Felavatták Bud Spencer szobrát, amivel azért van jó pár minőségbeli probléma

  • Gera Márton
  • 2017. november 11.

Lokál

Kocsis Máté beavatta a közönséget, hogy mitől szokta más színben látni a világot.

„Hát, nem egy mestermű, de ilyen még biztos nem volt ebben az országban” – mondta egy hölgy a mellette álló barátnőjének, amikor meglátta a 2,4 méteres Bud Spencert, és kétségkívül igaza volt. Még biztosan nem volt olyan ebben az országban, hogy Kocsis Máté egy szobrásszal és Carlo Pedersoli lányaival fényképezkedjen Bud Spencer szobra előtt, miután beszámolt róla, hogy a Bud-filmek után ő is más színben szokta látni a világot. Történt mindez szombat délután a Corvin sétányon, ahol felavatták a világ első szobrát, ami a tavaly elhunyt nápolyi színészt ábrázolja.

Abban az országban, ahol városi legendákra hivatkozva szobrot állítanak Peter Falknak, és ahol Pákozdon, az autópálya mellett vígan áll egy 12,5 méteres huszárszobor, annyira persze nem kell meglepődni, ha készül egy Bud Spencer-szobor. Hogy Józsefvárosnak és a Corvin-negyednek mi köze a színészhez, az nem igazán derült ki (talán az, hogy a Corvin moziban biztos sok Bud Spencer-filmet vetítettek?), de a Facebook-esemény alatt lehetett olyan kommentet olvasni, amely azt fájlalta, hogy nem Kaszásdűlőre került a szobor, mert oda jobban illett volna; „adta volna magát”, írták, lévén ott volt a Bud Spencer-emlékfal. A hivatalos magyarázat egyébként az, hogy a szobor alkotója, Tasnádi Szandra írt egy levelet Józsefvárosnak, hogy odaadná az alkotást az önkormányzatnak, mire a kerület úgy döntött, hogy kell nekik, és felállítják a Corvin sétányon.

false

 

Fotó: Gera Márton

Így hát szombat délutánra több száz Bud Spencer-rajongó zarándokolt el a VIII. kerületbe, hogy ott lehessen az eseményen, amely az új építésű lakások, a hummus bár és a Dumaszínház előtt zajlott, ami biztosan autentikus közeg egy Bud-szobor felállításához, bár nekem nem sikerült rájönnöm, hogy miért is. Ugyanakkor a helyszínt mégis igyekeztek megfelelővé varázsolni, így aki kijött a Corvin Plazából, rögtön egy óriási Bud Spencer-papírfigurába botlott, amivel leginkább szelfiket lehetett készíteni, bár volt, aki számára az is elég volt, hogy hosszan és mosolyogva nézte. A háttérben pedig mindenféle Buddal kapcsolatos termékeket árultak: aki szeretett volna lecsapni például egy kitűzőre, annak 590 forintot kellett a bódénál hagyni, ennyiért tudhattuk ugyanis magunkénak a rajongói ereklyét.

Az alkotó és az alkotása

Az alkotó és az alkotása

Fotó: Gera Márton

Hogy itt Bud Spencer-szoboravató készülődik, csak a fehér lepellel letakart műből lehetett sejteni, mert a színpad körül nagyjából minden úgy nézett ki, mint egy politikai rendezvényen: a házak mellett már lehetett látni a rendőrautókat, a felhúzott kordon felett pedig lehetett kukucskálni, és nézni, hogyan birkózik meg Kocsis Máté az olasz nyelvvel, és próbál szót érteni Carlo Pedersoli lányaival. Utóbbiról nem tudni részleteket, az azonban a köszöntőből kiderült, hogy „Kocsis Máté polgármester úr” (idézet a meghívóból) nagyon szerette a Bud Spencer-filmeket, legalábbis amikor megnézett egyet, utána pár óra múlva már más színben látta a világot. Aki kicsit kételkedni kezdett ebben, az okkal tette, mert ezeket a gondolatokat Józsefváros vezetője egyetlen mosoly nélkül tárta a közönség elé a színpadról. Megszólalt Pedersoli két lánya, akik örültek, hogy Magyarországon szobrot állítottak apjuknak, és beszédet mondott Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó is, aki a legjobb barátjának, és olyan embernek nevezte Pedersolit, akit lehetetlen nem szeretni.

„Saluto augurale dal Sindaco Mate Kocsis”

„Saluto augurale dal Sindaco Mate Kocsis”

Fotó: Gera Márton

A nagy esemény persze a szobor felavatása volt, amit puszilkodás, virágátadás, és leginkább tolakodás előzött meg, mert szinte mindenki a lehető legjobb helyről akarta lekapni a mestert és alkotását. Amikor lerántották a leplet, a taps és a fényképezők, okostelefonok hangja elég sok mindent elnyomott, de mindenekelőtt a csalódottságot, merthogy a szobor kicsit azt juttatja az ember eszébe, hogy volt idő, amikor azt gondolták, attól lesz valami jó, ha mindenképpen túlméretezett, illetve picivel magasabb nálunk.

Kocsis Máté nagyban

Kocsis Máté nagyban

Fotó: Gera Márton

Tasnádi Szandra biztosan szerethette Bud Spencert, ami dicséretes dolog, nehéz is vele nem egyetérteni, ám a szobor sajnos ettől még nem lesz jobb. Mert a mű, ami mostantól a Corvin sétányon fog állni, leginkább egy gázszerelőre, netán egy nagyra nőtt Mikulásra hasonlít, aki felkapott valamit a hátára, és azzal menekül a rendőrök elől. Ez persze simán belefér az alkotói szabadságba, de hát aki nem tudja, annak nem könnyű rájönni, kit is ábrázol a szobor. Szerencsére a talapzatra felvésték, hogy „Carlo Pedersoli”, alá pedig egy Terence Hill-idézet („Mi sohasem veszekedtünk”) került, amit Spencer temetésén mondott, és aminél így hirtelen nehéz is elképzelni semmitmondóbbat.

Tasnádi Szandra és a szobor

Tasnádi Szandra és a szobor

Fotó: Facebook/Bud Spencer

A résztvevők mindenesetre örömmel fotózkodtak, és úgy tűnt, még az sem zavart meg senkit, amikor a műsorvezető valami különös oknál fogva fontosnak tartotta bemondani a mikrofonba, hogy „nagyon megható pillanatok ezek”. Egy zenekar pedig a Bud Spencer-filmekből való zenét kezdett el játszani az esemény végén, és amikor már a legtöbben nem is a szobrot nézegették, elég egyértelmű lett számomra, hogy nem is ez a sikerületlen alkotás itt a fontos, hanem hogy az összegyűltek egyetlen dologban nyilván egyetértenek: hogy Bud Spencer szerethető figura volt. Más kérdés, hogy e felismeréshez szükség volt-e erre a szoborra.

Címlapkép: Facebook/Corvin-negyed

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.