Azt mindenki tudja, hogy a Váci út a Szent István körútból nyílik, de attól sokan zavarba jönnének, ha az első keresztutca nevét kellene megmondani. Nos, Kádár utcának nevezik, és a Váci utat köti össze a Visegrádi utcával. A kis utca leginkább arról nevezetes, hogy a 8-as számú házban élt gyerekkorában Radnóti Miklós, ugyanakkor hírhedt is, hiszen 1959-ben egy másik házban szörnyű bűneset történt, amelyet a mai napig Kádár utcai darabolós gyilkosságként emlegetnek.
De mai szemmel a legmeglepőbb mégis az, hogy az utcát hosszú évtizedeken át a villamosok uralták, itt volt ugyanis a Váci úti járatok végállomása. Villamos jó negyvenhárom éve nem közlekedik errefelé, de ma már azt is nehéz elképzelni, hogy valaha nem létezett a Nyugati tér felett átívelő autós felüljáró, ahogy az út túloldalán álló West End bevásárlóközpont sem. 1979-ig a Váci úti közlekedési rend az itt közlekedő 3-as, 12-es, 14-es, 33-as és 55-ös villamosokhoz alkalmazkodott: a két vezetőállású kocsiknak a Váci úton alakítottak ki fejvégállomást, az egy vezetőállású szerelvények azonban Újpest felől jövet a Balzac utcába, majd a Visegrádi utcába kanyarodtak, a Kádár utca sarkán volt a végállomás, felszállni viszont a Váci út torkolatánál lehetett. Utána pedig – ahogy Térey János írja – „Fölhangzott a csilingelés. Előbukkant a kanyarból / A fifikásan kivilágított villamos. / Motorkocsi, pótkocsi, pótkocsi.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
