Kumulatív hatású fegyverek - Nekünk lőttek

Lokál

A pár héttel ezelőtti tragikus, afganisztáni incidens után tán még meglepőbb az igazság: a házilagos robbanóeszköz-készítés egyik (szándéktalan) előfutára éppenséggel maga is magyar volt.
A pár héttel ezelőtti tragikus, afganisztáni incidens után tán még meglepőbb az igazság: a házilagos robbanóeszköz-készítés egyik (szándéktalan) előfutára éppenséggel maga is magyar volt.

Az afganisztáni, iraki, korábban a vietnami háború vagy éppen a városi gerillamozgalmak, az "alacsony intenzitású katonai konfliktusok" eszköztárában gyakorta szerepelnek relatíve olcsó, otthon, a sufniban is előállítható támadófegyverek. Ezek egyik alcsoportját képezik azok a könnyedén, némi lakatosmunka árán összeeszkábálható, improvizált robbanóeszközök, melyek az úgynevezett EFP (robbanással kialakított lövedékek) csoportjába tartoznak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bár a magyar konvoj elleni véres rajtaütés nyitányaként éppen egy ilyen, házilagos aknával támadták meg az élen haladó páncélozott járművet - az áldozatok halálát és sebesülését egy RPG típusú gránátvető, azaz egy "professzionális" fegyver okozta - ezek viszont szintúgy egy üreges kialakítású, kumulatív (a robbanásból fakadó erőhatást egy bizonyos, kitüntetett irányban összegző) robbanótöltetet lőnek ki, rakétahajtással.

Sárkány ellen

A célzottan robbanó töltetek technológiája a páncélozott járművek, harckocsik tömeges megjelenése, tehát az I. világháború után bontakozott ki. A feladat nem egyszerű: a potenciális töltetnek alkalmanként sok-sok centiméter vastag páncélon kell áthatolnia, amire egy hagyományos robbanótöltet (bomba, akna) magában nem feltétlenül alkalmas. Az első adódó megoldás, hogy nagy sebességű és nagy szilárdságú töltettel próbáljuk eltalálni a tankot (ami többnyire igen drága), de próbálkozhatunk nagyobb mennyiségű robbanóanyaggal is, ezt viszont körülményes a harckocsi közelébe juttatni. A harmadik módszer a kumulatív hatású töltetek alkalmazása: ilyenkor magában a robbanóanyagban alakítunk ki olyan, szimmetrikus üreget, amely a vélelmezett céltárgy irányába néz, s ennek a túloldalán indítjuk el a robbantást. Ezzel a módszerrel szabályosan fókuszálni lehet a robbanás során felszabaduló erőhatást. Így a robbanás - többnyire a nagy reakciósebességű oxidációs folyamat nyomán felszabaduló izzó gázok miatt - képes arra, hogy szétroncsolja még a legerősebb páncélzatokat is. És ez még csak az elsődleges hatás! A hatékonyság többszörösére növelhető, ha a kialakított üreget fémmel béleljük és a céltárgytól némi távolságra helyezzük el: ekkor a bélés anyagából, kisebb-nagyobb, félig-meddig olvadt fémtörmelékből és persze a robbanás által felszabadított izzó gázból egyféle anyagsugár alakul ki, ami imponáló, akár 5-10 km/s sebességgel halad a megsemmisíteni szándékozott céltárgy felé, amelynek becsapódásakor elképesztő (sok százmillió pascalnyi) csúcsnyomás alakulhat ki.

Réz, tányér

A manapság használt kumulatív hatású robbanóeszközök (legyenek gyári tankelhárító lövedékek vagy házilagos munkadarabok) jórészt Misnay József hadi műszaki törzskari őrnagy által, a Királyi Magyar Haditechnikai Intézetben 1938-1944 között kifejlesztett fegyverek működési elvén alapulnak. Persze voltak hasonló érdeklődési területen dolgozó kortársai: ilyen volt Hubert Schardin német fizikus, aki a harmincas évektől foglalkozott az üreges töltetek elméleti problémáival, és 1944 nyarán Budapesten személyesen is megismerkedhetett Misnay fejlesztéseivel. A magyar műszaki tiszt komoly, a háborúban is bevethető gyakorlati eredményeket ért el: a 43M kumulatív és a L'TAK-nak nevezett lövő tányéraknát egyaránt bevetették, mi több, a Keleti-Kárpátokban kialakított védelmi vonalat valósággal telerakták efféle robbanóeszközökkel. (Mint az közismert, ezt a vonalat végül egyszerűen megkerülte a Vörös Hadsereg a román kiugrás után.) Misnayt - akit a háború végén letartóztatott a német kémelhárítás és az amerikaiak szabadították ki - a demokratikus honvédségben is alkalmazták, sőt ezredessé léptették elő, miután 1948-tól kezdve újabb kutatási eredményeket ért el a Haditechnikai Intézetben. Itt többek között a ma is használt EFP fegyverek elődjével, az általa trotilágyúnak nevezett eszközzel kísérletezett - ezzel akár százméteres távolságból vagy még messzebbről akart harckocsikat megsemmisíteni. Misnayt azonban (mint az a témát kutató Hajdú Ferenc mérnök alezredes, hadtörténész az Élet és Tudomány 2010. augusztus 13-i számában megjelent Ismeretlen világhírű ezredes című tanulmányából kiderül) bolondnak nézték, s 1950-ben a régi tisztek elleni, számos halálos ítéletet is eredményező koncepciós kampány beindulása nyomán elbocsátották, majd kitelepítették Tiszafüredre. Az államvédelem itt is rendszeresen vegzálta, Budapestre 1968-as haláláig nem térhetett vissza. Ám akkor még őrültnek tartott elgondolásairól hamar (még a halála előtt) kiderült, hogy úttörő jellegűek, a nemzetközi szakirodalom a kumulatív hatású üreges eszközök működési elvét azóta Misnay-Schardin-effektusnak hívja.

A manapság is használt, házilagos kumulatív aknákhoz, robbanóeszközökhöz elengedhetetlen egy olyan konkáv (homorú), többnyire rézből (mert ez a legolcsóbb) készült tányér, melyet a robbanóanyaggal bélelt, hátul zárt fémcső tetejére helyeznek, s amelynek anyagát a (távirányítással vagy időzítéssel kiváltott) robbanás fogja nagy sebességű, pusztító anyagsugárrá alakítani. A fémtányérok és fémbélések előállítására szakosodott üzemek elleni hajtóvadászat ma is fontos része a palesztin területeken, Irakban vagy éppen Afganisztánban zajló gerillaellenes műveleteknek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.