Kiállítás - A legális pornó - Nyitunk... - Plakátok a szocializmusban (1945-1989)

  • Kerekes-Kosaras János
  • 2009. október 22.

Lokál

Nagyközségi vegyesbolt valahol Magyarországon, a hatvanas években. Hetente egyszer - szerdán - érkezik felvágott. Két rúd, egy párizsi és egy veronai. Utóbbi tán nem annyira ismerős ma már, mondjuk úgy, az "olasz" elődje - lehetett tán valami szabvány, s amikor lemondtak valamelyik fontosabb összetevőről, akkor lett a veronézerből olasz. A boltban nem volt hűtőszekrény, ezekhez nem is kellett, egy sajtbura alatt tartotta őket a szatócs - jóformán meg sem melegedtek, "szétkapkodták" tíz-húsz dekánként a népek mind a két rudat. Nem azért, mert ezek "békebeliek" voltak, tehát különösebb minőséget képviseltek volna. Dehogy. A faluban évente egyszer a szegényebbek is vágtak disznót, és nagyon is értettek a feldolgozásához, átvágni aligha lehetett őket. Pontosabban más természetű volt az átvágás, az illúziót vásárolták hetente egyszer - némi "városiasságot". Fogyasztási szokást. Valami urizálást.

Nagyközségi vegyesbolt valahol Magyarországon, a hatvanas években. Hetente egyszer - szerdán - érkezik felvágott. Két rúd, egy párizsi és egy veronai. Utóbbi tán nem annyira ismerős ma már, mondjuk úgy, az "olasz" elődje - lehetett tán valami szabvány, s amikor lemondtak valamelyik fontosabb összetevőről, akkor lett a veronézerből olasz. A boltban nem volt hűtőszekrény, ezekhez nem is kellett, egy sajtbura alatt tartotta őket a szatócs - jóformán meg sem melegedtek, "szétkapkodták" tíz-húsz dekánként a népek mind a két rudat. Nem azért, mert ezek "békebeliek" voltak, tehát különösebb minőséget képviseltek volna. Dehogy. A faluban évente egyszer a szegényebbek is vágtak disznót, és nagyon is értettek a feldolgozásához, átvágni aligha lehetett őket. Pontosabban más természetű volt az átvágás, az illúziót vásárolták hetente egyszer - némi "városiasságot". Fogyasztási szokást. Valami urizálást.

Ugyanekkor az egyik csepeli általános iskola farsangi jelmezversenyét megnyerte a hirdetőoszlop. A szülők kartonba csavarták a kissrácot, csak előbb a kartonra csirizzel felragasztottak néhány színes és több fekete-fehér képet, címlapfotót az Ország-világból, vagy a mosóporosdoboz egyik oldalát.

A létező szocializmus - hiánygazdaság ide, oda - éppen úgy fogyasztói társadalom volt, mint a gazdag nyugatiak, legfeljebb fejletlenebb technológiákat és kevesebb színes csomagolópapírt használt. De virtuózabban alkalmazta a tabut mint konzumfegyvert - kivárt a Coca-Colával, a farmerral, és olykor megpróbált fusizni, de a tőle telhető módokon vadul ösztönözte a fogyasztást. Megfelelő mintákat állított, és szemrebbenés nélkül mért le mindent fogyasztásban. A Budapesti Nemzetközi Vásáron egymást verték, taposták az emberek a Mercedes prospektusaiért, s a Dürkopp nevű csapágygyár reklámszatyraiért.

Mindennek egyik legszembeötlőbb iránytűje persze a plakát volt. A plakát nagy királyság, a tévéreklám előzménye, később a sűrített változata. Mindeközben valami sikkesen perverz képzőművészet, szolidan mocskos erotika vagy akár pornó (egy alapvető életfunkció direkt ingerlése, a vágyak célzott felkorbácsolása). Amit a vendéglátó-ipari múzeum a tágas első emeleti helyiségében most felad, az - ne szépítsük - vegytiszta pornó. Érthető okokból: retró pornó. Egyfelől.

