Kóbor macskák

Törvényen kívül

  • Linder Bálint
  • 2008. február 14.

Lokál

Tél vége felé az állatvédők rendszerint megkongatják a vészharangot: a kóbor macskák elszaporodása nem jó az embernek, és borzasztó az állatoknak is.

Legalább kétmillió kóbor macska jár közöttünk. A becslések nagy szórást és bizonytalanságot mutatnak, a helyzetet sokan sokféleképpen érzékelik. A fóbiások szitkozódnak és járványveszélyt emlegetnek, az állatbarátok valós problémáról beszélnek, a hatóságok rezzenéstelenek. A nénik pedig etetik tovább az állatokat.

A tavaszi párzási időszak után falun is, városban is lényegesen több kölyökmacska születik, mint amennyire kereslet van. A macskák nagyon szaporák és féléves koruk után már ivarérettek, egy összeálló gazdátlan macskapár három év elteltével akár kétszáz fős nagycsaládban is élhetne. A szúrós szagú lépcsőház, éjjeli nyávogás, levadászott énekesmadár miatt kitört lakóközösségi perpatvarok még az enyhébb következmények közé tartoznak, bár Pesten vertek már félholtra macskákra főző idős asszonyt. Az utcán cseperedő állatok jó része mégis a biztos pusztulásba születik. Ezer veszély és betegség között kilencven százalékuk már kamaszkora előtt kimúlik - az állatvédő szervezetek pedig gyakran találnak az út szélén dobozban vagy összecsukott szájú zacskóban sorsukra hagyott kölyköket. Falun a feleslegtől nemritkán kapanyél vagy egy lavór víz segítségével szabadulnak meg, állítólag az is előfordul, hogy az újszülöttből ragadozó hal elé belógatott csali lesz. A kifejlett állatok sokkal keservesebb és rövidebb életet élnek, mint a házi kedvencek.

"A kóbor macskák elszaporodása miatt az állatokat etető állatbarátok tehetők felelőssé" - állítja Seres Zoltán, a szegedi Orpheusz Állatvédő Egyesület vezetője, aki szerint a macskacsapatok táplálása egyeseknél egyszerű szívjóság, másoknál szociális szükséglet, de akár szenvedélybetegség is lehet (a beteges állatgyűjtőkről lásd keretes írásunkat). A megrögzött etetőket az sem tartja vissza, hogy az állatokat megmérgezik, lelövik. "Nem bírnak leszokni róla. Van, hogy ők maguk hívnak minket, hogy vigyük el azt az ötven kismacskát, ami a pincéből az utóbbi hetekben előbukkant. Amikor távozunk, kezdik elölről."

Jönnek a férgek

A kóbor állatok oltások és rendszeres féregtelenítés nélkül élnek, így a problémának közegészségügyi vonatkozásai is lehetnek. Bár dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ Közegészségügyi főosztályának vezetője szerint járványügyi szempontból a macska ma már nem probléma. A veszettség a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek derekáig jelentett kimutatható kockázatot, 1950 és 2000 között nyolc emberi megbetegedést regisztráltak, ebből ötöt okozott macska. A kórokozót a Budapest környéki erdőkben a rókáktól kapták el, a vakcinázott csirkefejek azóta megtették a hatásukat.

De a különféle paraziták ma is aktívak. A toxokariázist, a zsigeri vándorló lárvát kétféle bélben élő fonalféreg lárvái okozzák. Leginkább kisgyerekeknél fordulnak elő, akik a petékkel főleg a kutyák és macskák székletével szennyezett homokozóban találkozhatnak. A lenyelt peték a belekben kikelve átfúrják magukat a bélfalon, a vérárammal tovasodródva hónapokig életben maradhatnak, és a test csaknem bármely szervébe eljuthatnak: a célállomás leggyakrabban a máj és a tüdő. A toxokariázis leggyakoribb tünete a láz, köhögés vagy sípoló nehézlégzés, a máj megnagyobbodása, de bőrkiütések és ismételt tüdőgyulladás is lehetséges. A szem fertőződése gyulladást és látáscsökkenést okozhat. Olykor felnőttek is elkaphatják, ha valamilyen oknál fogva például nagyobb adag agyagot fogyasztanak. Nem tudni, hány eset fordul elő évente, ezt ugyanis nem kell a tisztiorvosi szolgálatnál bejelenteni. Az ÁNTSZ néhány évvel ezelőtti felmérése szerint a pesti játszóterek homokozóinak egyharmada tele van féregpetékkel. Régebben a Köjál maga cserélte vagy égetéssel fertőtlenítette a homokot, ma ez az önkormányzat dolga.

