Lokál

A tűt cserélni kell. Lehetne fertőtleníteni is, ha lenne otthon erre alkalmas anyag, át is lehet mosni, amitől szennyezett marad ugyan, de nem dugul el a beszáradt vértől, a tisztaság illúzióját keltve az idegen vegyészek gyártotta ismerős érzés körül. Múlt lemosva, fegyelmezve a jelen: rendet hiszünk a tű hegyén. Porszívózás, szemét le, mosogatás, hogy aztán újból szétszórhassunk mindent. Tűt átadni nem lenne szabad soha, más szemetébe botlunk, közös ló, idegen halál.

1997 van, nem járnak kifejezetten nagy idők azokra a zenekarokra, amelyekben hosszú hajú, bőrnadrágos figurák rohangálnak fel s alá a színpadon, aztán a főfényben megállnak nagy terpeszben, és orgazmust mímelve ráizzadnak a c-majorra. Ezek a csoportok körülbelül annyira izgalmasak, mint A homok titkai, buták, közhelyesek és lábszagúak, hiába szivárogtak vissza a lóbadzset klipműsorok alulfizetett zenei szerkesztőinek állott oldalvizén újra a köztudatba, már rég csupán a szakmunkásképző intézetek gólyabáljait tudják lázba hozni, de azt is csak a harmadik liter forralt vodka per fő után. Ebben a boldog tudatban lézengtem magam is, amikor egy kölcsönautóban felejtett kazetta révén megismerkedtem a Tankcsapda második hivatalos hanghordozójával. Két napig hallgattam egyfolytában, és tudtam, hogy megtaláltam a kivételt, ami erősíti a szabályt.

Az elmúlt néhány év drogfogyasztásra vonatkozó statisztikái afelől győzik meg a választópolgárt, hogy a probléma egyre súlyosbodik, mégsem szavazhatnak jelentős változtatásokra tisztességes információk híján. A Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciója így maradt viszonylag elszigetelt jelenség. Céljaik, törvénymódosító javaslataik igen-igen keménynek tűnnek ebben a nem kevésbé kemény, tiltásokkal teli világban. Két dolog biztos: a drogháború győztese egyelőre a drog, és a CORA még nem állott áru.

Az egész karácsonyi hajcihő elkerülhetetlenné teszi a zsír- és szénhidrát-túlfogyasztást, ez ellen nem is küzd már senki, elkerülhetetlen, kész. Pozicionálisan nem elhanyagolható közelségbe kerül viszont az új év a maga elkerülhetetlen fitnessfogadalmaival. A fogyitabletták, szűzteák ideje kifutott, most a munkásabb segédeszközök ideje érkezett el.

Kedves Olvasóink: repül az idő, ideje szavazni. Ismét letudtunk egy

Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök szerint elfogadhatatlan, hogy az egyházaknak szánt támogatásnak minősüljön az a "jelentéktelen összeg", amely a hívek jövedelemadójának egy százalékából összejönne, ha a parlament elfogadja azt a törvényt, amelynek értelmében az adózók maguk rendelkezhetnének arról, hogy ezt az egy százalékot mely civil szervezetnek utalják át. Gyulai és a vele együtt tiltakozó többi egyházfi, a református Hegedűs Lóránttól az evangélikus püspökön át az unitárius főpapig szemmel láthatóan egy másik sztoriban vannak: evvel a törvénnyel - illetve a lapzártánkkor még bizonytalan sorsú törvényjavaslattal - tudniillik senki nem venné el tőlük azt a kis pénzt, amit az egyházak a költségvetéstől szakítanak. Csak az derülne ki, hogy hány magyar adófizető mennyi forinttal hajlandó őket támogatni akkor, ha választhat a támogatandók között.

Kedves Olvasóink: repül az idő, ideje szavazni. Ismét letudtunk egy

A környezeti migráció, azaz a környezeti okokból való elvándorlás fogalmával egyre gyakrabban lehet találkozni nálunk is. A tehetősebbek például a belvárosból a jobb levegőjű budai zöldövezetbe vagy a várost körülvevő zöld gyűrű falvaiba költöznek. Az utóbbi egy-két évben felerősödött a környezeti migráció a XII. kerületben is, csakhogy nem a családok, hanem az irodaházak költöznek a hegyre.

Néha még a legszebb helyeknek is van a múltjában valami takargatnivaló, például Spinalongának, az egykori lepratelepnek, amiről mostanában már csak kevesen tudják az igazságot.

A nyár folyamán néhány mindenre elszánt zoológus elindult Albániába, hogy zaklassa kissé az ottani faunát. Az alábbiakban az úton és a Shkodrától nem messzire fekvő Okolban szerzett élményeiket osztják meg az olvasókkal.

A nyolcvanas években nem csak gazdakörökben számított kedves baráti ajándéknak A kender és a rostlen termesztése című szakmunka. A könyv természetesen nem THC-ínyenceknek készült, jövőre mégis indexre kerülhet. A minisztériumok ugyanis a kábítószer gyártására alkalmas növények termesztését megszigorító kormányrendeleten dolgoznak. A lennel továbbra sincs gond, a kender (és a mák) viszont nem viríthat majd bárhol szabadon.

Nemrég a pszichiátriai betegek, most a drogfüggők miatt tévedt jégre a rendőrség: addig gyűjtötték, gyűjtögették az adatokat, amíg rájuk nem szólt valaki: a betegeknek is vannak személyiségi jogaik.

Indiában talán a legnagyobb probléma a túlnépesedés miatti elszegényedés és munkanélküliség, aminek következtében kiújulnak a vallási ellentétek: minden csoport a másikat hibáztatja. A fő ellentét a muzulmánok és hinduk között van, szinte mindennaposak a véres konfliktusok. A növekvő gazdasági feszültség következményeként egyre fokozódik ez az ellentét, ami akár egy vallási köntösbe burkolt belső háborúvá fajulhat.

Ismét volt egy nagy, tematikus ENSZ-konferencia, mégpedig a városokról, a nyomorban, mocsokban, kipufogógázban fuldokló óriásokról. Isztambulban kimondták, hogy mindenkinek joga van emberhez méltó lakáshoz, a kormányoknak pedig kötelességük megteremteni az ehhez szükséges feltételeket. Ilyeneket mindig ki szoktak mondani, aztán mennek tovább a dolgok a maguk szövevényes útján, a küldöttek hazautaznak, néhány hektár trópusi őserdőnyi papír pedig a szemétgyűjtő konténerekben landol.