó 91. Ünnepi Könyvhét körül még mindig sok a bizonytalanság, és nehezen tervezhető a második félév is. Az sem világos egyelőre, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) rendezésében megtartandó Könyvhétre is vonatkozik-e az 500 fős korlátozás. Gál Katalin, az MKKE elnöke megkeresésünkre elmondta, ők is most mérlegelik a bejelentést. Arra készülnek, hogy a kellő óvintézkedések mellett megtartsák a szabadtéri programot, ugyanakkor augusztus végéig még fenntartják a Könyvhét lemondásának lehetőségét. Az általunk megkeresett kiadók is felkészültek erre a forgatókönyvre is. Gál Katalin ugyanakkor hozzátette, jelenleg úgy tűnik, bizakodók a könyvesek: szeptemberre több standigény érkezett, mint a korábbi könyvhetekre bármikor.

Az első félév könyvpiaci mutatói azonban radikális visszaesést jeleznek. A G7 gazdasági hírma­ga­zin májusi piaci körképe szerint a könyvkereskedők az éves szinten nagyjából 50 milliárd forintos piac mintegy 65–75 százalékos visszaesését prognosztizálták. A legnagyobb hazai könyvkereskedő, a Libri-Bookline Zrt. vezérigazgatója, Kovács Péter márciusról áprilisra 50 százalékos visszaesésről beszélt, de hozzátette, hogy ez nem is olyan rossz arány, mert ők üzemeltetik az ország két legnagyobb forgalmú könyves webáruházát, ami valamelyest mérsékelni tudta a negatív tendenciát. A piac másik jelentős szereplője, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, Nyáry Krisztián is hasonló helyzetről beszélt a G7-nek: „Az online forgalom az első hetekben nagyjából az egyharmadát hozta be a korábbi teljes forgalomnak, április végére viszont már elérte a felét.” Azoknak a kisebb piaci szereplőknek azonban, amelyek nem rendelkeztek használható online felülettel, nagyon súlyos következményekkel kellett szembenézniük.

Még májusban beszéltünk Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, valamint a könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztossal, aki azt válaszolta megkeresésünkre akkor, hogy „szeretnénk a könyvszakmának is segíteni, annak a forrásigénye viszont meghaladja a lehetőségeinket, ezért a kormányhoz fordultunk”. Ennek az odafordulásnak azonban kevés foganatja lehetett, mert azóta sem alakult ki körvonalazott könyvpiaci kormánystratégia. Demeter másik terve, a később Könyvet-otthonra program elnevezésű kezdeményezés, ha lassan is, de elindult. A könyvkiadók raktárkészletét a KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft. segítségével közvetlenül az olvasókhoz eljuttató program az MKKE és az Emmi közös szervezésében július 20-án startolt. Első körben 200 milliós állami támogatásból nagyjából 80 ezer könyvet vásároltak fel 50–60 százalékos engedménnyel a kiadóktól, és ezeket a példányokat juttatják el folyamatosan a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az Egyszülős Központ irányításával. Arról, hogy pontosan milyen könyvekről, ki­adókról, illetve milyen családokról van szó, kevés konkrét információ került ki. Az MKKE nyílt felhívásban fordult a kiadókhoz még június végén, de némi kapkodásra vallott, hogy a szerdán kikerült részvételi felhívásra a ki­adóknak mindössze két napjuk volt igennel vagy nemmel válaszolni. A programindító sajtótájékoztatón Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár rejtélyesen úgy fogalmazott, hogy olyan igényes kötetekről van szó, amelyeket bárki szívesen megvásárolna. Csak annyi biztos, hogy a csomagok felnőtt- és gyerekkönyveket, magyar és világirodalmat egyaránt tartalmaznak (gyerekirodalomból kizárólag magyar szerzők könyveit).

Ami a szerzők támogatását illeti, még ennél is rosszabb a helyzet. Bár két európai parlamenti képviselő, Niklas Nienass és Salima Yenbou már április közepén nyílt levéllel fordult az uniós döntéshozókhoz a kulturális szféra szabadúszó szereplői, így az írók támogatása érdekében, ennek vajmi kevés eredménye látszott idehaza. Demeter Szilárd vezérletével lefutott egy gyakorlatilag teljes érdektelenségbe fúló, szakmaiatlan módon kiírt pályázat (Karantének címmel), ami 25 ezer forintos gyors honoráriumokat osztogatott a helyőrség.ma irodalmi honlapon keresztül, ami azon túl, hogy a lap eleve meglévő szerzőgárdája kapott némi plusz­alamizsnát, strukturális szinten egyenlő a semmivel. Az általunk megkeresett írók egyöntetűen arról számoltak be, hogy a felolvasóestek, író-olvasó találkozók vagy alternatív irodalomórák elmaradása után járó, egyenként nem magas, de összeadva a hétköznapi megélhetés szempontjából mégis jelentős összeg kiesését számukra nem kompenzálja semmilyen alap. Úgy tűnik, a magyar irodalom egy rossz emlékű, régi alapvetését elevenítette fel a járványhelyzet, vagyis azt, hogy egy írónak nem kell ennie ahhoz, hogy alkotni tudjon.