Séta

Hotel Jókai

Lokál

Jókai Mór élete és kora, valamint az életmű mai kanonizált értelmezése ihlette azt a belvárosi sétát, amely a „modern Jókai” és Laborfalvi Róza kapcsolatának fontos helyeit hivatott bemutatni a Palotanegyedben és környékén. A Dohány utca–Rákóczi út–Vas utca–Bródy Sándor utca–Múzeum körút–Magyar utca határolta terület bejárásával, anekdotákon és különböző történeteken keresztül az írófejedelem alakját próbálják meg elevenné, érdekesebbé tenni – ha még lehet. Merthogy Jókai egyik lakóhelyétől a másikig rövid az út, de az izgalom se sok. Hely- és irodalomtörténeti szempontból nyilván számottevő, hol élt együtt Jókai, Petőfi és Szendrey Júlia, miért a Petőfi keze által írt drámát küldte el Jókai az Akadémiára, melyik lakást vette át Blaha Lujzától a Jókai–Laborfalvi házaspár, és miért volt fontos az írói munkához a tágas terű lakás. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy Jókai Mór szexivé vagy egyáltalán élővé váljon, vagy hogy az iskolai tananyagnál mélyebben megértsük a költő korát.

Már meglévő olvasmányélményeinket nem írja felül e séta, nem is nagyon célja, inkább csak kiegészítő jellegű, jópofa, kevésbé ismert információkat ad át Hansági Ágnes Jókai-kutató, a séta vezetője és lelkes segítői. Jókairól nemcsak az derül ki, hogy kora igazán „médiaérzékeny” alkotója volt, aki szépirodalmi tevékenysége mellett, ha kellett, karikaturistának állt, több lapot „üzemeltetett”, sőt lakáskiadással is foglalkozott (nem sok sikerrel), de az is világossá vált, mi köze Gyulai Pálnak a 19. századi, nem túl imponáló Jókai-kép kialakulásához. Ahogy az is, ki volt „harmadik Róza” a család életében, miért küzdött Laborfalvi, a Nemzeti Színház színésze folytonos megfázással, és miféle bűnbandáktól félve nem vett ingatlant épeszű ember a múzeum Duna felőli oldalán. Sok színes apróság.

Szervezte a Fiatal Írók Szövetsége, május 21.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.