Karácsony Gergely: "Lehet, hogy csak az első felvonását éljük a háborúnak"

  • narancs.hu
  • 2025. február 23.

Lokál

Az Ukrajna elleni háború harmadik évfordulóján az ukrán gyermekek mindennapjait bemutató fotókiállítás nyílt a Városháza parkban.

Megemlékezést szervezett a Főpolgármesteri Hivatal a Városháza Parkba, ahol a háború kitörésének évfordulója előtt egy nappal megemlékeztek a háborúban elesettekről, az Oroszország által elhurcoltakról, valamint az ukrán gyerekekről is. A vasárnapi rendezvényen felszólalt magyar részről Karácsony Gergely főpolgármester és Balog István, Ukrajna Magyarországi Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is.

A Telex helyszíni tudósítása szerint a megemlékezés után a közel ezerfősre növekedett tömeg gyalog indult el a Városháza Parkból Oroszország budapesti nagykövetsége felé. Az akció mögött az Európához Tartozunk Egyesület és a Momentum Mozgalom áll.

A tüntetők indulás előtt egy hatalmas ukrán zászlót feszítettek ki, ezt viszik magukkal. A transzparensek között feltűnik Orbán Viktor feje is Putyin mellett, a demonstrálók felváltva skandálnák ukránul és magyarul is olyanokat, mint: „Ruszkik haza”, „Putyin öl” és „éljen Ukrajna”.

„Ez nem csak Ukrajnára vonatkozik, hanem arra is, hogy a magyar kormány ne irányítsa tovább az országot oroszos eszközökkel” – mondta a Telex riportereinek egy magyar tüntető, aki balatoni lakhelyéről jött fel a tüntetésre. 

A vonulás miatt a hatóságok lezárták az Andrássy utat az Oktogontól a Hősök teréig. A Telex riporterei szerint a tömeg nem mehet közvetlenül a nagykövetség épületéhez, csak a környező utcákon keresztül.

 
Megemlékezés Budapesten az Ukrajna elleni háború harmadik évfordulóján
Facebook/Lengyen nagykövetség Budapesten
 

"Hogy milyen hosszú idő három év, azt senki nem tudja jobban Ukrajna népénél. Három éve tart a háború Ukrajnában, a háború, amelyben a harc nem csak az orosz agresszor és a hős ukrán nép között, hanem a jó és a gonosz, a demokrácia és a zsarnokság, a bátorság és a közömbösség között zajlik. És ez a harc nemhogy nem ért véget három év alatt, de az elmúlt hetek eseményei azzal a letaglózó felismeréssel járnak: lehet, hogy csak az első felvonást éljük éppen" – fogalmazott Karácsony Gergely főpolgármester beszédében, amelyet Az ukrán álom arcai – Kiállítás az ukrán gyermekek álmairól című képtár megnyitóján mondott vasárnap a Városháza parkban.

Az Ukrajna elleni háború kitörésének harmadik évfordulóján megnyitott tárlaton a főpolgármester arról beszélt, hogy a második világháború után a „Soha többé”–kiáltás egyesítette a világot, egyesítette Európát, teremtett szövetséget Európa és Amerika között, ám "ma sokunkban nő az aggodalom, hogy ez az egyesítő jelszó üresen fog csengeni a jövőben, és ha üresen cseng, nem tartja többé össze a szövetségeket sem. Pedig nincs ennél egyszerűbb igazság: soha többé."

Karácsony azt kéri mindenkitől: "Nézzenek bele a szemekbe, olyan mélyen, hogy eljusson a szívig, eljusson a lelkiismeretig. Mert a háború  a tekintetekben van. A szemekben. A képeken, amelyek Ukrajnában készülnek, katonának állt apákról, özveggyé lett anyákról, árvaságba taszított gyerekekről. És azokban a szemekben, amelyekbe én belenéztem. Kijevben, Bergszászon és Bucsában. Igen, Bucsában. Én láttam a tekinteteket, és nem feledem őket. A bucsai pap tekintetét, amikor megmutatta nekem, hol lőtték halomra a gyülekezetének tagjait. És három év múltán azt kell olvasnom a magyar kormány propagandalapjában: ez csak színjáték volt. Ártatlan, védtelen emberek legyilkolása nekik csak színjáték."

 
Facebook/Lengyel nagykövetség Budapesten
 

A főpolgármester hangsúlyozta, "Magyarország nem egyenlő a kormányával. Mert mi nem engedhetünk abból a hitünkből, hogy az életünket meghatározó alapvető kérdésekre, amelyek meghatározzák a viszonyunkat önmagunkhoz, meghatározzák a helyünket Európában és a világban, nem adható máshogy érvényes válasz, csakis erkölcsi alapon. És ha ragaszkodunk ehhez a hitünkhöz, akkor az alapvető erkölcsi mérce, a szolidaritás és emberség jegyében Ukrajna mellett állni továbbra sem lehet mérlegelés, vagy számítás kérdése" – fogalmazott a főpolgármester megnyitó beszédében.

Az ukrán álom arcai - Kiállítás az ukrán gyermekek álmairól című kiállítás – amelyet a Fővárosi Önkormányzat a Fővárosi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzattal, valamint Ukrajna Magyarországi Nagykövetségével közösen szervezett – megtekinthető a Városháza Parkban február 23. és március 23. között.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.