Lokál

Az üdülési jogokkal kereskedő cégek a változatosság és az állandóság csábító ötvözetét ígérik. Ez a gyakorlatban nemritkán változatos bepalizási módszereket és állandó nyűgöt jelenthet az ügyfelek számára.

Ha állna még a régi Tabán, aranyéletünk volna: délebédre bármikor kiugorhatnánk a Kékgolyóba valami zónapörköltre meg kovászos uborkára. Nem a Kékgolyó utcai Kékgolyóba persze - az sincsen már jó ideje -, hanem csak ide, a Kereszt tér fölé, ahol a Hosszú, a Kör meg a Komló utca összefut. Vagyis dehogy ugorhatnánk ki, hiszen akkor redakciónk nem lehetne a Naphegy téren, mert Naphegy tér sem volna, mivelhogy szőlők és gyümölcsösök borítanák azt a helyet, ahol most egyebek mellett Musztafa Kemál mellszobra áll.

A profik főleg az internet kínálta virtuális játéktermekből szedik be a komolyabb összegeket. De miután az Egyesült Államok megtiltotta állampolgárai részvételét néhány külföldi internetes pókerjátékban, mondván, hogy nem tiszta az adózásuk, az érdeklődés ismét a valódi pókerasztalok felé fordult, és nem csak Amerikában. Természetesen nálunk is akadnak olyan helyek, ahol zárás után kezdődik az élet.

A szakemberek szerint ma már csak az tekinthető abszolút biztonságos szórakozóhelynek, ahol a vendégek a gyorséttermekben is használt, zárható fedővel ellátott poharakból isznak, amihez egy droggyorstesztet is mellékeltek. Hátha valaki annyira felelőtlen, hogy nem viszi magával a vécére is az italát.

A G8 hatalmak állítólagos klímakompromisszuma sem ölte ki a kételyt a globális felmelegedés miatt aggódó alarmistákból. Akadnak olyanok is, akik már kifejezetten hajmeresztőnek tűnő megoldásokat is megfontolnának.

Magyarországon törvények garantálnák, hogy a prostitúció legális keretek között is űzhető legyen, de a gyakorlatban ebből semmi nem valósul meg. Az állam nem biztosít védelmet a prostituáltaknak, miközben sokan remekül megélnek a munkájukból.

A 16 milliárdos hazai piac régen megérett egy szakmai seregszemlére. Egy igazi expóra.

Bár az egészségügyi dolgozók tiltakoznak és látványosan kétségbeesnek a tervezett kórházbezárások és ágyszám-csökkentések miatt, a sürgősségi ellátásba nem csúszhat semmilyen hiba, legalábbis elvileg. Ahhoz, hogy lássuk, mi a helyzet az állami mentőknél, eltöltöttünk velük egy péntek esti műszakot.

Míg az Egyesült Államok drogpiacán évtizedek óta megszokott jelenség a házilag előállított szintetikus kábítószer, addig a Magyarországon forgalomban lévő drogok nagy része külföldről érkezik. Legalábbis az elmúlt évtizedre ez a tendencia volt jellemző.

Belépsz, jobbra a Csodák Palotája, balra a Jövő Háza; a kiállítás pedig "az elmúlt évszázad legnagyobb csodájáról, a televíziózásról szól" - no, mit gondolnak, melyikben van? Ne reménykedjenek, a Jövő Házában! - rémes kilátások, mondhatom.

Az elkárhozott lelkek gyűjtőtábora, a kénköves infernó immár évezredek óta foglalkoztatja a nyugati világ fantáziáját. Legutóbb XVI. Benedek pápa irányította rá figyelmünket, s lelkipásztori megnyilatkozása rögvest a hírek szereplőjévé avatta e gyászos bugyrot. Összegezzük hát, mit tudhatunk a pokolról!

Pár héttel ezelőtt a németországi világbajnokságon a válogatott végig egyenlő ellenfele volt a világbajnok spanyoloknak, a hazai bajnokság élcsapata, az MKB Veszprém továbbjutási eséllyel utazott Kielbe, a BL-negyeddöntő visszavágójára. Mintha futballban a braziloktól kaptunk volna ki az utolsó percben lőtt góllal, vagy az MTK-t a Barcelona ejtette volna ki az utolsó előtti előtti körben. Hogy lehet, hogy ez működik?

Jobbra a húszas-harmincas évek földszintes mezővárosi mellékutcái gipszstukkós ablakkeretekkel, későbbi, nehézkes átépítésekkel. Balra a hetvenes évek panelvilága, itt-ott egy-egy meghagyott régi utcasorral. Hangulatossá korosodott városháza a magasházak tövében, megkopott piaci bódésor a jobb sorsra érdemes egykori főtéren. Ez Kispest a kívülről érkezőnek.

Megint bezárt egy nagy múltú üzem, ismét megszűnt Magyarországon egy ipari ágazat - megszokott dolog ez ma már.