A magzatot veszélyeztető toxoplazmózis szerencsére viszonylag ritka betegség és kis odafigyeléssel a kockázat tovább csökkenthető. Az egysejtű élősködő számos élőlény szöveteiben megél, de petéket egyedül a macskák bélsejtjeiben termel, és ezek a talajba jutva még másfél évig életképesek. Szennyezett földhöz, majd a szánkhoz nyúlva szedhetjük össze, máskor a szennyezett talajtól sertések vagy egyéb, asztalra kerülő állatok betegednek le, tehát a disznóhúst már csak ezért is érdemes jól átsütni. A születés után szerzett toxoplazmózis egészséges embereknél elvétve okoz tüneteket, ha mégis, akkor az enyhe lefolyású. Ha egy várandós asszony fertőződik meg (a terhesség előtt fertőződött anyák nem adják tovább az élősködőt), ő a méhlepényen keresztül továbbíthatja magzatának a toxoplazmát. Ennek következménye lehet vetélés, halva születés, vagy az, hogy a gyermek toxoplazmózissal születik. Utóbbi esetben a gyermek születés után röviddel meghalhat, de lehet, hogy tünetei csak hónapok vagy évek múlva lesznek, némelyikük pedig soha nem betegszik meg. Újszülötteknél a jellemző tünetek a szem gyulladása (amely vakságot okozhat), a máj és a lép megnagyobbodása, sárgaság és a bőr elszíneződése, görcsrohamok, a fej méretének növekedése vagy megkisebbedése, valamint szellemi visszamaradottság. Az Egészségügyi Minisztérium honlapja szerint 1998 és 2002 között 158 megbetegedés történt, nem tudni, hogy a kóbor macskák hány esetért felelősek.

Az úgynevezett macskakarmolási (vagy macskaharapási) betegséget a karmok alatt vagy a fogakon megtelepedett milliónyi baktérium okozhatja, és a lakásban tartott állatok is terjesztik. A bőr alá bejutó fertőzés lázat és hosszan tartó nyirokmirigy-gyulladást okozhat, de járhatunk ennél rosszabbul is. Hargitay András, a Lehel úti állatkórház vezető orvosa tud olyan esetről, ahol az elfertőződött ízület miatt a kézfej néhány óra alatt duplájára dagadt. A végtagot több műtéttel kellett rendbe hozni, hasonló eset végződött már amputálással is. Ehhez képest a bőrbetegségek lefolyása szinte komolytalan, a rühösséget pedig az állatok többnyire egymásnak tartogatják.

Nem szaporodik tovább

Az állatvédők szerint az utcamacskák számát mindannyiunk érdekében radikálisan csökkenteni kellene. Ebben segítene, ha az állatokat kevesebben etetnék és többen fogadnák örökbe. A hívatlan vendégeket ideig-óráig macskariasztó készülékkel (ez olyan hanghullámokat bocsát ki, amelyeket az emberi fül nem érzékel, az állatokat viszont kiborítja) távol lehet tartani, de ez csak tüneti kezelés. A kihelyezett fogamzásgátló szer olcsó, de nem biztos, hogy a hatóanyag célba ér. A macskák pusztítása minősített esetben letöltendő szabadságvesztéssel büntethető, emellett teljesen értelmetlen is. Az üresen maradt területet ugyanis nagyon hamar új csapat foglalja el. Hathatós eredményt a külföldi tapasztalatok alapján csak a szervezett ivartalanítás hozhat, ehhez (lakó)közösségi összefogás, pénz, valamint állami, önkormányzati szerepvállalás is szükséges lenne. A macska viszont szinte teljesen törvényen kívül él, és úgy tűnik, a kóbor állat problémájáért senki sem felelős. Mivel nehéz róluk megbízható "személyleírást" adni, még az otthon tartottakat sem regisztrálják úgy, mint a kutyákat; a kóbor macskát nem kötelező befogni - ebben közrejátszhat, hogy a legritkább esetben próbálják a postást a bicikliről lerángatni, elfogni pedig művészet. "A legnehezebb állat, amit el lehet képzelni. Rejtett életet él, megközelíteni se semmi, ha netán megvan, tekeredik, karmol, harap. Csak azok a nénik tudnák bódítás nélkül összeszedni, akik etetik" - mondja Molnár Tamás, Fejér megyei gyepmester, aki így az önkormányzat megbízásából legfeljebb elhullott példányokat szokott néha begyűjteni.

