helyrajzi szám

Kulacs vendéglő

Lokál

Úgy tudjuk, hogy Egermann Ferenc csak a háború után magyarosította a nevét Egerszegire, de ez sem menthette meg a Kulacsot az államosítástól. 

„Szomorúan tudatjuk azokkal, akik még emlékeznek rá, hogy Egervári (Egermann) Ferenc, a Kulacs vendéglő volt tulajdonosa, 1986. szept. 19-én, életének 90. évében, Grazban elhunyt. Csendben eltemettük.” E rövid halálhírt a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap közölte. Az erzsébetvárosi Kulacs vendéglő az Osvát utca és a Dohány utca sarkán neves étteremnek számított, de az Egermann név ekkor már keveseknek csengett ismerősen. Pedig ötven évvel korábban a Kulacsot előszeretettel nevezték Egermann-féle vendéglőnek, a tulaj pedig nemcsak ételről-italról, de kiváló zenészekről is gondoskodott. A legnagyobb név Seress Rezső volt, aki állítólag itt írta meg a Szomorú vasárnapot, de legalább ekkora szenzáció volt a cigányzenekar is. Amelyre a vendégek nemcsak a zene miatt voltak kíváncsiak: az egyik hegedűs, Botos Béla tökéletes hasonmása volt a filmsztár Warner Olandnak, aki ugyan svéd volt, ám a közönség csak Charlie Chanként ismerte, mivel ő játszotta az akkoriban oly népszerű kínai mesterdetektívet. „Most, hogy elköltöztem a régi lakásomból és még nem ismertek a környéken, délfelé, ha kimentem az utcára, az utcagyerekek csapatosan szegődtek a nyomomba és ujjal mutogattak rám, hogy itt megy a sárga Chan!” – nyilatkozta Botos 1938-ban a 8 Órai Ujságnak, hozzátéve azt is, hogy ha annyi pengője lenne, ahányszor összetévesztették Olanddal, már rég nem a Kulacsban muzsikálna.

Úgy tudjuk, hogy Egermann Ferenc csak a háború után magyarosította a nevét Egerszegire, de ez sem menthette meg a Kulacsot az államosítástól. Egy hirdetés szerint 1949-ben még ő volt a tulajdonos, de az egy évvel későbbi reklámban már az olvasható, hogy „olcsó erdélyi különlegességekkel” megnyílt az újjáépített Kulacs, ahol „Győri Vince muzsikál, Seress Rezső zongorázik”. 1955-ben viszont az MTI számolt be arról, hogy az éttermet átépítették: „Most szépen berendezve, jó konyhával, kellemes zenével várja a vendégeit. Étlapján több mint ötvenféle étel és ennél is többfajta ital szerepel.” A magas színvonalról egy irodalmi anekdota is megemlékezik: Szántó Piroska Két évszám című írásában azt olvashatjuk, hogy 1956. október 23-án, a Kulacsban felszolgált gyöngytyúk tartotta vissza férjét, Vas Istvánt attól, hogy az utcára vonuljon. Amikor pedig a forradalom leverése után Vast is kihallgatták, azzal engedték haza, hogy „nagyon jól tudjuk, hogy Vas elvtársnak fontosabb volt a gyöngytyúk, mint a forradalom”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)