„Hát, nem egy mestermű, de ilyen még biztos nem volt ebben az országban” – mondta egy hölgy a mellette álló barátnőjének, amikor meglátta a 2,4 méteres Bud Spencert, és kétségkívül igaza volt. Még biztosan nem volt olyan ebben az országban, hogy Kocsis Máté egy szobrásszal és Carlo Pedersoli lányaival fényképezkedjen Bud Spencer szobra előtt, miután beszámolt róla, hogy a Bud-filmek után ő is más színben szokta látni a világot. Történt mindez szombat délután a Corvin sétányon, ahol felavatták a világ első szobrát, ami a tavaly elhunyt nápolyi színészt ábrázolja.
Abban az országban, ahol városi legendákra hivatkozva szobrot állítanak Peter Falknak, és ahol Pákozdon, az autópálya mellett vígan áll egy 12,5 méteres huszárszobor, annyira persze nem kell meglepődni, ha készül egy Bud Spencer-szobor. Hogy Józsefvárosnak és a Corvin-negyednek mi köze a színészhez, az nem igazán derült ki (talán az, hogy a Corvin moziban biztos sok Bud Spencer-filmet vetítettek?), de a Facebook-esemény alatt lehetett olyan kommentet olvasni, amely azt fájlalta, hogy nem Kaszásdűlőre került a szobor, mert oda jobban illett volna; „adta volna magát”, írták, lévén ott volt a Bud Spencer-emlékfal. A hivatalos magyarázat egyébként az, hogy a szobor alkotója, Tasnádi Szandra írt egy levelet Józsefvárosnak, hogy odaadná az alkotást az önkormányzatnak, mire a kerület úgy döntött, hogy kell nekik, és felállítják a Corvin sétányon.
 Fotó: Gera Márton | |
Így hát szombat délutánra több száz Bud Spencer-rajongó zarándokolt el a VIII. kerületbe, hogy ott lehessen az eseményen, amely az új építésű lakások, a hummus bár és a Dumaszínház előtt zajlott, ami biztosan autentikus közeg egy Bud-szobor felállításához, bár nekem nem sikerült rájönnöm, hogy miért is. Ugyanakkor a helyszínt mégis igyekeztek megfelelővé varázsolni, így aki kijött a Corvin Plazából, rögtön egy óriási Bud Spencer-papírfigurába botlott, amivel leginkább szelfiket lehetett készíteni, bár volt, aki számára az is elég volt, hogy hosszan és mosolyogva nézte. A háttérben pedig mindenféle Buddal kapcsolatos termékeket árultak: aki szeretett volna lecsapni például egy kitűzőre, annak 590 forintot kellett a bódénál hagyni, ennyiért tudhattuk ugyanis magunkénak a rajongói ereklyét.
 Az alkotó és az alkotása Fotó: Gera Márton | |
Hogy itt Bud Spencer-szoboravató készülődik, csak a fehér lepellel letakart műből lehetett sejteni, mert a színpad körül nagyjából minden úgy nézett ki, mint egy politikai rendezvényen: a házak mellett már lehetett látni a rendőrautókat, a felhúzott kordon felett pedig lehetett kukucskálni, és nézni, hogyan birkózik meg Kocsis Máté az olasz nyelvvel, és próbál szót érteni Carlo Pedersoli lányaival. Utóbbiról nem tudni részleteket, az azonban a köszöntőből kiderült, hogy „Kocsis Máté polgármester úr” (idézet a meghívóból) nagyon szerette a Bud Spencer-filmeket, legalábbis amikor megnézett egyet, utána pár óra múlva már más színben látta a világot. Aki kicsit kételkedni kezdett ebben, az okkal tette, mert ezeket a gondolatokat Józsefváros vezetője egyetlen mosoly nélkül tárta a közönség elé a színpadról. Megszólalt Pedersoli két lánya, akik örültek, hogy Magyarországon szobrot állítottak apjuknak, és beszédet mondott Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó is, aki a legjobb barátjának, és olyan embernek nevezte Pedersolit, akit lehetetlen nem szeretni.
 „Saluto augurale dal Sindaco Mate Kocsis” Fotó: Gera Márton | |
A nagy esemény persze a szobor felavatása volt, amit puszilkodás, virágátadás, és leginkább tolakodás előzött meg, mert szinte mindenki a lehető legjobb helyről akarta lekapni a mestert és alkotását. Amikor lerántották a leplet, a taps és a fényképezők, okostelefonok hangja elég sok mindent elnyomott, de mindenekelőtt a csalódottságot, merthogy a szobor kicsit azt juttatja az ember eszébe, hogy volt idő, amikor azt gondolták, attól lesz valami jó, ha mindenképpen túlméretezett, illetve picivel magasabb nálunk.
 Kocsis Máté nagyban Fotó: Gera Márton | |
Tasnádi Szandra biztosan szerethette Bud Spencert, ami dicséretes dolog, nehéz is vele nem egyetérteni, ám a szobor sajnos ettől még nem lesz jobb. Mert a mű, ami mostantól a Corvin sétányon fog állni, leginkább egy gázszerelőre, netán egy nagyra nőtt Mikulásra hasonlít, aki felkapott valamit a hátára, és azzal menekül a rendőrök elől. Ez persze simán belefér az alkotói szabadságba, de hát aki nem tudja, annak nem könnyű rájönni, kit is ábrázol a szobor. Szerencsére a talapzatra felvésték, hogy „Carlo Pedersoli”, alá pedig egy Terence Hill-idézet („Mi sohasem veszekedtünk”) került, amit Spencer temetésén mondott, és aminél így hirtelen nehéz is elképzelni semmitmondóbbat.
 Tasnádi Szandra és a szobor Fotó: Facebook/Bud Spencer | |
A résztvevők mindenesetre örömmel fotózkodtak, és úgy tűnt, még az sem zavart meg senkit, amikor a műsorvezető valami különös oknál fogva fontosnak tartotta bemondani a mikrofonba, hogy „nagyon megható pillanatok ezek”. Egy zenekar pedig a Bud Spencer-filmekből való zenét kezdett el játszani az esemény végén, és amikor már a legtöbben nem is a szobrot nézegették, elég egyértelmű lett számomra, hogy nem is ez a sikerületlen alkotás itt a fontos, hanem hogy az összegyűltek egyetlen dologban nyilván egyetértenek: hogy Bud Spencer szerethető figura volt. Más kérdés, hogy e felismeréshez szükség volt-e erre a szoborra.
Címlapkép: Facebook/Corvin-negyed