Három hete a káposztásmegyeri állatszigeten a Rex Alapítvány vendégeként két brit állatvédő tartott továbbképzést a kóbor állat probléma megoldási lehetőségeiről. Az angol módszert a Rex is évek óta alkalmazza. Úgynevezett élve fogó ládacsapdájukkal egy bizonyos terület kóbor macskáit sértetlenül és viszonylag gyorsan be tudják gyűjteni. Az állatorvos altatásban ivartalanítja, majd megjelöli, és ha szükséges, kikúrálja a befogott macskákat, amelyeket ezután visszaeresztenek oda, ahol összeszedték őket. A létrejövő védett populáció nem szaporodik tovább, de nem is enged be "külsősöket", és betegségeket sem terjeszt. A Rex idén a Dagály strand vezetőségének szeretné felajánlani, hogy befogják és ivartalanítják a nem fizető látogatókat. A probléma gazdájával szerződést kötnek, a partner vállalja, hogy a beavatkozás után nem öli halomra a populációt. Ennek betartását önkéntesek ellenőrzik, korábban ugyanis előfordult, hogy a gondnokság - például a Zwack-gyárnál vagy a Fővárosi Önkormányzatnál - az ivartalanítás után biztos, ami biztos, likvidálta a visszaeresztett állatokat.

Ám csak a hímeket nem érdemes megműteni, egy új kandúr ugyanis boríthatja az egész tervet. A nőstény sterilizálása általában 10-12 ezer forintba kerül, ezt egy társasház is össze tudná dobni, Olaszországban erre állami támogatást lehet igényelni. Angliában adatbázisba gyűjtik az állatorvosokat, akik kedvezménnyel végeznek ilyen beavatkozásokat. Egyre több orvos maga jelentkezik, mert rájöttek, hogy sok kicsi sokra megy.

Gyűjtőszenvedély

Az állatgyűjtési kényszerben szenvedők jóval több állatot (kutyát, de főleg macskát) szednek össze, mint amennyiről gondoskodni képesek. A pesti bérházak macskamániás lakói zöldfülű kezdők: Ausztráliában tavaly egy kutyakiállítási bírótól 160 macskát és 80 kutyát, Los Angelesben egy asszonytól korábban 600 állatot koboztak el. A magyar rekordot a házban és körülötte talált 200 példánnyal egy alföldi nő tartja. A minden településtípuson fellelhető gyűjtők gyakran mocsokban, állati ürülékkel körülvéve élnek. Rendszerint attól rettegnek, hogy védenceiket elaltatják, de sajátos módon akkor is új példányokkal térnek haza, amikor már beteg vagy halott jószágok várják őket otthon. Az állatok sérüléseit, betegségeit nem nagyon szokták orvossal kezeltetni, hiszen ez is csak a lebukás kockázatát növelné. A rejtélyes szenvedélyt a nyolcvanas években New Yorkban kezdte el vizsgálni két pszichiáter, ausztrál szakértők azóta elkészítették az átlagos kedvenchalmozó profilját is. Általában egyedülálló középkorú vagy idősebb nők, de a magány inkább a szenvedély következménye, mintsem kiváltója. A gyűjtő rendszerint szülői szerepet játszik, reggel, este a feltétel nélküli szeretetben fürdene, és hisz benne, hogy mindenki másnál mélyebben kommunikál a megmentett állatokkal. A legtöbben a gyanú szerint valamilyen mentális zavartól szenvednek, és nincsenek is tudatában annak, hogy szenvedést okoznak. Legalábbis erre utalnak azok a beszámolók, amelyek szerint a rajtakapott mániások őszintén nem látják problémásnak ténykedésüket, meglepő azonban, hogy más élethelyzetekben többen közülük teljesen beszámíthatóan viselkednek. Egyes kutatók kóros önáltatási képességről beszélnek, mások a jelenséget hétköznapi szenvedélybetegségként írják le. Megint más vizsgálatok az elhanyagolt gyermekkor miatt kialakuló beteges mértékű felelősségérzetet okolják, de találtak már gyakorló zoofilt is. Orvosi segítség nélkül mindenesetre visszaesnek, ha pedig az állatoktól elzárják őket, akkor azonnal valami mást, például plüssmackókat kezdenek gyűjteni. Az állatvédőkkel szemben a tudomány ezt a szenvedélyt egyelőre nem tekinti betegségnek, már csak azért sem, mert a feltárt mögöttes mozgatók is sokfelé mutatnak.

 

Macskakávézó

Az elegáns szállodák számára kínossá váló kóbor macska problémára kínál gyógyírt a britek által kitalált macskakávézó. Az ivartalanított és egészségesnek nyilvánított populáció a szálló vendéglistájára kerül, így a vendégek asztalánál kunyeráló bolhás betolakodókból látványosság lesz. A hotel kertjében, udvarán felállított tetszetős műanyag házikó rossz idő esetén menedék, nappal etetőhely, ahol a megadott időpontban a személyzet szertartásszerűen szolgálja ki az állatokat, például bélszínmaradékkal. A maradék nem vész kárba, a békés egymás mellett élés a szálló imázsát is javítja. Mivel a Margitszigeti Nagyszálló már rendbe tette az ott élő állományt, nem kizárt, hogy a Rex Alapítvány által azóta legyártatott első magyar macskakávézó nemsokára gazdára talál.

Figyelmébe ajánljuk