„Szomorúan tudatjuk azokkal, akik még emlékeznek rá, hogy Egervári (Egermann) Ferenc, a Kulacs vendéglő volt tulajdonosa, 1986. szept. 19-én, életének 90. évében, Grazban elhunyt. Csendben eltemettük.” E rövid halálhírt a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap közölte. Az erzsébetvárosi Kulacs vendéglő az Osvát utca és a Dohány utca sarkán neves étteremnek számított, de az Egermann név ekkor már keveseknek csengett ismerősen. Pedig ötven évvel korábban a Kulacsot előszeretettel nevezték Egermann-féle vendéglőnek, a tulaj pedig nemcsak ételről-italról, de kiváló zenészekről is gondoskodott. A legnagyobb név Seress Rezső volt, aki állítólag itt írta meg a Szomorú vasárnapot, de legalább ekkora szenzáció volt a cigányzenekar is. Amelyre a vendégek nemcsak a zene miatt voltak kíváncsiak: az egyik hegedűs, Botos Béla tökéletes hasonmása volt a filmsztár Warner Olandnak, aki ugyan svéd volt, ám a közönség csak Charlie Chanként ismerte, mivel ő játszotta az akkoriban oly népszerű kínai mesterdetektívet. „Most, hogy elköltöztem a régi lakásomból és még nem ismertek a környéken, délfelé, ha kimentem az utcára, az utcagyerekek csapatosan szegődtek a nyomomba és ujjal mutogattak rám, hogy itt megy a sárga Chan!” – nyilatkozta Botos 1938-ban a 8 Órai Ujságnak, hozzátéve azt is, hogy ha annyi pengője lenne, ahányszor összetévesztették Olanddal, már rég nem a Kulacsban muzsikálna.
Úgy tudjuk, hogy Egermann Ferenc csak a háború után magyarosította a nevét Egerszegire, de ez sem menthette meg a Kulacsot az államosítástól. Egy hirdetés szerint 1949-ben még ő volt a tulajdonos, de az egy évvel későbbi reklámban már az olvasható, hogy „olcsó erdélyi különlegességekkel” megnyílt az újjáépített Kulacs, ahol „Győri Vince muzsikál, Seress Rezső zongorázik”. 1955-ben viszont az MTI számolt be arról, hogy az éttermet átépítették: „Most szépen berendezve, jó konyhával, kellemes zenével várja a vendégeit. Étlapján több mint ötvenféle étel és ennél is többfajta ital szerepel.” A magas színvonalról egy irodalmi anekdota is megemlékezik: Szántó Piroska Két évszám című írásában azt olvashatjuk, hogy 1956. október 23-án, a Kulacsban felszolgált gyöngytyúk tartotta vissza férjét, Vas Istvánt attól, hogy az utcára vonuljon. Amikor pedig a forradalom leverése után Vast is kihallgatták, azzal engedték haza, hogy „nagyon jól tudjuk, hogy Vas elvtársnak fontosabb volt a gyöngytyúk, mint a forradalom”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
