Lego-mánia

Korlátlan lehetőségek

  • - legát -
  • 2007. november 8.

Lokál

Világszerte megemlékeztek a dán játékgyár alapításának hetvenötödik évfordulójáról. Budapesten október végén, egy bevásárlóközpontban ünnepelték a jeles eseményt.

A minden idők legnagyobb hazai Lego-kiállításaként beharangozott rendezvényen nem sokat tudhattunk meg a gyár történetéről, a rendezők - teljes joggal - elsősorban gyerekek kedvében jártak el, s játszóházban gondolkodtak. A legújabb modellek és készletek mellett Lego-kockákkal megrakott asztalok várták a kicsiket, de autóverseny-pálya, kisvasút, vetítőterem, sőt még számítógépes szakasz is a rendelkezésükre állt.

Mindez teljesen ingyen,

bár ez csak addig tűnt remek gesztusnak, míg a helyszínre érkezett a gyanútlan látogató. A vártnál nagyobb érdeklődés miatt ugyanis többórás várakozás után lehetett csak belépni - a végén már időpontokat kaptak a vendégek, mikor jöhetnek -, ezért az önfeledt játszadozás helyett sokaknak csak a pityergésre (szüleiknek a káromkodásra) futotta. Néha még akkor is, ha sikerült bejutniuk, hiszen a legtöbb játék megközelíthetetlen volt. Vigasznak maradt a nézelődés vagy a közös fotózás Shaq O'Neillel, akit életnagyságban állítottak ki, ki tudja, hány barna elemet felhasználva. A jeles kosárlabdázó - kissé elnagyolt, bár kétségtelenül hatásos - jelenléte persze elsősorban azt bizonyította, hogy Lego-kockákból bármi (bárki) létrehozható. A kiállított tárgyak között azonban voltak kevésbé karikaturisztikus építmények is. Láthattuk például a Lánchidat a Clark Ádám térrel és a Siklóval, másutt egy Combino rótta köreit, de Albert Einstein fotóra emlékeztető képmását is felfedezhettük. Csakhogy ezeket a műveket nem lehet készletben megvásárolni, sőt nem is gyerekszobákból származnak. Alkotóik komoly felnőttek, akik a legózásra mint a legizgalmasabb szabadidős tevékenységre tekintenek, megteremtve ezzel egy sajátos szubkultúrát. Ahogy ők mondják, szerencséjük volt, hogy sikerült átvészelniük a sötétség korát (dark ages), s néhány éves, akár évtizedes kimaradás után ismét felfedezhették maguknak gyermekkoruk kedvencét.

Azt a játékot, ami a XX. század tán leghatásosabb eszköze volt a gyermeki kreativitás fejlesztésére, s amivel Dánia - Andersen után immár másodszor - a gyerekszobák legfontosabb beszállítója lett, s amely nem mellesleg a világ egyik meghatározó márkájává, a legjelentősebbek közé tartozó multinacionális céggé vált. A kezdetek mégis inkább a nagy dán mesemondó tollára illenek.

A legenda szerint

egy szegény, özvegy cipész úgy próbált árvái kedvében járni, hogy kivágta a kertjében álló diófát, ebből barkácsolt számukra összerakhatós játékokat a karácsony közeledtével, melyekbe - afféle üzenetként - a leg godt (játszani jó) szavakat véste. A játékok azonban nemcsak a gyerekeknek okoztak örömet, de alkotójuknak is, aki úgy gondolta, variábilis találmányával nagyobb sikereket is elérhet. Felkerekedett, és meg sem állt a királyi udvarig, ahol a kis trónörökös kitörő lelkesedéssel fogadta az új játékszereket, az uralkodó pedig busás honoráriummal hálálta meg a gesztust. A cipész vagyonos emberré vált, minden dán gyerkőc ezt a játékot szerette volna megkaparintani, de ő nem érte be ennyivel, újabb és újabb ötleteket valósított meg, s hosszú évek szorgalmas munkájával sikerült az egész világot meghódítania.

A közismert történetből csupán annyi igaz, hogy a Lego alapítójához, az egyébként asztalos Ole Kirk Christiansenhez valóban nem volt kegyes a sors, legalábbis ami a kezdeteket illeti. Faházban, tetőszerkezetben, bútorban és létrában utazott, ami szerény megélhetést biztosított számára. 1924-ben leégett a műhelye (tán a kis gyufaáruslány keze volt a dologban?), Christiansen újat épített, de mire talpra állt volna, beköszöntött a gazdasági válság. Hogy csökkentse a költségeket, termékeinek prototípusát miniatűr méretben készítette el, amiket a legnagyobb meglepetésére gyerekjátékként kezdtek vásárolni. 1932-ben Christiansen már kizárólag a kicsik piacára dolgozott, két évvel később adta a cégnek a Lego nevet, ami valóban a "leg godt" rövidítése, első nagy sikerét pedig jojóival érte el. Ekkor még szó sem volt egymáshoz passzoló építőelemekről, a Lego legfeljebb annyiban különbözött a hasonló európai műhelyektől, hogy Christiansennek mindig akadt olyan ötlete, ami megmentette a céget a csődtől. Például a jojóláz lecsengése után nem esett kétségbe a fölösleges raktárkészlet miatt, a gurigákat szétszedte, s játékautó-kerékként hasznosította őket.

