narancs.hu: Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai alapján 2016-ban 160 ezer új HIV-fertőzést diagnosztizáltak az európai régióban. Az új esetek számát tekintve ez a legrosszabbul teljesítő terület. Ez a régió minden részére érvényes?
Antons Mozalevskis: Ebben a régióban valóban évről évre egyre több a regisztrált új eset, míg más országokban egy lassú, de folyamatos csökkenést érzékelünk. Ez leginkább a régió keleti részének köszönhető. A nyugati részeken, például az Egyesült Királyságban, Franciaországban vagy Spanyolországban történelmileg több a páciens, de az új esetek számában csökkenés látható. A középső részeken nem annyira rossz a helyzet, mint keleten, de szépen lassan itt is emelkedik az új esetek száma, például Lengyelországban vagy Magyarországon is.
| Névjegy Antons Mozalevskis a WHO európai régiójának tiszti főorvosaként dolgozik Koppenhágában, 2015 óta. Tevékenységének fő fókusza a HIV-vel és hepatitisszel kapcsolatos esetek tanulmányozása. |
narancs.hu: Mi lehet ennek az oka?
AM: A nyugati országokban nagyon sok prevenciós program van a kockázati csoportok körében, például az intravénás droghasználóknál, vagy az MSM (men who have sex with men, vagyis olyan férfiak, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot) populációnál. Németország, Franciaország vagy az Egyesült Királyság nagyon jó ebben, ott látszik a prevenció eredménye. Kelet-Európában nem veszik annyira komolyan a problémát, nem fordítanak kellő energiát és forrást a programokra, ezért emelkedik az új esetek száma, leginkább a kockázati csoportok körében.
narancs.hu: Van olyan ország a régióban, ahol járvány van, vagy járvány közeli állapot?
AM: A járványnak több definíciója is van. Az egyik, hogy ha a lakosság több mint egy százaléka HIV-fertőzött, akkor általános, kiterjedt járványról beszélhetünk, ehhez például elég közel van Oroszország. Ha a kockázati csoportoknál az előfordulás magasabb, mint 5 százalék, akkor viszont koncentrált járványról van szó. Ez több országban is jelen van, például Romániában vagy Macedóniában.
| A régió A WHO európai régiójához tartozik az Európai Unió országain kívül Oroszország, vagy Törökország is, illetve a balkáni országok vagy olyan posztszovjet országok, mint Kazahsztán vagy Üzbegisztán. Az adatokat retrospektíven gyűjtik, az Európai Unió tagállamaitól az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az azon kívüli országoktól pedig a WHO. Az adatokat minden év december 1-én, az Aids elleni világnapon publikálják. |
narancs.hu: Eddig csak a HIV-ről beszélgettünk, mi a helyzet a hepatitis C-vel?
AM: A régió ebből a szempontból is nagyon sokféle: Kelet- és Dél-Európa jobban érintett, például Olaszország vagy Spanyolország; Közép- és Észak-Európában viszont nem magas az előfordulás az általános lakosság körében, inkább a kockázati csoportoknál, főként az intravénás droghasználóknál. Oroszország ezen a téren is kiemelkedik, ott az adataink alapján 3-4 százalék az előfordulás, de Grúziában és több Közép-Ázsiai országban is hasonlóak az eredmények. Magyarországon, ha az átlag lakosságot nézzük, 2 százalék alatti az előfordulás.
narancs.hu: Mit lehet tenni ez ellen? A szakemberek szerint az első kapu a szűrés és az ártalomcsökkentés, ezek nélkül ugyanis nincs kezelés.
AM: Így van, az ártalomcsökkentés (például tűcsereprogram, utcai megkeresés, bulisegély, sorstárs segítők, ellenőrzött fogyasztói szobák) a legfontosabb a prevención belül, főként akkor, ha a legtöbb fertőzés a kockázati csoportokban koncentrálódik. Az intravénás droghasználóknál ártalomcsökkentés nélkül nem mennek semmire, azzal érik el az érintetteket, ha ez nincs, nem lehet, vagy nagyon nehéz őket kezelésbe juttatni. Ha az ártalomcsökkentő programokat nem támogatják, akkor előbb-utóbb kitör egy hepatitis C- vagy HIV-járvány. Ezt láttuk Romániában is: a The Global Fund finanszírozta az ártalomcsökkentő programokat, majd amikor megszűnt ez a forrás és nem jött a helyére másik, emelkedni kezdett az új HIV- és hepatitis C-fertőzöttek száma. Ha egy országban bezárják a prevenciós programokat, ez fog történni. Ez egy intő példa kell, hogy legyen mindenki számára.
