A Wekerletelep és a József Attila-lakótelep között, az Illatos-árok mentén elterülő Kiserdő nem túl nagy, nem is túl rendezett, mégis ritka kincs: erdő a városban.
A második világháború után kialakított véderdő 22 hektáros területével Budapest egyik fontos fás területe, zöld sziget a forgalmas külvárosi utak között. 2017 nyarán az erdő két oldalán élők az Index cikkéből értesültek arról, hogy a nekik levegőt, kikapcsolódást, sport- és piknikhelyet nyújtó, ráadásul a Határ út lassan elviselhetetlen forgalmának zaját-bűzét enyhítő Kiserdőt egy kiemelt kormányzati beruházás keretében néhány év múlva négysávos autóút szeli darabokra. Tipikus budapesti történet a 21. század elején: a Csepel északi részére tervezett új városrészről szőtt hatalmi vízió a Galvani híd Pestre érkező folytatásának útjában álló erdőt senki-földjeként kezeli, és mintha a környék lakói sem igazán számítanának – mit értenek ők a városfejlesztéshez. Csak viselik a rossz döntések terheit.
A helyiek azonban nem hagyták annyiban. A kispesti önkormányzat fenntartható fejlődés tanácsnoka, az LMP-s Ferenczi István kezdeményezésére lakossági csoportot szerveztek, szórólapokon és a Facebookon tájékoztatták az érintett terület közel 30 ezer lakóját a tervekről. A helyi civil csoportosulások, leginkább az Átalakuló Wekerle és a Wekerlei Társaskör Egyesület segítségével lakossági fórumokat tartottak, kérdőíveztek, videót készítettek, petíciót indítottak és társadalmi egyeztetést kértek a döntéshozóktól, de hiába, válasz nem érkezett. „Furcsa csend állt be a projekt körül – mondja a csapat egyik tagja, Németh Krisztina közösségszervező –, azután 2017 őszén, az első akcióinkat követően, anélkül, hogy nekünk bármit is válaszoltak volna, a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának (KKBK) vezetője, Fürjes Balázs bejelentette, hogy hat hónapra szünetelteti az útvonal kiserdei szakaszára vonatkozó tervezést, ami – talán nem véletlenül – a 2018-as parlamenti választások után járt le. Ezalatt olyan alternatív nyomvonalat keresnek, ami elkerüli a Kiserdőt, és figyelembe veszi a lakók érdekeit. Sokan azt hitték, hogy ez maga a győzelem, de mi tudtuk, hogy nem erről van szó.
A hat hónap alatt időről időre rákérdeztünk, hogy Fürjes Balázs nyilatkozata alapján – amelyben kifejezte, hogy be kell vonni a civileket – mikor várható társadalmi egyeztetés. A KKBK azt válaszolta, nem adhatnak ki információt, mivel még a tervezési időszak folyik. A hat hónap lejárta után pedig az értékelési időszakra hivatkozva maradt minden ugyanígy. De vajon mit értékelnek, ha nincs terv? 2018 októberében ismét véletlenül jutottunk információhoz arról, hogy a főváros partnerségi egyeztető fórumot tart a Fővárosi Közgyűlés termében a témáról. Ez nem a mi kérésünkre volt válasz, hanem közmeghallgatás, csak egy lakossági fórum, a projekt kötelező eleme, néhány érdeklődő odamegy, és letudják. Nem is a kiserdei nyomvonal volt a tárgya, hanem a Kemény Ferenc Program, de ez érinti a híd és a levezető útszakasz kérdését is. A 200 oldalas anyagban egyetlen kis utalást találtunk arra, hogy a Határ út melletti Kiserdőben süllyesztett nyomvonalon kellene megoldani az útszakaszt. Ez volt az egyetlen információmorzsa egy év alatt, ami kész tényként említette ezt a megoldást, tehát mégis tovább folyt a tervezés… A fórumon a szakemberek azt állították, hogy az út erdei szakaszát éppen nem tervezik, de az odáig és a túloldalon onnan továbbmenő szakaszokat igen, amiből egy ovis is látja, hogy a hiányzó szakasz a kettő között lesz, az erdőn át. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a kormányzati szervek helyett mi magunk megalkotunk egy alternatív nyomvonalat, amely valóban elkerüli az erdőt, de egyik lakóközösségre sem tolja rá közvetlenül a forgalmat.”
