Hány Narancs egy New York Times?

Végre megtudtuk, mi a különbség a Magyar Narancs és a New York Times szerkesztősége között! Helyszíni tudósítás a New York-i és a Páva utcai székházból. Képekkel!

5 különbséget rejtettünk el az alábbi fotókon, melyek azok?

Szerkesztőség 1.

New York Times – 620 8th Ave, New York

Fotó: Köves Gábor

Szerkesztőség 2.

Magyar Narancs – Budapest, Páva u. 8.

Fotó: Köves Gábor

Természetesen nem csak egy-két turistafotó elkattintása végett jártunk a New York Times szerkesztőségében: Susan Chirával, az új éra frissen kinevezett főszerkesztő-helyettesével beszélgettünk az elmúlt évek legfontosabb házon belüli fejleményeiről.

És ha valaminek, eseménytelennek aligha nevezhető ez az időszak: 2011-ben fizetőssé tették az online tartalmakat, a lap 160 éves története során pedig először került nő (Jill Abramson) a főszerkesztői székbe. A WikiLeaks iratokból elsőként szemezgettek, de Snowden nem bízott bennük eléggé, ezért másokhoz fordult a sztorijával. Az elsői női főszerkesztő idén lapátra került, helyébe az első afroamerikai főszerkesztő lépett. Regnálása egyik első intézkedéseként Dean Baquet Chirát nevezte ki a főszerkesztő-helyettesi posztok egyikére.

Ám mielőtt még bejutnánk törzshelyére, a newsroomba, egy barátságos, őszes úr állja utunkat. Arthur Ochs Sulzberger, Jr. kézfogása határozott ember benyomását kelti, és e határozottságra mint a lap kiadójának nyilván szüksége is van, ahogy szüksége volt rá az előtte járó Sulzbergereknek is, hiszen a New York Times családi vállalkozás, az Ochs-Sulzberger família több mint 100 évre visszatekintő biznisze. Ahhoz képest, hogy mekkora birodalmat irányít, Sulzberger Jr. kedélyesen, bár határozottan off the record társalog el velünk, idézni tehát nem idézhetjük a szavait.

Susan Chira szavait viszont nagyon is idézhetjük – a vele készült nagyinterjú a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható. Íme, egy kis ízelítő:

SC: Csak nagyon ritka esetben döntünk az információ visszatartása mellett; az egyik ilyen kivétel, amikor a közlés emberéleteket veszélyeztetne. Visszatartottuk például az információt, amikor a kormány meggyőzött minket arról, hogy a publikálás egy épp folyamatban lévő hírszerzési akciót veszélyeztetne. És akkor is így tettünk, amikor emberéletek forogtak kockán. Ez azért elég nagy felelősség. Persze mindannyian nagyon sajnáljuk, hogy Snowden nem minket keresett meg, mert egy rendkívül fontos sztoriról volt szó, ami rendkívül fontos kérdéseket vetett fel megfigyelésügyben. De egyszerűen nem engedhetünk abból, hogy az ilyen és az ehhez hasonlóan érzékeny információkat ne a lehető legalaposabb vizsgálatnak vessük alá. És ez akár a kormány bevonását is jelentheti.