narancs.hu: Magyarországon is ez történik, egyre kevesebb prevenciós program van, a szakemberek pedig sokszor maguk sem tudják, hová küldhetik tovább a klienseket, mely projektek üzemelnék meg és melyek nem. Ez általánosnak mondható a régióban?
AM: Ez országfüggő. Ha egy ország közegészségügyi szempontból közelít a dologhoz, akkor megérti, miért fontosak az ártalomcsökkentő programok, hiszen ezek segítenek a fertőzés terjedésének megakadályozásában.
Persze ennek van egy politikai vetülete is, például ha egy ország úgy dönt, hogy nem fókuszál a marginalizált csoportokra, nem öl beléjük pénzt. Akkor nyilvánvalóan lecsökken ezeknek a programoknak a száma, nem kapnak állami támogatást, esetleg bezárják őket. Ilyenkor fontos figyelmeztetni ezeket az országokat, hogy igenis tartsák kellően magasan a programok számát, foglalkozzanak a problémával, biztosítsák a hozzáférést az ártalomcsökkentő programokhoz, különben nagy baj lesz.
| ||
narancs.hu: A megoldáshoz tehát össze kell fogni az államnak és a civileknek?
AM: A civilek nélkül nem mennek semmire, ez biztos. Ők érik el az embereket, ők tudják, mire van szükségük, ők dolgoznak velük. Viszont van még valami, ami rendkívül hasznos tud lenni, a privát szektor. Erre van néhány jó példa, Grúziában például van egy program, ahol az állam magára vállalta a szűrést és a diagnózisok felállítását, a gyógyszereket viszont különféle cégek biztosítják a klienseknek – ingyen. Ez mindenkinek megéri: az állam válláról levesznek terheket, a kliensek ingyen jutnak gyógyszerhez, a cégeknek pedig ez egy jó reklám. A társadalmi felelősségvállalás (CSR) keretein belül invesztálhatnak ebbe a területbe is. Tény, hogy egyelőre még nem olyan vonzó ez a cégeknek, de vannak már példák, például a melegeknek szóló randi applikációkat fejlesztő cégek részt vesznek kutatásokban vagy kampányokat szerveznek, ami nekik is jó marketing.
narancs.hu: És arra milyen jó példát tud mondani, amikor a kormány és a civilek együtt dolgoznak?
AM: Macedóniában például, amikor a The Global Fund által támogatott programok véget értek, új programokra volt szükség, amiben az államnak nem volt kompetenciája, a civileknek viszont igen. Ezért az Egészségügyi Minisztérium felvette a kapcsolatot a tapasztalt, prevenciós területen dolgozó civil szervezetekkel, szerződést kötöttek, és a civilek végzik a munkát, az állam pedig biztosítja hozzá a megfelelő anyagi forrást. Sokszor egyébként önkormányzatok is adnak pénzt civileknek, hogy végezzenek prevenciót, Németországban sok ilyen kezdeményezés van. Magyarországon tudomásom szerint ilyen nincs.
narancs.hu: Van-e kapcsolat a között, hogy egy ország keveset költ prevencióra, és GDP arányosan keveset költ az egészségügyre?
AM: A kettő között abszolút van kapcsolat, ha valaki keveset költ az egészségügyre és a prevencióra, ha nem foglakozik a leszakadó, vagy marginalizált rétegekkel, akkor annak van egy politikai töltete is. De ez nem túlságosan előrelátó taktika, hiszen minden összekapcsolódik mindennel, a kockázati csoportok nem elszigetelten élnek, van kapcsolatuk a társadalom többi tagjával, akik ugyanúgy megfertőződhetnek. A megfelelő prevenció hiányában egyre több és több eset lesz, és ez visszaüt a döntéshozókra. Ezért erre a területre igenis költeni kell, mindenkinek ez az érdeke.
