Náray: "Hagyni Koncz Zsuzsa fejére Dávid-csillagot festeni ugyanaz, mint kitenni plakátra Sorost"

Kiárusította a készleteit, eladta a szalont és a lakását. Barcelonában nyit galériát, a továbbiakban csak fest és ír. Nem politikai okokból távozik, de a közhangulat benne volt a döntésében. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Mindent felszámoltál.

Náray Tamás: Nem mindent, csak amire már nem volt szükségem. Úgy éreztem, itt a váltás ideje. Az anyukám szerint jó néhány évvel ezelőtt mennem kellett volna, mert már akkorra kiaknáztam, amire az adott keretek között lehetőségem volt. Vannak korszakok az ember életében. Szerettem a ruhákat, a divatot, szerettem kollekciókat alkotni. De ahogy sok minden más, a divatszakma is nagyot változott. Ma már nincsenek a szó klasszikus értelmében vett emblematikus divattervezők, szinte a nevüket sem tudjuk megjegyezni, olyan sebességgel váltják egymást a nagy divatházak élén. A hazai felhozatalról pedig inkább megtartom a véleményemet magamnak. Mi annak idején a divattervezői pályát nem a pénz és a hírnév miatt kezdtük, ahogy ma sokan, hanem érdekelt a hivatás maga. Most bármit el lehet adni a piacon az influencerek és a közösségi média segítségével, ha van a reklámra elég pénzed. (...)

MN: Azt gondoltam, politikai okai vannak annak, hogy mindent felszámolsz.

NT: A döntésemnek, hogy máshol, más körülmények között folytatom az életemet, inkább praktikus okai vannak, mint érzelmiek vagy politikaiak. De nem tagadom, hogy az utóbbiak is közrejátszottak. Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Nemcsak a vallási vagy a szexuális irányultsággal kapcsolatos megjegyzések zavarnak, ugyanígy rossz érzésem van, ha megépül például egy középület, és nem gondolnak a kerekesszékesekre, idősekre. (...)

Náray Tamás divattervező

Fotó: Bolya Árpád

 

Én úgy nevelkedtem, hogy kultúremberek közötti beszélgetésben van öt téma, amit nem hozunk elő. A származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca. Nálunk viszont csak ez az öt téma van napirenden. Mennyiben tartozik rám – hacsak nem akarod kifejezetten megosztani velem, és még akkor sem vagyok köteles meghallgatni –, hogy apád hottentotta volt vagy viking? (...)

MN: Látsz reményt a változásra?

NT: Azt kell megérteni, hogy minden, ami velünk történik, következmény. Ma a tegnap következményeit viseljük. Ezért kellene jól dönteni ma. Ehelyett mi történik? Állandó hőbörögtetés. (...)

De amúgy kontraproduktívnak tartom, hogy állandóan diktatúráról beszélünk. A klasszikus értelemben nincs diktatúra nálunk. Ha tetszik, ha nem, be kell látnunk, hogy több millió embernek, vagyis talán a többségnek, ez, ami van, nagyon is megfelel. Ahogy a gyűlölködés kultúrája is. A regnáló hatalom ugyanis egyenesen felhatalmazza a tömeget a gyűlöletre. Hagyni Koncz Zsuzsa fejére Dávid-csillagot festeni ugyanaz, mint kitenni plakátra Soros Györgyöt. De én hiszek a példa erejében, mert kis közösségben, például a közösségi oldalamon már megszűnőben a gyűlölködés.

Azt, hogyan érte el, hogy az oldalán megszűnjön a trollkodás és a gyűlölködés, mit gondol az Orbán Ráhel által befolyásolt állami divatügynökségről, hogyan öltözködik a NER-elit, miért maradtak el a szalonjából a NER-feleségek, és mit gondol Orbán nadrágja körül kialakult diskurzusról, lehet-e ezen például gúnyolódni, a friss lapban olvashat részletesen.

A Náray-interjút tartalmazó Magyar Narancs csütörtöktől kapható az újságárusoknál, de előfizethet rá itt is.