Reklámblogger-találkozó - Másfél lépés

  • M. László Ferenc
  • 2009. október 22.

Lokál

A debreceni MODEM-ben október 15-én gyűltek össze a reklámbloggerek, hogy kivesézzék a hazai piacon ténykedő kreatívok tevékenységét, egymás köldökére bökjenek vagy csak egyszerűen elszórakoztassák magukat. Ahogy mondták, másfeledik alkalommal, ugyanis két évvel ezelőtt, amikor az elsőt megrendezték, még olyan kevesen foglalkoztak ilyesmivel, hogy egyszerűen nem akadt elég előadó.
A debreceni MODEM-ben október 15-én gyűltek össze a reklámbloggerek, hogy kivesézzék a hazai piacon ténykedő kreatívok tevékenységét, egymás köldökére bökjenek vagy csak egyszerűen elszórakoztassák magukat. Ahogy mondták, másfeledik alkalommal, ugyanis két évvel ezelőtt, amikor az elsőt megrendezték, még olyan kevesen foglalkoztak ilyesmivel, hogy egyszerűen nem akadt elég előadó.

Ha internet, akkor szex vagy legalábbis szexre építő reklám. A tanácskozást Havasi Raymond, az Adrenalin szerkesztő-szerzője nyitja, aki egy pornófilmekből összevágott videót vetít le. Csakhogy a "lényeget" vicces animációkkal takarták ki: szájharmonikázás, hegedülés, banánevés stb. Az egyik ruházati márka a harmincadik évét betöltve ezzel a filmmel ünnepelte az "XXX"-et. Kicsit nyakatekert asszociáció, de működik. A téma örök, az Adrenalin egész csokorra valót gyűjtött össze belőle "R-ekció" címszó alatt - többek között megtudhatjuk, milyen, amikor Marge Simpson levetkőzik a Playboynak.

A nap "fénypontja",

az internet hőskorát idéző külsejével feltűnő Reklámkritika művelője, a tökéletesen laikus Geréb János. A "guruk" között Geréb üdítő jelenség: nem akar semmit eladni, nem akarja megmondani, mi számít trendsetternek, csak zavarják a tévében és a neten nyomott unalmas, céltalan reklámok, és közölni akarja a véleményét. A honlap saját gyártású, Geréb egyszerre szerzője és rendszergazdája, örül, ha pár százan odakattintgatnak. Kérlelhetetlen kritikus: háromszáz reklámból eddig csak nyolcat dicsért meg. Az előadás végére el is veszíti függetlenségét, az amatörizmustól elalélt profik meghívják az egyik legnagyobb bloggyűjtőre. Geréb bólint: "Igen, van az a pénz!"

A comment:com atyja, Sixx (Varga Attila) arról beszél, hogyan lehet vagy lehetne blog segítségével reklámozni. A műfajban fantáziát látó cégek egy jelentős része - miközben komoly pénzt nyomnak bizonyos produkciókba - a gagyi megoldásokkal, az átlátszó trükkökkel több kárt okoz magának, mint hasznot. Viszont az a sörgyártó, amelyik az ital történetét mutatja be, a sörkultúráról írat jó minőségű cikkeket, és csak visszafogottan nyomul, jelentős forgalmat bonyolít a blogján - és vélhetően nem csak ott. Ahogy a tévében elkapcsolunk a reklámblokkokról, a neten is egyre ritkábban kattintunk a bannerekre. Ezért a hirdetők különféle gerillamódszerekkel próbálkoznak, például teleszórják a fórumokat, kommentfelületeket bújtatott reklámokkal. A különféle termékeket, márkákat dicsőítő bejegyzések vírusszerűen terjednek, már-már lehetetlen irtani őket. "Ez egy nagyon jó sorozat, én is és a lányom is ezt nézzük" - az ilyen komment például egy nagy tévécsatornát népszerűsít, ingyen. Ám hiába törlik a moderátorok a regisztrációt, más név alatt, módosított szöveggel előbb-utóbb visszatér. A Karma bloggere, Lövenberg Balázs arról beszél, hogy a blog már nem pusztán az őrült exhibicionisták játszótere, önkifejezési eszköze, a hiteles tartalmat kínáló, rendszeresen frissülő szórakoztató oldalak többsége idehaza is hasznot hajt már a szerzőknek. Egy-két ezer klikkelés naponta, és beindul az ügynökségek fantáziája: réteglapokról, tematikus blogokról lévén szó jól be lehet célozni a potenciális vevőket, de csokorba kötve még a százas letöltést produkálók is reklámfelületté tehetők.

A szféra celebje,

Fabricius Gábor is megjelenik, skype segítségével mutatja meg asztráltestét. "Beütött a válság, eltűnt a könnyű pénz, a marketingcégeknél egyre többet kell dolgozni, nem marad idő a blogolásra. A Beatles is azért lett olyan jó, mert lelőtték John Lennont. Így hát mi is kinyírtuk a Hello Republicot" - magyarázza, hogy miért nem frissítik hetek óta a saját blogjukat. De kiderül, hogy az sem esett jól nekik, hogy a kommentelők gyakran küldték el melegebb égtájra a céget. A szakma lapjánál, a Kreatív Online-nál dolgozó, de a blog.hu-n naplót vezető Bátorfy Attila a blogokért felelős indexes szerkesztő, Szily László szemére veti, hogy a Kreatívra mutató bejegyzéseiket soha nem teszik ki főoldalra. A csörtét rövidre zárják, az Index nem ismer pardont: Szily szerint ha nincs eredeti tartalom, nincs címlapos megjelenés. Viszont a kritikai észrevételeivel rendszeresen vihart kavaró, a szakmának gyakorta beszóló Addict szerzőjének kilétét továbbra is homály fedi. A blogger most sem fogadta el a szervezők meghívását, még telefonon sem volt hajlandó megszólalni: a kérdésekre szöveges formában válaszolt.

Bár a rendezvényen a MODEM kávézója megtelt, a technika pedig web2-re vizsgázott - a közvetítés egyenes adásban, Twitteren ment -, a reklámbloggerek most is csak egy fél lépéssel jutottak előbbre. Hiányzott ugyanis a koncepció, a rendezőelv. Az előadások egy része zavaros volt, az előadók néhány kivételtől eltekintve nem készültek, mint ahogy a nemzetközi kitekintés is elmaradt. Holott - ha hihetünk a bloggereknek - egy feljövőben lévő, esetenként jól jövedelmező tevékenységről van szó.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.