Utoljára több mint öt éve foglalkoztunk a belátható időn belül kétszer is földközelbe kerülő kisbolygóval (bővebben Apophis, a pusztító kisbolygó, Magyar Narancs, 2006. január 12.) - akkor úgy tűnt, hogy fölösleges a pánikkeltés, a közeli és valószínű becsapódásról szóló találgatás. Sok minden nem változott azóta sem, kivéve, hogy orosz tudósok immár hosszú hónapok óta verik a tamtamot, sőt idén júliusra sikerült összehívatniuk egy konferenciát, ahol európai kollégáikkal vitatnák meg az Apophis elleni esetleges védekezés lehetőségeit. Csak éppen azt nem tudjuk - hiszen eddig nem kötötték az orrunkra -, hogy milyen új pályaszámítás alapján gondolják felülírni a legutóbbi (2009 őszéről származó) NASA-becslést, mely a 2036-os ütközés valószínűségét 1:250000-hez becsülte.
A hírekben egy bizonyos Leonyid Szokolovot, a Szentpétervári Egyetem oktatóját idézik, akinek új, saját számítások állnak a rendelkezésére, ám ezek részleteiről nem árult el semmit, csupán a végkövetkeztetést: a becsapódás 2036-ban biztosan bekövetkezik. Mindehhez az nyújt lehetőséget, hogy az Apophis 2029-ben (mégpedig április 13-án, pénteken!) valóban rendkívül közel, mintegy 37 ezer kilométer távolságra fog elhaladni: ez a Föld-Hold-távolság 384 ezer kilométeréhez képest is elhanyagolható. Az orosz kutató szerint ilyen jelentős közelség esetén a Föld gravitációja által gyakorolt pályamódosító (ún. "csúzli")hatás úgy befolyásolja az Apophis kozmikus útját, hogy az 2036 tavaszán éppen találkozzon a miénkkel, pláne, ha a kisbolygó pont egy ún. gravitációs kulcslyukon halad át.
Csintalan kődarab
Az egyiptomi mitológia gyakorta kígyódémon képében tetszelgő istenének, Apepnek görögösített nevéről, illetve a Csillagkapu-mondakör alien főgonoszáról elnevezett Apophis (teljes titulusa: 99942 Apophis) kisbolygó 2004-es felfedezése óta borzolja a kedélyeket. Az úgynevezett Aten-típusú aszteroida egy rövid időre, 2004 karácsonyán megkapta a földközeli objektumok és a Föld találkozásának valószínűségét jelző, tízes beosztású Torino-skálán a négyes minősítést. Mindez pünkösdi királyságnak bizonyult, elvégre a precízebb mérések nyomán ez az érték előbb egyre, majd 2006 augusztusában nullára csökkent. Ezzel együtt az eredetileg kalkulált rendkívül magas becsapódási valószínűség (ami 1:37-hez is volt) fokozatosan a fenti, módfelett alacsony szintre zuhant. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a valószínűség még így is hangsúlyosan különbözik a nullától - márpedig ennél kisebb esély birtokában lottóznak az emberek világszerte, s közülük meglehetősen sokan nyernek is. Ahhoz, hogy bizonyságot nyerjünk, meg kell várni a kisbolygó kedvező, közeli állását - ez azért több lesz, mintha kinyúlnánk érte, de a 14,4 millió kilométer még így is kicsinek számít. És nem is kell sokáig aludnunk. 2011 és 2013 között, ezen belül is leginkább két év múlva jóval alaposabb vizsgálatokat (többek között radaranalízist) végezhetünk az Apophison, amelynek nyomán egyértelműen ki lehet zárni, vagy éppen meg lehet erősíteni a 2029-es, pláne a 2036-os becsapódás esélyét.
Az Apophis potenciális veszélyeinek szemléltetésében hatékonyan segíthet néhány összehasonlító adat - nem utolsósorban a pajkos kisbolygó méreteinek számbavétele. Korábban ezzel kapcsolatban is voltak bizonytalanságok - pláne, mert egy, a fejekben élő, gömbszerű, de legalábbis forgásszimmetrikus bolygóformára távolról sem hasonlító, idomtalan kődarabról van szó. Az inkább hosszúkás test legnagyobb méretét korábban 450 méterre becsülték, azután ez csökkent le előbb 350 méterre, majd úgy 270 körülire.
Lyukat váj
Amit azért nem kell lebecsülni: még mindig egy bő futballstadionnyi kő, amely akár szárazföldre, pláne lakott területre, akár tengerbe zuhanva jelentős károkat okozna, bár mindez változhat az ütközés hajlásszögének függvényében. Becsapódáskor óriási erejű robbanás várható, amit komoly fényjelenség és nagy energiájú lökéshullámok kísérnek. Ha mindez a víz közvetlen felszínén vagy annak közvetlen közelében történhet, akkor gigantikus, körkörös torlóhullám, úgynevezett base surge indulhat el (ezt mostanában inkább megacunaminak hívja mindenki, az érthetőség kedvéért, bár az ilyen vízmozgás tulajdonságai nem feltétlenül egyeznek a szeizmikus eredetű cunamiéval). Az azonban biztos, hogy az Apophis méretei azért jócskán elmaradnak a kréta kor végén történt, az akkori élővilág jó részének pusztulását hozó Chicxulub-becsapódást (s a hasonnevű, Yucatán-félsziget körüli krátert) okozó objektumétól - utóbbit tíz kilométer átmérőjűnek becsülik. Az ilyen böhöm nagy űrobjektum már globális pusztulást okozhat (bár mint nap mint nap tapasztaljuk, még nem az élet végét), míg az Apophistól "csak" regionális hatásokat várhatunk, de azért például a tengerpartok végigpusztítása így is elég nagy csapás volna.
A hipotetikus becsapódásról készült modellek szerint a leginkább veszélyeztetett területek közé tartoznak a Csendes-óceán északi és az Atlanti-óceán középső területei (s itt nagy csobbanás is lenne), a kettő között Venezuela és Kolumbia (ahol ilyen esetben tízmilliónyi halottal számolhatunk), továbbá (figyelem!) Oroszország teljes délkeleti (szibériai) zónája. Amúgy az aszteroida kiiktatására a legkevésbé az Armageddon-verziót alkalmazzák - már ha bármit is. A kisbolygó nukleáris eszközzel történő felrobbantásakor kiszámíthatatlan, hogy az égitest anyaga hová és milyen méretű darabokban hullana alá. Sokkal valószínűbb, hogy a kisbolygóra ható fénynyomást próbálják megváltoztatni vagy egyenlőtlenné tenni: ennek érdekében fényvisszaverő anyaggal burkolnák az Apophist, vagy egy részét eltérő színűvé festenék.