A legnagyobb húzása mégis az volt, hogy 1947-ben, miután hozzájutott a brit Hilary Harry Fisher Page találmányához - a műanyagból készült, összeilleszthető játékkockákat az angol Kiddicraft cég gyártotta "Self-locking bricks" néven -, felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Két évvel később már a piacon volt a Kiddicraftéval szinte megegyező Lego-konstrukció, ami azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a forgalmazók úgy vélték, a műanyag játékok sohasem válthatják fel a hagyományos, fából készült építőkockákat. Még akkor sem, ha azokat - az összeilleszthetőségük miatt - sokkal nehezebb lerombolni. Ole Kirk Christiansen és cégvezetőtársává előlépett fia, Godtfried azonban továbbra is hitt a műanyagban, s az idő őket igazolta. Számos nekibuzdulás után 1958-ban készült el a ma is ismert Lego-kocka, amelynek csupán az anyaga változott (az is csak egyszer, 1964-ben, amikor a cellulóz-acetátról áttértek a strapabíróbb ABS-műanyagra) az elmúlt fél évszázadban, mérete, szerkezete nem. S a Lego világsikerének éppen ez a titka. Noha Christiansenék egyre bővülő készleteket forgalmaztak (1960-ban jelentek meg a kerekek, 1966-ban a vasúti elemek, 1974-ben a "minifig"-nek nevezett emberkék), ennél sokkal lényegesebb a szettek "átjárhatósága", vagyis hogy minden Lego-alkatrész valamilyen módon összekapcsolható egy másikkal, aminek nyomán tényleg csak a fantázián múlik, mi készülhet belőle. Reggelig sorolhatnánk, hogy az elmúlt évtizedekben hányféle újdonsággal állt elő a cég, s hogyan vált a világ legismertebb játékgyártójává, ám abban biztosak lehetünk, a Lego "a lehetőségek határtalanságának" köszönheti, hogy sok-sok felnőttet is meghódított, akik egyszerűen AFOL-nak (Adult Fan of Lego), hívják magukat, s klubokban, internetes fórumokon vagy éppen magányosan hódolnak szenvedélyüknek.

"Harmincévesen kezdtem el újra legózni, előbb csak a gyermekeimmel, majd egyre gyakrabban egyedül. Teljesen megdöbbentett, hogy amikor az interneten utánanéztem a dolognak, kiderült, mekkora rajongótábora van a Legónak a felnőttek körében is" - mondja Kostyán Ákos, a budapesti kiállítás Combinójának alkotója, a legnagyobb hazai Lego-klub, a MALUG (Magyar Lego Users Group) alapítója, aki hét év alatt eljutott oda, hogy ma már szinte mindenre úgy tekint, vajon modellezhető-e Lego-elemekből. Kostyán szerint nincs lehetetlen, a modellezés voltaképpen "fordítási gyakorlat", a kiszemelt tárgyat alkatrészekben kell látni, ami persze igen bonyolult is lehet.

"De éppen ettől izgalmas! A Combino elkészítése addig nem okozott különösebb fejtörést, amíg a külsejével foglalkoztam. A mérete nyilvánvalóan Lego-emberkéhez illeszkedő léptékű kellett, hogy legyen. Van egy virtuális tervezőprogramom, ennek segítségével kiszámítottam, milyen alkatrészekre van szükségem, majd elkészítettem a különféle komponenseket, például az ajtókat, majd az egészet összeillesztettem. Az igazi fejtörést a vezetőfülke kialakítása okozta, ami sokkal aprólékosabb munkát igényelt. 24 órával a kiállítás megnyitása előtt még nem tudtam, hogyan oldom meg a problémát, de a végén csak rátaláltam a kulcsra. Persze nem mindig ilyen egyszerű a modellezés. Sokszor kompromisszumokat kell kötni, s hozzá kell nyúlni reszelővel, ollóval, késsel a Lego-alkatrészekhez, bár ez az 'ortodoxok' szerint szentségtörés."

Amit Kostyán Ákos és társai művelnek, a legózás csúcsát jelenti, más AFOL-ok csupán gyűjtők vagy amatőr filmesek, akik a leggyakrabban legendás hollywoodi jeleneteket örökítenek meg. (Különösen a Csillagok háborúja mozgatja meg az alkotók fantáziáját.) A youtube.com-on több mint 46 000 találatra bukkantunk, amikor a Legót írtuk a keresőbe. Számos magyar produkciót is felfedeztünk, köztük olyat is, amely a tavalyi tévészékházostromot örökítette meg. A játék persze a profik figyelmét sem kerülte el. Michel Gondry például a White Stripes dalára készített videoklipet, amióta pedig Zbigniew Libera 1996-ban elkészítette a sokak által botrányosnak tartott haláltáborát, a legózás már-már képzőművészeti irányzatnak is számít. Igaz, Libera műve mellett legfeljebb Brendon Powell Smith a Bibliát megörökítő Brick Testamentje vált közismertté.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.