Lokál

Történetünk 1974-ben kezdődött, vág bele szolid, ám a műegészre különösen jellemző - ásópengést, hanthullást idéző - akusztikai hangulatfestés után a kiállítás géperejű narrátora. De van egy másik történet is, amely kihat a mai műélvezetünkre, az pedig 1988-ban kezdődött, és húsz év múlva folytatódott, s vett döntő fordulatot, mint Dumas-nál.

Májustól engedélyköteles a köztéri zenélés a fővárosban. Ennek apropójából vetettünk egy pillantást a régi idők muzsikusaira, megkérdeztük mai utódaikat, és utánajártunk, pontosan mire való az új szabályozás, és mire nem.

Idén két gyermekhospice-ház nyílt Magyarországon. Az egészségügyi szakma óvatos közeledéssel, az otthon ápolási szolgáltatás bevezetésével reagál az eseményekre - az érintettek a bizalom kialakulását szomjazzák.

Van egy karikatúrája Brenner Györgynek, a Ludas Matyi kiváló rajzolójának inkább a hetvenes, mint a nyolcvanas évekből (a Ludas Matyinak akkoriban csak kiváló rajzolói voltak), ami Szentendrén játszódik. Készül a város a Szentendrei Nyár vagy valami nagyon hasonlatos nevű nyári hakniparádéra, a Fő téren áll két művészküllemű egyén (akkoriban még senki nem ismerte a kulturális menedzser kifejezést), az egyik hóna alatt mappa, a másik körszakállt visel, és tanakodnak erősen. A képaláírás: "Ha még pár őslakost elüldözünk, az egész városból lehet vurstli."

Egy kínai, egy vietnami és egy mali középiskolás. Mindhárman Budapesten születtek, és a Trefort Gimnázium tanulói.

Sok minden eszünkbe juthat a Dózsa György és az Angyalföldi út impozáns sarokháza láttán. Ám hogy e masszív épület lenne valójában a fővárosi hajléktalanellátás központja - hivatalos nevén a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) -, az tényleg csak az "ismerősöknek" kézenfekvő.

Sokadszor nyitotta meg kapuit a hajdani Szikra mozi épülete - most egy, a nevet részben megőrző kultúrház kezdte meg itt a működését. Az üzemeltetők meglehetősen pesszimisták: remélik, nem kényszerülnek pénzhiány miatt bezárni, mire cikkünk megjelenik.

A közelmúltban számos elemző a korábban kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagkészletek megcsappanására figyelmeztetett. Most akkor se lufi, se aranyóra?

Egy családi veszekedés során hirtelen felindulásból megölte az apját. Négy évet kapott, büntetését letöltötte, az anyjával és a lányával él - létminimum alatti jövedelemből. A Nyugdíjfolyósító Intézet csaknem kétmillió forintot követel tőle: az apja után járó özvegyi nyugdíjat.

A Vár mindig is több volt mint puszta épületegyüttes: a Budavári Palotával az utolsó száz évben történtek az egymást követő kurzusok hatalomfelfogását tükrözik.

Az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ kezdeményezése a gangra csábította azokat is, akik riadtan rezzennek össze, ha a postás csenget. Majd' ötven budapesti épület ünnepelte százéves születésnapját.

Többéves szakmai tapasztalattal rendelkező független és pártsemleges műkritikus szívesen megélne abból, amihez ért, ezért 2011 márciusától megvesztegethető. Jutányos áron vállal cikkírást képzőművészet tárgykörében úgy, hogy a pénzbeli ellenszolgáltatás mértékével arányos módon figyelembe veszi a kormány éppen aktuális kultúrpolitikai elképzeléseit és meghatározó irányelveit.

Április 9-én és 10-én (az év századik napján) százéves budapesti házak (és lakóik) fogadják a látogatókat közös születésnapi ünneplésre - az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ szervezésében.