helyrajzi szám

Kozma utcai aluljáró

Lokál

Az Új köztemető 1886. május 1-jén nyílt meg Kőbánya keleti határában, nagyjából a világ végén.

A feljegyzések szerint az első temetésre 1886. augusztus 6-án került sor – mit csinálhattak három hónapig? –, de a vasúti forgalom megszervezését csak egy évvel később bízták a merész mérnökre, Balázs Mórra, aki a Lindheim és társa, illetve a Siemens és Halske cégek bevonásával a legkedvezőbb ajánlattal állt elő. Az első vonat azonban csak négy évvel később indulhatott. Az átadást halottak napjára, 1891. október 31-re időzítette Balázs Mór ekkor már villamosokat is üzemeltető társasága, a Budapesti Városi Vasút. A társaságnak négy gőzmozdonya volt, a személykocsikat – volt köztük egy emeletes is – más társaságoktól bérelték. A szerelvények belső végállomását a Rókus-kórház halottasháza mellett, a Stáhly utca és a Flór utca (ma Márkus Emília utca) sarkán építették ki, bár az átadás idejére a halottszállítás lekerült a napirendről. Az első vonat reggel 7-kor indult, és óránként közlekedett. A mozdonyok „irányba állását” a mai Corvin Áruház helyén álló fordítókoronggal oldották meg. A vonal nagyjából azonos volt a mai 37-es villamos vonalával, a szerelvények két hídon és egy aluljárón is áthaladtak.

Gőzösök csak néhány évig közlekedtek az Új köztemetőbe, a vonalat 1893-ban Kőbánya központjáig, egy évvel később pedig teljes hosszában villamosították, a lokomotívokat 1896-ban vonták ki véglegesen a forgalomból. A vasútról Szerdahelyi Ágoston a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében írt hosszabb tanulmányt 1893-ban, s ebből az is kiderül, hogy „a pályán künn összesen 4 drb. telefonbódé is van, mert az állomások az őrház és egyes megállóhelyek között a szükséges gyors érintkezést telefon-összeköttetés közvetíti”, illetve hogy a temetői végállomás 103 négyzetméteres felvételi épülete mellett „a többi kisebb építmények, ú. m. árnyékszékek, a víztorony és a szénrakodó összesen 43 négyzetméter területet foglalnak el”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.