Minden megyei jogú várost be akar kapcsolni a kormány az autóút- és autópálya-rendszerbe. Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben azt is megígérte, hogy Zalaegerszeget is összekötik az M7-essel. A több mint 50 kilométer hosszú, kétszer két sávos M76-os, ha majd elkészül, Zalaegerszeg mellett érinti a sármelléki repteret is. Az első szakaszt, amely Balatonszentgyörgy és az M7-es között vezet, 2020-ban adták át, a teljes úttal 2024-re szeretnének elkészülni. A nyomvonalon több mint 200 ezer négyzetméteren vágják ki a fákat, amit 4500 fa és 12 ezer cserje ültetésével kell pótolni. Van, amit nem lehet pótolni.
A Telex arról ír, hogy Zalaegerszegtől 6 kilométerre, a 76-os út közelében, egy erdőben ered a Csillag-hegyinek nevezett forrás, amelyet érintene az említett beruházás. Helyi civilek, kirándulók azt szeretnék elérni, hogy ez a hely a 20-25 méter magas bükkfákkal együtt megmaradjon. Három éve küzdenek érte különböző jogi fórumokon.
A tervezők is számoltak a forrással. Ott, ahol a víz felbukkan, most műanyag cső van, amelyet a kirándulók szúrhattak be. A beruházás nyomán csápos falikutat terveztek, a forrás felesleges vize pedig az úttest melletti árokba folyna. Ezt azonban a forrás védelmében szerveződő civilek nem szeretnék, mert attól lehet tartani, ha a bükkfákat kivágják, a helyükre itt is benyomul az akác és az invazív bálványfa.
A civilek petíciót írtak. Ebben az áll, hogy ha egy másik nyomvonalon vezetnék az utat, a forrás megmentése mellett az építés is gazdaságosabb lenne, nem kellene olyan nagy mennyiségű földet elhordani.
Eredetileg nem is erre ment volna az út, hanem Alsónémedi felé, de ott is tiltakozott a lakosság, ezért módosultak a tervek
úgy, hogy inkább a dimbes-dombos terület felé tolták el az utat – arra, ahol a forrás is van.
Közben elfogyott a pénz, a kormány leállíttatta az M76-os beruházást. Nyilvánvaló, ha ismét lesz pénz az útépítésre, ott folytatják, ahol abbamaradt.
A civileknek sikerült korábban elérni, hogy 2022-ben áttervezték azt a szakaszt, egy minivölgyhidat rajzoltak a forrás fölé. A tiltakozók ettől sem lettek boldogabbak, mert szerintük nincs garancia arra, hogy a fák és a domb, ahonnan a forrás fakad, megmarad.
A forrást azonban sikerült védetté nyilváníttatni.
Egy forrás akkor válik védetté a törvény erejénél fogva, ha nyilvántartásba veszik, és vízhozama meghaladja a percenkénti öt litert. AEz a Csillag-hegyi forrás esetében valamiért nem ment automatikusan, a civilek hónapokig leveleztek ez ügyben. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park (BNP) szakemberei több alkalommal mérték a vízhozamot, és kezdeményezték az illetékes hatóságoknál a forrás védelmét. Ezek után védőzónát kellett kijelölni a forrás körül. A nemzeti park 8000 négyzetméteres területet javasolt így védeni, de a kormányhivatalnak kell döntenie ez ügyben. A hivatal első nekifutásra a nemzeti parki ajánlással szemben csak 2000 négyzetméteres védősávot javasolt, amibe a domb a bükkös terület egy része nem fér bele.
A civilek bíróságon támadták meg ezt a határozatot. Március végén a Veszprémi Törvényszék új eljárásra kötelezte a kormányhivatalt. Az ítélet indoklásában az áll, hogy a kormányhivatal nem adott magyarázatot arra, milyen szempontok alapján jelölt ki kisebb védősávot.
Az is kiderült, hogy a nemzeti park háromszor írt levelet a kormányhivatalnak a Csillag-hegyi forrás ügyében, és mind a három alkalommal 8000 négyzetméteres védterületet ajánlott. A kormányhivatal azonban visszakérdezett, tényleg 8000-e az, és nem akarja-e módosítani a nemzeti park a javaslatát, és a nemzeti park akarta: már megelégedett a 2000 négyzetméterrel.
A civileket képviselő ügyvéd, Kiss Csaba a Telexnek nyilatkozva ezt hivatali nyomásgyakorlásnak látja. A forrást védők abban bíznak, ha szükséges lesz, a bíróság szakértővel vizsgáltatja meg, tényleg mekkora sávot célszerű kijelölni a forrás védelmében.
A telex szórakoztató adalékként hivatkozik a Zalatáj Kiadó nevű portálról egy cikkre, amely „a külföldi balliberális oldal” akciójának állítja be a forrás védelmében érvelő civilek munkáját, és ezt ígéri: „a folytatásban bemutatjuk majd hangadóikat, legaktívabb tagjaikat, s megkérdezzük őket, hogy vajon szakterületükön is ennyire szorgalmasak, igényesek-e, mint környezetvédelmi akcióikban. S egyáltalán tisztában vannak-e a környezetvédelem és az infrastrukturális fejlődés harmonikus összhangjával.”
