Így veri át a csepelieket a helyi Fidesz

  • narancs.hu
  • 2017. április 2.

Lokál

Táblákat állítanak, aztán nem történik semmi.

Hudák János csepeli önkormányzati képviselő, a Párbeszéd elnökségi tagja blogbejegyzésében arról ír, hogyan verte át a fideszes kerületi vezetés a lakókat azzal, hogy játszóteret, parkot ígért több helyszínre.

Több mint két és fél éve táblázta tele a kerületet a fideszes vezetés közpénzből, hogy a 2010 és 2014 között elvégzett beruházásokkal dicsekedjen és meggyőzze a választókat, hogy rájuk szavazzanak. Ma már tudjuk, az említett beruházások közül több még a mai napig sem valósult meg – írja Hudák, aki tegnap rendhagyó átadási ünnepséget tartott Csepelen, a Vércse utcánál, ahol az áldatlan állapotok megszüntetését és park kialakítását ígérték, ám azóta sem történt semmi.
false

„Így szerettük volna felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a csepeli Fidesz a legutóbbi önkormányzati választáson finoman szólva is a bolondját járatta a csepeliekkel. Annak idején több millió forint közpénzt költöttek el, hogy táblákon dicsekedjenek a választóknak a 2010 és 2014 között elvégzett beruházásokkal” – írja az önkormányzati képviselő, és még jó néhány olyan helyszínt bemutat, amit a fideszes vezetés feltáblázott, majd úgy hagyott.
„Megelégelve a Borbély Lénárd vezette önkormányzat tétlenkedését, úgy döntöttünk, hogy kézbe vesszük a dolgokat, és a Vércse utcánál felavatunk egy játszóteret, hogy ezzel a jelképes cselekedettel bemutassuk, hogyan verte át a Fidesz a csepelieket a hatalma megtartása érdekében. Hogyan használta szavazatszerzés céljára a meg nem valósult beruházásokat. Amikről egyébként pontosan tudták, hogy nem fognak elkészülni 2014 végéig. Felszólítjuk őket továbbá arra is, hogy a jövőben tartózkodjanak a közpénzek kampánycélú felhasználásától. Ha ezt mégsem sikerülne betartaniuk, akkor viszont legalább ne hazugságokkal próbálják meg az emberek szavazatát megvásárolni. Hiszen a demokrácia és egy választás azért mégsem áprilisi tréfa!” – jegyzi meg Hudák János.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.