Kispecások küzdelme a Maty-érért

Kifogta, hazavitte

Lokál

A szegedi Maty-éri víztározóra az idén éves engedélyből csak olyat lehet váltani 20 ezer forintért, amelynek birtokában is vissza kell engedni az összes kifogott őshonos halat. Tavaly a 32 ezer forintos jeggyel még haza lehetett vinni 40 darab pontyot. A horgászok aláírást gyűjtenek, de hiába, mert üzlet abban van, ha a hal életben marad és óriásira hízik.

Legyen nyilvános vita Orbán Viktor és Márki-Zay Péter között!; Mondjon le Völner Pál, és ne kapjon végkielégítést! – ilyen aláírásgyűjtő kampányok között szerepel a Szabad a Hang internetes oldalán a szegedi horgászok petíciója. Azt követelik, hogy továbbra is lehessen éves állami területi horgászengedélyt váltani a Szeged melletti Maty-éri víztározóra. Január eleje óta 436-an írták alá a kezdeményezést.

Magyarországon mintegy 700 ezren horgásznak engedéllyel. Ezt a tömeget nem a köz­életi érdeklődés osztja két táborra, hanem az, hogy mihez kezdenek a zsákmánnyal. Az egyik csoport hazaviszi a horgászrend szerint engedélyezett halat. Egyrészt szeretik, de az is számít, hogy az utóbbi évtizedekben a horgászat költségei is növekedtek: nemcsak a felszerelések ára, hanem a halé is, amelyet a horgászegyesületük közösen megvásárol, a közös tóba telepít, hogy aztán a tagok kifoghassák. Telepíteni a befizetett tagdíjból és a kiváltott területi engedély árából lehet. Már régóta az a legdrágább hal, amelyet az ember horgászbottal fog, de így legalább visszakap valamit abból, amit egyre költségesebb hobbijára kifizet. Amióta nem lehet halászni a nagy természetes vizekben, igazi balatoni, dunai, tiszai halat elvileg csak az ehet, akinek horgász van a környezetében. A horgászok közül sokan nyugdíjasok, akik azt számolgatják, hogy kifognak-e annyi halat, amennyi ellensúlyozza az engedélyre kifizetett több tízezer forintot. Igyekeznek úgy intézni, hogy kifogjanak. Őket „húshorgásznak” nevezik a sporthorgászok.

A sporthorgászokra pedig az jellemző, hogy miután kiemelték a vízből, átvizsgálják a zsákmányt, van-e rajta sérülés, és azt a horog ütötte sebbel együtt kezelik, majd jöhet a visszaengedés. Általában fiatalabbak, nincs sok idejük a hobbijukra, viszont több pénzt tudnak rászánni.

A közös részhalmaz is elég nagy lehet. Az Agroinform portál néhány éve készített felmérésében a válasz­adó horgászok 29 százaléka mondta azt, hogy legtöbbször hazaviszi a halat, 18 százalék pedig azt, hogy sohasem tartja meg. Más kérdésekkel mérve ugyanazt, a válaszadók 75 százaléka számára ez elsősorban kikapcsolódás, 16 százalék „halforrásként” tekint rá, 5 százalék versenyszerűen űzi, 4 százalék számára a pecázás pusztán „társasági esemény”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.