Lokál

Naponta hatan halnak meg Magyarországon öngyilkosság következtében, háromszor annyian, mint közúti balesetben. Egy adott ország mutatói attól függenek, hogy milyen az öngyilkosság társadalmi megítélése, ennek pedig távolról sem egyetlen, de aktív alakítója a média.

A terézvárosi önkormányzat egy ideje már próbálja ellehetetleníteni az egyedülálló belvárosi alkotóház, a Tűzraktér működését. Az indok olykor az épület veszélyessége, olykor valami egészen más - igazából egyik sem áll meg a maga lábán. Egy biztos: a Tűzraktérnek március 31-én költöznie kell.

A társadalom egyetlen dolgot vár el a börtönbüntetését letöltött bűnelkövetőtől: "térjen jó útra", vagyis mielőbb illeszkedjen be. Ugyanakkor megnehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi ezt a priusz jogintézményével.

Izgalmas feladat volna kideríteni, vajon hogyan sikerült beköltöznie a II. világháború után a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének a Saxlehner család Andrássy úti palotájába, azon belül is a Hunyadi János keserűvíz forgalmazásából meggazdagodott család díszes nagypolgári lakásába. Tény, hogy a bélyeggyűjtők minden átalakítás nélkül, eredeti állapotában őrizték meg a lakást, amely ily módon önmagában is ritkaságnak, egyfajta múzeumnak számít: tágas termek, faburkolat, intarziák, mennyezeti freskó.

Orosz tudósok javaslatára már idén nyáron konferenciát rendeznek egy negyed század múlva fenyegető állítólagos katasztrófa megelőzésére. Tényleg az Armageddon közeleg?

Csak kétfajta ember jár az utcán magasba szegzett tekintettel, a szappanoperák segédszínésze és a turista - utóbbinak hozza helybe ez a jó ötven fotó (zömmel Zachár Ottó felvételei) régi kedvenc célpontjuk, Prága egyik specialitását, a házjegyeket. Ám mielőtt a nyilvánvalóan magyarázatra szoruló kifejezés feltárásához fognánk, beszélnünk kell erről a "régi kedvenc célpontról". Hogy van-e az még, ha egyáltalán?

Miközben a színfalak előtt és mögött egy új, bizonytalan méretű és funkciójú "Lipót" megnyitásának szükségességéről folyik a vita, a gondozói hálózat naponta látja el a pszichiátriai betegek százait. Az lenne az ideális, ha a gondozói hálózat köré épülne a fejlett világban "jó gyakorlatként" számon tartott közösségi ellátás.

Az újraéledő nemzeti romantikával vélhetően megnő a jövőben a magyar várak hazai látogatóinak száma - legalábbis ebben bíznak az üzemeltetők. Ám az igazi bevételt hozó külföldi turistákhoz ma már beruházást igénylő látványprogramok is kellenének. A szemléletváltást szakmai vita és kusza tulajdonviszonyok is nehezítik.

"...Mihály most volt először Olaszországban, harminchat éves korában, a nászútján.

Sokan hinnék azt, hogy a fiatalkorúak börtöne inkább nevelőintézet, mint klasszikus büntetés-végrehajtási létesítmény. A fogvatartottaknak, a szakembereknek azonban nincsenek illúzióik az intézmény hatásait illetően.

Tíz éve működik, hol itt, hol ott. Most úgy tűnik, tíz évig nem változik a West-Balkán földrajzi elhelyezkedése.

Az építési törvény módosítása és a fővárosi Társadalmi Megbékélési Program látszólag két külön történet. De a céljuk ugyanaz: a hajléktalanok tűnjenek el a szemünk elől. Az alkotmányellenesnek tűnő törvényről a TASZ jogászát, a jó példával elöl járó főváros intézkedéseiről hajléktalanokat kérdeztünk.

A szocializmus éveiben minden valamirevaló gyárnak és vállalatnak, minisztériumnak volt üzemi lapja. A Magyar Rendőr 1947-től szolgálta és védte a belügyi dolgozók érdekeit.

Lótenyésztés, folyamszabályozás, gőzhajózás, hitelügy, sport, malomipar, selyemhernyó-tenyésztés, korszerű mezei gazdálkodás - szinte nincs is a XIX. század gazdasági életének olyan területe, amelyhez ne kapcsolódna kezdeményezőként, szervezőként, a bécsi udvartól várt engedélyek kijárójaként Széchenyi István neve.