Áramkörtánc

Séta a Kelenföldi Erőműben

  • Hamvay Péter
  • 2015. szeptember 13.

Lokál

Bejártuk a főváros egyik legkülönlegesebb ipari műemlékét, a Kelenföldi Erőmű 2004-ben leállított kap­csoló­házát.

A századfordulós Budapest egyre inkább a fény városa lett, de ezért egyre többet kellett fizetni. A főváros szívta a fogát, hogy a bővülő közvilágítás és saját intézményei villamosenergia-szükségletét magántársaságoktól kell megvásárolnia, ezért Bárczy István főpolgármester, rezsicsökkentő kései utódaihoz hasonlatosan, elhatározta, hogy a város saját erőművet épít és leszorítja az árakat.

A Kelenföldi Hőerőmű tervezésével Reichl Kálmánt bízták meg, aki korábban az óbudai gázgyár és tisztviselőtelep építészeként szerzett tapasztalatokat. A telep kialakításán haláláig, 1926-ig dolgozott, utána egy másik neves mester, Borbíró Bierbauer Virgil vette át a tervezést – igyekezvén elődje nyomdokain haladni. Az erőmű helyszínéül a lágymányosi téli kikötő melletti partszakaszt választották, ahol a működéshez nélkülözhetetlen szén és salak szállítása vasúton és vízen egyaránt megoldható volt. Építése az első világháború idején kezdődött, s az 1937-ig tartó folyamatos bővítésnek köszönhetően az ország első számú erőművének számított. Egy része még ma is működik, de talán a legszebb részét, az 1926–1934 között épült kapcsolóházat bezárták, s a francia tulajdonos 2004-ben eladta az önkormányzati tulajdonú Öböl XI. Kft.-nek, amely 2007-ben egy portugál ingatlanfejlesztő cégnek, a Mota-Engil SA-nak adta tovább. Kérdeztük, mi a tervük az épülettel, de nem kaptunk választ.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Ki tudja… Talán trendi bulihelyszín lesz, talán vendéglátóhely, talán így marad örökre. Még szerencse, a Miénk a Ház Egyesületnek sikerült elintéznie, hogy olykor-olykor csoportos sétát vezessenek a magyar Bauhaus és art deco e jeles ipari műemlékében.

Kapcsoltak

Ecetfák takarják azt a pár márványlépcsőt, ami az épület egyik legszebb részébe vezet. Idegenvezetőnk, Maczó Balázs történész-muzeológus szerint feltehetően az ipari formatervezést forradalmasító Deutsche Werkbund 1914-es kiállítási pavilonja adta az ihletet Borbíró Virgilnek az üveghengerben tekeredő vaslépcső megalkotásához. Az építészek számos technikai problémát kiválóan megoldottak, például, hogy a laza dunai talajon felépült erőmű ne süllyedjen meg, ezért gyakorlatilag egy betonmedencébe építették. E medence közvetlen kapcsolatban van a Dunával, ide engedték ki a turbinából a vizet. Ha lemegyünk az alagsorba, láthatjuk, hogy ma is vízben áll az épület. Állítólag hónapokig betonozták megállás nélkül, éjjel-nappal, hogy folyamatosan szilárduljon meg az anyag, és ne képződjenek később repedések az alépítményen. Maczó korabeli fotót is mutat arról, hogyan működött a szüntelenül körbe forgó daruhoz szerelt betonozómasina. Közben arra is kellett ügyelniük, hogy a betonvasak semmilyen körülmények között ne zárjanak be áramkört, a tűzveszély miatt pedig szénsavval oltó automata berendezést is terveztek. A palackok szivárgását úgy ellenőrizték, hogy az egész szerkezetet egy egyensúlyban lévő mérlegre helyezték; ha az egyik palack ereszteni kezdett, csökkenő súlyával jelezte a hibát. Szerencsére soha nem volt rá szükség.

Az első szinten fekete, koporsó formájú kapcsolószekrények sorakoznak, nem véletlenül nevezték az egykori munkások szarkofágfolyosónak ezt a részt. Felettük hatalmas betűkkel budai és pesti címek állnak, azoké a trafóállomásoké, ahol a 30 kV-os áramot a lakossági fogyasztók számára tovább osztották. A második emeleten további kapcsolószekrények, generátorok és transzformátorok voltak, melyek közül jó néhány ma is a helyén van, ahogy az öltözőszekrények és a berendezés egy része is. Egy használt munkásbakancs árválkodik a folyosón, mintha tegnap zárták volna be az üzemet. Bár az oldalfalakra nem lehetett ablakokat vágni, mégsem kellett lámpát használni nappal. Az üvegtetőről elég fény jutott a felső szintre, a szarkofágfolyosóra pedig a lépcsőházból és a födémbe épített üvegtéglákon keresztül szűrődött be a világosság. Ám a második világháborúban, a légi veszély miatt az üvegtetőt lefestették feketére, és ezt később sem vakarták le onnan. A napfényt neoncsövekre cserélték.

De a legizgalmasabb, a teljes egészében Borbíró által megálmodott kapcsolóterem csak ezután következik! Nem egy filmet forgattak itt, „aktív” korában imádták is az amatőr fotósok, ahogy most is. Roppant elegáns az ovális, fény­árban úszó, szinte teljes egészében műszerek borította terem, melynek kettős üvegtetője Maczó Balázs szerint az art deco egyik legszebb hazai emléke. A háború alatt ezt nem tették tönkre, csupán egy ma is látható apró óvóhely épült, lévén csak két fő volt a kapcsolóház személyzete. Az ipartörténeti-építészeti remekmű szerencsére épen megúszta a háborút, és a műszereit kicserélték ugyan, de burkolata, nyílászárói, geometriai formákban gazdag tetőzete szinte sértetlenek maradtak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.