Így veri át a csepelieket a helyi Fidesz

  • narancs.hu
  • 2017. április 2.

Lokál

Táblákat állítanak, aztán nem történik semmi.

Hudák János csepeli önkormányzati képviselő, a Párbeszéd elnökségi tagja blogbejegyzésében arról ír, hogyan verte át a fideszes kerületi vezetés a lakókat azzal, hogy játszóteret, parkot ígért több helyszínre.

Több mint két és fél éve táblázta tele a kerületet a fideszes vezetés közpénzből, hogy a 2010 és 2014 között elvégzett beruházásokkal dicsekedjen és meggyőzze a választókat, hogy rájuk szavazzanak. Ma már tudjuk, az említett beruházások közül több még a mai napig sem valósult meg – írja Hudák, aki tegnap rendhagyó átadási ünnepséget tartott Csepelen, a Vércse utcánál, ahol az áldatlan állapotok megszüntetését és park kialakítását ígérték, ám azóta sem történt semmi.
false

„Így szerettük volna felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a csepeli Fidesz a legutóbbi önkormányzati választáson finoman szólva is a bolondját járatta a csepeliekkel. Annak idején több millió forint közpénzt költöttek el, hogy táblákon dicsekedjenek a választóknak a 2010 és 2014 között elvégzett beruházásokkal” – írja az önkormányzati képviselő, és még jó néhány olyan helyszínt bemutat, amit a fideszes vezetés feltáblázott, majd úgy hagyott.
„Megelégelve a Borbély Lénárd vezette önkormányzat tétlenkedését, úgy döntöttünk, hogy kézbe vesszük a dolgokat, és a Vércse utcánál felavatunk egy játszóteret, hogy ezzel a jelképes cselekedettel bemutassuk, hogyan verte át a Fidesz a csepelieket a hatalma megtartása érdekében. Hogyan használta szavazatszerzés céljára a meg nem valósult beruházásokat. Amikről egyébként pontosan tudták, hogy nem fognak elkészülni 2014 végéig. Felszólítjuk őket továbbá arra is, hogy a jövőben tartózkodjanak a közpénzek kampánycélú felhasználásától. Ha ezt mégsem sikerülne betartaniuk, akkor viszont legalább ne hazugságokkal próbálják meg az emberek szavazatát megvásárolni. Hiszen a demokrácia és egy választás azért mégsem áprilisi tréfa!” – jegyzi meg Hudák János.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.