helyrajzi szám

Kozma utcai aluljáró

Lokál

Az Új köztemető 1886. május 1-jén nyílt meg Kőbánya keleti határában, nagyjából a világ végén.

A feljegyzések szerint az első temetésre 1886. augusztus 6-án került sor – mit csinálhattak három hónapig? –, de a vasúti forgalom megszervezését csak egy évvel később bízták a merész mérnökre, Balázs Mórra, aki a Lindheim és társa, illetve a Siemens és Halske cégek bevonásával a legkedvezőbb ajánlattal állt elő. Az első vonat azonban csak négy évvel később indulhatott. Az átadást halottak napjára, 1891. október 31-re időzítette Balázs Mór ekkor már villamosokat is üzemeltető társasága, a Budapesti Városi Vasút. A társaságnak négy gőzmozdonya volt, a személykocsikat – volt köztük egy emeletes is – más társaságoktól bérelték. A szerelvények belső végállomását a Rókus-kórház halottasháza mellett, a Stáhly utca és a Flór utca (ma Márkus Emília utca) sarkán építették ki, bár az átadás idejére a halottszállítás lekerült a napirendről. Az első vonat reggel 7-kor indult, és óránként közlekedett. A mozdonyok „irányba állását” a mai Corvin Áruház helyén álló fordítókoronggal oldották meg. A vonal nagyjából azonos volt a mai 37-es villamos vonalával, a szerelvények két hídon és egy aluljárón is áthaladtak.

Gőzösök csak néhány évig közlekedtek az Új köztemetőbe, a vonalat 1893-ban Kőbánya központjáig, egy évvel később pedig teljes hosszában villamosították, a lokomotívokat 1896-ban vonták ki véglegesen a forgalomból. A vasútról Szerdahelyi Ágoston a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében írt hosszabb tanulmányt 1893-ban, s ebből az is kiderül, hogy „a pályán künn összesen 4 drb. telefonbódé is van, mert az állomások az őrház és egyes megállóhelyek között a szükséges gyors érintkezést telefon-összeköttetés közvetíti”, illetve hogy a temetői végállomás 103 négyzetméteres felvételi épülete mellett „a többi kisebb építmények, ú. m. árnyékszékek, a víztorony és a szénrakodó összesen 43 négyzetméter területet foglalnak el”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”