Semmit semmivel
A Kiserdővédők hamar rájöttek, hogy az egyetlen megoldás a helyi beavatkozások ellen szerveződő csoportok összefogása. Külön-külön nem kapnak különösebb figyelmet, de ha a helyi ügyek mögött meglátják az azonos alapproblémát, ahhoz már szélesebb kör fog csatlakozni, ami nagyobb nyilvánosságot hoz. Így került a képbe a helyiek ügyét támogató Civil Kollégium Alapítvány is. 2018 végén aztán találkozóra hívták a Római-part ügyében tevékeny Maradjanak a Fák a Rómain elnevezésű civil csapatot és a Ligetvédőket, hogy közös stratégiákat alakítsanak ki a kommunikációra láthatóan nem nyitott főváros felé. 2019 májusában már a rómaisok kezdeményezték az újabb találkozót, és tovább bővült a csatlakozó zöld érdekvédelmi csoportok hasonló igénye. Szeptember közepén egy újabb Kiserdei Pikniken a környezetvédelemmel, fenntartható és élhető városi körülményekkel foglalkozó, illetve más területvédő csoportok együtt hívták fel a figyelmet a lakosok megkérdezése nélkül tervezett fővárosi beruházásokra, mint amilyen a Liget-projekt, a Feneketlen-tó körüli lakópark vagy legújabban a Tabánt érintő, semmilyen lakossági csoporttal nem egyeztetett parkátépítés, amelynek égből pottyant kész terveit nyár végén a Főkert honlapja tette közzé.
A Határ út mellett kialakult helyzet messze túlmutat 1800 kivágásra ítélt fán. A mögötte álló nagyszabású fejlesztés a csepeli rozsdazóna felszámolásával, a terület újraélesztésével kecsegtet, a pesti oldal erdőjét átvágó forgalmas út csak egy kis eleme a koncepciónak, mégis plasztikusan mutatja, hogy miféle légvár készül itt. Szinte mesekönyvbe illő szimbólum a horizonton lebegő csilivili terv, amint földet érő nyúlványai letapossák a másoknak fontos területet. Balogh Samu Márton várostervező szerint a tervezett út a „lopakodó olimpiai projekt” része: „A Csepel északi csúcsára tervezett Déli Városkapu projekt, kiegészülve a Kemény Ferenc Programban szereplő sportlétesítményekkel, gyakorlatilag megegyezik a 2017-ben visszavont olimpiai pályázattal. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a programban szereplő diákváros leánykori neve olimpiai falu, hiszen más név alatt, de ugyanazok a tervek maradtak életben. Láthatóan egy későbbi, 2032-es vagy 2036-os olimpiára készülnek. De addig is sorban jönnek a nemzetközi sportrendezvények, 2023-ban atlétikai vb-t rendez Budapest, 2027-ben vizes vb-t, folyamatosan épülnek a sportlétesítmények, lesz kézilabda-Eb, ezekhez az eseményekhez építik ki a megfelelő infrastruktúrát. Tegyük hozzá, hogy a Galvani híd a budai oldalon kiépülő Garancsi-féle lakóparknak is jól fog jönni. A kispesti, wekerlei, József Attila-lakótelepi lakóknak viszont egyáltalán nem erre van szükségük, mégis ők viselik a negatív hatásokat. Indokolt egy új Duna-híd, de nem itt, hanem kicsit délebbre, ahol be lehet kötni a villamoshálózatba is. Nem véletlen, hogy a régóta tervezett albertfalvi híd ötletét, amely Budafok, Tétény, Csepel, Kispest nagy forgalmú városrészeit kapcsolta volna össze a Duna fölött, csak a legutóbbi két évben körözte le ijesztő tempóban az attól pár kilométerre tervezett, a semmit semmivel összekötő Galvani híd koncepciója. A Pest belvárosát körbefonó rozsdaövezet a város aranytartaléka a zöldítésre, parkok kialakítására. Beljebb sehol nincs ilyen lehetőség. Nyilvánvalóan paradigmaváltásra van szükség: beépítés helyett fásítani kell, hogy maradjon levegője a városnak. Nemcsak a lakosokkal, de a várostervezőkkel sem folyik párbeszéd. A szakma alárendelt pozícióban van, ezt mindenki tudja, csak nem beszél róla. Csak egy helyiek tiltakozása segít, akik aláfekszenek a buldózereknek – a Kiserdőnél ez az aláfekvés csak szimbolikus, de a Ligetvédőknél, mint tudjuk, nagyon is valós.”
Balogh Samu Mártonnak komoly szerepe volt abban, hogy a Kiserdővédők – miután másfél évig hiába várták a párbeszéd bármilyen lehetőségét – maguk készítettek alternatívát a hídról Pesten levezető út vonalára, noha meggyőződésük, hogy nem ez a jó megoldás: „Az alternatív útvonal, amit szakértőkkel és a lakókkal közösen kidolgoztunk, valójában kemény kompromisszum, hiszen a mai és a jövőbeli lakosok érdekei mellett figyelembe vettük a beruházóét is” – mondja. De hozzáteszi, hogy a belvárosi forgalom enyhítésére szánt déli híd a nemzetközi tapasztalatok szerint belvárosi forgalomcsillapítás nélkül nem fog működni: a forgalom mindig kitölti az adott kapacitást, csak akkor lesz kevesebb autó, ha kevesebb lesz a rendelkezésre álló hely. Ha tényleg az autóforgalom csökkentése a cél, akkor alternatívákat kell biztosítani: fejleszteni kell a közösségi közlekedést, olyan kerékpárutat kell létesíteni, amelyen a gyerekeket és az időseket sem kell félteni.