Másfelől olyat tud, amit a legművészibb pornográf alkotások közül is csak nagyon kevés: izgalmas és szomorú egyszerre, s arról sem hagyhatunk sok kétséget, hogy jól végződik-e. Attól szomorú, amit a felvezetésben leírtunk, miszerint ezek a papirosok mind-mind annak a dokumentumai, hogy az embernek milyen kevés is elég (akárha csak a vágyakozáshoz is). S attól izgalmas, hogy vajon sikerül-e. Lehetséges-e a kielégülés - összejöhet-e a maradéktalan fogyasztói boldogság az alapvetően mégiscsak képmutató körülmények között, épp ezen idegenvezetők, szamárvezetők (a plakátok) segítségével? Ja, és még azért is szomorú, mert a szocializmus plakátjai alig is, csak egészen kivételes esetben voltak szellemesek (általában nem is próbálkoztak vele). Nem pusztán a poénosság, a verbális humor ritka madár a kiállítóteremben, de vizuális szellemességnek, műfaji pimaszságnak sem tapasztalni nagyon nyomát. Szédítő paradoxon: a szegénység, córesz reklámjait higgadt profik csinálták, a tárgyszerűség volt a vezérelvük, s irtóztak a kilengésektől. Ja, ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van: nyilván a rendszer (pontosabban az alrendszer) nem tűrte a félrelépéseket. És akkor? Tán be lehetett volna próbálkozni a "sorok között"? Mint a sajtóban - ugyan, valójában ott sem volt ilyen, vagy csak kevesek magánszórakozásaként. A plakát az ilyesmihez túl (na jó: népi) demokratikus volt, túl tömegmédia.

Minden fogyasztói voltunkra vonatkozó állítás kiválóan ellenőrizhető a falakon. S a módszer is pofonegyszerű. Az ismeretszerzői hevületünktől az első találkozási ponton kell megszabadulni - ahol magunk is beszálltunk a fogyasztói buliba. Ha elárulom, hogy nekem a Nektár sör volt az első "kedves" emlékem, akkor én nagyon öreg vagyok? A fogyasztáshoz? Soha! Az első önmagunkra és életlehetőségeinkre ismerés pillanatától aztán már csak azt kell figyelni, hogy az adott kiállítási objektum (193 db van) a maga idejében mennyire töltötte be rajtunk a funkcióját, mennyire bírta befolyásolni az életünket. Igényel ugyan némi őszinteséget a játék, s az eredmény sem garantáltan pozitív, de elég szórakoztató móka. Attól ne féljenek, hogy majd sok lesz az ismeretlen plakát - ez a leghorrorisztikusabb az egészben, hogy minden oly veszettül ismerős: a por maga (bár inkább a sarat kéne mondani), amiből vétettünk. S persze, mint minden rendes pornó, ez is tizennyolc éven felülieknek szól - hihetnénk. Az igazság ezzel szemben az, hogy ami ott van a falakon, a serdületlenebb korosztályoknak sem kiásott avar lófej, hanem a közvetlen előzménye a mai áradatnak. A létező kapitalizmus a maga húsz éve alatt ehhez ugyan hozzá nem tett semmit, csak végre a szükséges mennyiségben biztosította a színes csomagolópapírt. Ne áltassuk magunkat, a dizájn meg a mondandó sem lett újszerűbb, csak korszerűbb azóta. Csak a márkanevek és a cégnevek változtak. Nincs már Közért, és nem is hiányzik senkinek.

A plakát vélhetően az emberiséggel egyidős műfaj, angol tudósok egy csoportja nemrég a barlangrajzokat is egyszerűen plakátnak minősítette: egyél bölényt, mert sok benne a vitamin. Ilyenformán a huszadik század második felének majsztorai egy bizonyos kulturális örökséget rajzoltak tovább a magyar oszlopokra. Összegyűjtve műveik bár határozottan töménynek hatnak, mégsem károsak az egészségre. De nincsen a világon olyan angol tudós, aki az ősember barlangjában tévékészülékre utaló nyomokat fedezett volna fel. A tévéművészeket a gólya csak úgy - mintegy szűznemzés utóhatásaként - belepottyantotta a világba. Amiért is a tárlat "sötét szobája" viszont - ahol egy projektor folyamatosan korabeli tévéreklámokat vetít - tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlható.

Félelem és reszketés, élet és konzumálás - egy óra magával ragadó séta az alig múltban. Jobb, mint a szellemvasút!

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, Szent István tér 15. Nyitva 2010. február 28-ig, kedd kivételével 11-től 19 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.