Az afganisztáni, iraki, korábban a vietnami háború vagy éppen a városi gerillamozgalmak, az "alacsony intenzitású katonai konfliktusok" eszköztárában gyakorta szerepelnek relatíve olcsó, otthon, a sufniban is előállítható támadófegyverek. Ezek egyik alcsoportját képezik azok a könnyedén, némi lakatosmunka árán összeeszkábálható, improvizált robbanóeszközök, melyek az úgynevezett EFP (robbanással kialakított lövedékek) csoportjába tartoznak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bár a magyar konvoj elleni véres rajtaütés nyitányaként éppen egy ilyen, házilagos aknával támadták meg az élen haladó páncélozott járművet - az áldozatok halálát és sebesülését egy RPG típusú gránátvető, azaz egy "professzionális" fegyver okozta - ezek viszont szintúgy egy üreges kialakítású, kumulatív (a robbanásból fakadó erőhatást egy bizonyos, kitüntetett irányban összegző) robbanótöltetet lőnek ki, rakétahajtással.
Sárkány ellen
A célzottan robbanó töltetek technológiája a páncélozott járművek, harckocsik tömeges megjelenése, tehát az I. világháború után bontakozott ki. A feladat nem egyszerű: a potenciális töltetnek alkalmanként sok-sok centiméter vastag páncélon kell áthatolnia, amire egy hagyományos robbanótöltet (bomba, akna) magában nem feltétlenül alkalmas. Az első adódó megoldás, hogy nagy sebességű és nagy szilárdságú töltettel próbáljuk eltalálni a tankot (ami többnyire igen drága), de próbálkozhatunk nagyobb mennyiségű robbanóanyaggal is, ezt viszont körülményes a harckocsi közelébe juttatni. A harmadik módszer a kumulatív hatású töltetek alkalmazása: ilyenkor magában a robbanóanyagban alakítunk ki olyan, szimmetrikus üreget, amely a vélelmezett céltárgy irányába néz, s ennek a túloldalán indítjuk el a robbantást. Ezzel a módszerrel szabályosan fókuszálni lehet a robbanás során felszabaduló erőhatást. Így a robbanás - többnyire a nagy reakciósebességű oxidációs folyamat nyomán felszabaduló izzó gázok miatt - képes arra, hogy szétroncsolja még a legerősebb páncélzatokat is. És ez még csak az elsődleges hatás! A hatékonyság többszörösére növelhető, ha a kialakított üreget fémmel béleljük és a céltárgytól némi távolságra helyezzük el: ekkor a bélés anyagából, kisebb-nagyobb, félig-meddig olvadt fémtörmelékből és persze a robbanás által felszabadított izzó gázból egyféle anyagsugár alakul ki, ami imponáló, akár 5-10 km/s sebességgel halad a megsemmisíteni szándékozott céltárgy felé, amelynek becsapódásakor elképesztő (sok százmillió pascalnyi) csúcsnyomás alakulhat ki.
Réz, tányér
A manapság használt kumulatív hatású robbanóeszközök (legyenek gyári tankelhárító lövedékek vagy házilagos munkadarabok) jórészt Misnay József hadi műszaki törzskari őrnagy által, a Királyi Magyar Haditechnikai Intézetben 1938-1944 között kifejlesztett fegyverek működési elvén alapulnak. Persze voltak hasonló érdeklődési területen dolgozó kortársai: ilyen volt Hubert Schardin német fizikus, aki a harmincas évektől foglalkozott az üreges töltetek elméleti problémáival, és 1944 nyarán Budapesten személyesen is megismerkedhetett Misnay fejlesztéseivel. A magyar műszaki tiszt komoly, a háborúban is bevethető gyakorlati eredményeket ért el: a 43M kumulatív és a L'TAK-nak nevezett lövő tányéraknát egyaránt bevetették, mi több, a Keleti-Kárpátokban kialakított védelmi vonalat valósággal telerakták efféle robbanóeszközökkel. (Mint az közismert, ezt a vonalat végül egyszerűen megkerülte a Vörös Hadsereg a román kiugrás után.) Misnayt - akit a háború végén letartóztatott a német kémelhárítás és az amerikaiak szabadították ki - a demokratikus honvédségben is alkalmazták, sőt ezredessé léptették elő, miután 1948-tól kezdve újabb kutatási eredményeket ért el a Haditechnikai Intézetben. Itt többek között a ma is használt EFP fegyverek elődjével, az általa trotilágyúnak nevezett eszközzel kísérletezett - ezzel akár százméteres távolságból vagy még messzebbről akart harckocsikat megsemmisíteni. Misnayt azonban (mint az a témát kutató Hajdú Ferenc mérnök alezredes, hadtörténész az Élet és Tudomány 2010. augusztus 13-i számában megjelent Ismeretlen világhírű ezredes című tanulmányából kiderül) bolondnak nézték, s 1950-ben a régi tisztek elleni, számos halálos ítéletet is eredményező koncepciós kampány beindulása nyomán elbocsátották, majd kitelepítették Tiszafüredre. Az államvédelem itt is rendszeresen vegzálta, Budapestre 1968-as haláláig nem térhetett vissza. Ám akkor még őrültnek tartott elgondolásairól hamar (még a halála előtt) kiderült, hogy úttörő jellegűek, a nemzetközi szakirodalom a kumulatív hatású üreges eszközök működési elvét azóta Misnay-Schardin-effektusnak hívja.
A manapság is használt, házilagos kumulatív aknákhoz, robbanóeszközökhöz elengedhetetlen egy olyan konkáv (homorú), többnyire rézből (mert ez a legolcsóbb) készült tányér, melyet a robbanóanyaggal bélelt, hátul zárt fémcső tetejére helyeznek, s amelynek anyagát a (távirányítással vagy időzítéssel kiváltott) robbanás fogja nagy sebességű, pusztító anyagsugárrá alakítani. A fémtányérok és fémbélések előállítására szakosodott üzemek elleni hajtóvadászat ma is fontos része a palesztin területeken, Irakban vagy éppen Afganisztánban zajló gerillaellenes műveleteknek.
