Kispecások küzdelme a Maty-érért

Kifogta, hazavitte

Lokál

A szegedi Maty-éri víztározóra az idén éves engedélyből csak olyat lehet váltani 20 ezer forintért, amelynek birtokában is vissza kell engedni az összes kifogott őshonos halat. Tavaly a 32 ezer forintos jeggyel még haza lehetett vinni 40 darab pontyot. A horgászok aláírást gyűjtenek, de hiába, mert üzlet abban van, ha a hal életben marad és óriásira hízik.

Legyen nyilvános vita Orbán Viktor és Márki-Zay Péter között!; Mondjon le Völner Pál, és ne kapjon végkielégítést! – ilyen aláírásgyűjtő kampányok között szerepel a Szabad a Hang internetes oldalán a szegedi horgászok petíciója. Azt követelik, hogy továbbra is lehessen éves állami területi horgászengedélyt váltani a Szeged melletti Maty-éri víztározóra. Január eleje óta 436-an írták alá a kezdeményezést.

Magyarországon mintegy 700 ezren horgásznak engedéllyel. Ezt a tömeget nem a köz­életi érdeklődés osztja két táborra, hanem az, hogy mihez kezdenek a zsákmánnyal. Az egyik csoport hazaviszi a horgászrend szerint engedélyezett halat. Egyrészt szeretik, de az is számít, hogy az utóbbi évtizedekben a horgászat költségei is növekedtek: nemcsak a felszerelések ára, hanem a halé is, amelyet a horgászegyesületük közösen megvásárol, a közös tóba telepít, hogy aztán a tagok kifoghassák. Telepíteni a befizetett tagdíjból és a kiváltott területi engedély árából lehet. Már régóta az a legdrágább hal, amelyet az ember horgászbottal fog, de így legalább visszakap valamit abból, amit egyre költségesebb hobbijára kifizet. Amióta nem lehet halászni a nagy természetes vizekben, igazi balatoni, dunai, tiszai halat elvileg csak az ehet, akinek horgász van a környezetében. A horgászok közül sokan nyugdíjasok, akik azt számolgatják, hogy kifognak-e annyi halat, amennyi ellensúlyozza az engedélyre kifizetett több tízezer forintot. Igyekeznek úgy intézni, hogy kifogjanak. Őket „húshorgásznak” nevezik a sporthorgászok.

A sporthorgászokra pedig az jellemző, hogy miután kiemelték a vízből, átvizsgálják a zsákmányt, van-e rajta sérülés, és azt a horog ütötte sebbel együtt kezelik, majd jöhet a visszaengedés. Általában fiatalabbak, nincs sok idejük a hobbijukra, viszont több pénzt tudnak rászánni.

A közös részhalmaz is elég nagy lehet. Az Agroinform portál néhány éve készített felmérésében a válasz­adó horgászok 29 százaléka mondta azt, hogy legtöbbször hazaviszi a halat, 18 százalék pedig azt, hogy sohasem tartja meg. Más kérdésekkel mérve ugyanazt, a válaszadók 75 százaléka számára ez elsősorban kikapcsolódás, 16 százalék „halforrásként” tekint rá, 5 százalék versenyszerűen űzi, 4 százalék számára a pecázás pusztán „társasági esemény”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.