A mostani tervek forgalomnövekménnyel számolnak, miközben minden hivatalos fővárosi dokumentum azt harsogja, hogy radikálisan csökkenteni kell a gépjárműforgalmat – holott csak akkor lesz kevesebb autó, ha kevesebbnek adunk helyet.
Hatásos kampányelem
Immár másfél éve hiába várva a kormányzati együttműködésre, 2019 februárjában a csoport maga szervezte meg a sürgetett társadalmi egyeztetést, amelyre meghívták Fürjes Balázs államtitkárt, Tarlós István főpolgármestert, a helyi polgármestereket és képviselőket. Tarlóst Budapest főépítésze, Mártonffy Miklós képviselte, de jöttek szakértők a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft.-től és képviselők Kispestről, Ferencvárosból, Kőbányáról és Pesterzsébetről. A fórumon a csoport bemutatta a kormány terveit és az általuk kidolgozott alternatívát, mely utóbbiról a résztvevők egyértelműen kimondták, hogy használható megoldás lehet. Az eseményre felfigyelt a sajtó, és az önkormányzati választások előtti kampányidőszakban is kapóra jött. Kocsis Máté, a Józsefváros és Ferencváros részeit magába foglaló 6. sz. választókerület parlamenti képviselője július elején azzal a bejelentéssel örvendeztette meg Facebook-oldalának olvasóit, hogy Fürjes Balázzsal tárgyalva sikerült megmentenie a Határ út menti fákat: „Ennek eredményeként az érintett területen már semmilyen útnak a tervezése nem zajlik, és abban állapodtunk meg, hogy nem is fog.” Holott nem rajta múlott, és nem is állt le a tervezés, hiszen már hetekkel korábban kormányrendelet született arról, hogy az útvonal tervének véglegesítését elhalasztják 2022 júniusáig, amiről a KKBK által felkért közvetítő, Fegyverneky Sándor volt országos főépítész tájékoztatta a Kiserdővédőket – néhány nappal Kocsis Máté diadalittas posztja előtt. Fegyverneky azzal nyugtatta a csoportot, hogy környezetükért aggódó civilek most először tudtak megállítani egy kormányberuházást a fellépésükkel.
A civilek fenntartásokkal kezelik a kampányban felizzó örömhíreket, és folytatják a munkát. Készítettek egy térképet az elmúlt időszak nagyobb budapesti fakivágásairól és a várható veszélyzónákról. Több mint húsz civil szervezettel együtt csatlakoztak a Levegő Munkacsoporttal közösen összeállított és szeptember elején közzétett 25 pontos, Számonkérhető döntéshozókat a zöld Budapestért elnevezésű követelményrendszerhez, ami a választások jelöltjei számára megfogalmazza, mit várnak tőlük Budapest lakói a klímavészhelyzet elkerülésére, az élhető város megteremtéséért. És hogy a kampányban laza csuklómozdulattal tett ígéret ne szálljon szokás szerint a semmibe, most először aláírt, utólag számonkérhető, jogilag kötelező vállalást is kérnek a leendő képviselőktől.
A városi zöldterületek témájában Tarlós is felismerte a hatásos kampányelemet, és szeptember 2-án a Főkert vezérigazgatóját, Szabó Józsefet kinevezte környezetvédelemért és zöldpolitikáért felelős főpolgármesteri biztosnak. Stílusában is, gondolatmenetében is hajmeresztő a döntés megokolása: „Az utóbbi hónapokban ugrásszerűen szaporodott a favédelemmel és zöldpolitikával kapcsolatos, kissé demagóg, olykor hisztérikus kommunikációs megnyilvánulások száma. Részben ezért, de azért is, mert ezek a megnyilvánulások nemritkán ellentétesek a főváros érvényes, elfogadott klímastratégiájában és zöldinfrastruktúra-fejlesztési koncepciójában foglaltakkal, szükséges, hogy utóbbiak érvényesítése és a hiteles kontroll egy kézbe kerüljön.”
A „hisztérikus” civilek ennek ellenére bíznak a jövőben. Egyre fiatalabb korosztályok szállnak be a környezetvédelmi kezdeményezésekbe, és reménykednek, hogy a következő öt évben az önkormányzati testületekben olyan politikusok fognak ülni, akik komolyan veszik a város és lakóinak jövőjét.
