Kispecások küzdelme a Maty-érért

Kifogta, hazavitte

Lokál

A szegedi Maty-éri víztározóra az idén éves engedélyből csak olyat lehet váltani 20 ezer forintért, amelynek birtokában is vissza kell engedni az összes kifogott őshonos halat. Tavaly a 32 ezer forintos jeggyel még haza lehetett vinni 40 darab pontyot. A horgászok aláírást gyűjtenek, de hiába, mert üzlet abban van, ha a hal életben marad és óriásira hízik.

Legyen nyilvános vita Orbán Viktor és Márki-Zay Péter között!; Mondjon le Völner Pál, és ne kapjon végkielégítést! – ilyen aláírásgyűjtő kampányok között szerepel a Szabad a Hang internetes oldalán a szegedi horgászok petíciója. Azt követelik, hogy továbbra is lehessen éves állami területi horgászengedélyt váltani a Szeged melletti Maty-éri víztározóra. Január eleje óta 436-an írták alá a kezdeményezést.

Magyarországon mintegy 700 ezren horgásznak engedéllyel. Ezt a tömeget nem a köz­életi érdeklődés osztja két táborra, hanem az, hogy mihez kezdenek a zsákmánnyal. Az egyik csoport hazaviszi a horgászrend szerint engedélyezett halat. Egyrészt szeretik, de az is számít, hogy az utóbbi évtizedekben a horgászat költségei is növekedtek: nemcsak a felszerelések ára, hanem a halé is, amelyet a horgászegyesületük közösen megvásárol, a közös tóba telepít, hogy aztán a tagok kifoghassák. Telepíteni a befizetett tagdíjból és a kiváltott területi engedély árából lehet. Már régóta az a legdrágább hal, amelyet az ember horgászbottal fog, de így legalább visszakap valamit abból, amit egyre költségesebb hobbijára kifizet. Amióta nem lehet halászni a nagy természetes vizekben, igazi balatoni, dunai, tiszai halat elvileg csak az ehet, akinek horgász van a környezetében. A horgászok közül sokan nyugdíjasok, akik azt számolgatják, hogy kifognak-e annyi halat, amennyi ellensúlyozza az engedélyre kifizetett több tízezer forintot. Igyekeznek úgy intézni, hogy kifogjanak. Őket „húshorgásznak” nevezik a sporthorgászok.

A sporthorgászokra pedig az jellemző, hogy miután kiemelték a vízből, átvizsgálják a zsákmányt, van-e rajta sérülés, és azt a horog ütötte sebbel együtt kezelik, majd jöhet a visszaengedés. Általában fiatalabbak, nincs sok idejük a hobbijukra, viszont több pénzt tudnak rászánni.

A közös részhalmaz is elég nagy lehet. Az Agroinform portál néhány éve készített felmérésében a válasz­adó horgászok 29 százaléka mondta azt, hogy legtöbbször hazaviszi a halat, 18 százalék pedig azt, hogy sohasem tartja meg. Más kérdésekkel mérve ugyanazt, a válaszadók 75 százaléka számára ez elsősorban kikapcsolódás, 16 százalék „halforrásként” tekint rá, 5 százalék versenyszerűen űzi, 4 százalék számára a pecázás pusztán „társasági esemény”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.