Milyen állapotban vannak a magyarországi természetes vizek?

Mérések a zavarosban

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2018/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Strandolási szempontból többnyire kiváló állapotban vannak a hazai természetes vizek, ez azonban nem mondható el a magyar tavak és folyók ökológiai állapotáról. Az Európai Unió értékelése alapján a hazai vízminőség pocsék, a szakemberek szerint azonban az EU szempontjai túl szigorúak.

Strandolási szempontból többnyire kiváló állapotban vannak a hazai természetes vizek, ez azonban nem mondható el a magyar tavak és folyók ökológiai állapotáról. Az Európai Unió értékelése alapján a hazai vízminőség pocsék, a szakemberek szerint azonban az EU szempontjai túl szigorúak.

Kiváló vagy jó minősítést kapott a szabadvízi strandjaink többsége a nyár elején az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) 2014–2017 közötti adatai alapján. A kifogásolt vagy tűrhető kategóriába csak néhány strand került (lásd keretes írásunkat), de a jó állapotban lévő fürdőhelyeken is érhetik meglepetések az embert. „A természetes vizekben – még a kiváló minősítésűekben is – mindig vannak baktériumok, akár kórokozó szervezetek is, ezért általában az egyéni érzékenység szabja meg, hogy lesznek-e panaszaink a víztől. Az egyéb mikroorganizmusokkal való esetleges fertőződésnél bőr­irritáció, hasmenés, hányás, láz, szem- és fülgyulladás léphet fel. A megbetegedés kockázatát csökkenthetjük, ha nyílt sebbel, betegen vagy a betegséget követően nem megyünk a vízbe, ha nem nyelünk a vízből, illetve fürdőzés után lezuhanyozunk” – tájékoztatta lapunkat az OKI.

Nagymarosi fürdőzők

Nagymarosi fürdőzők

Fotó: MTI/Nagy Zoltán

A fürdőzőket elriaszthatja a kifogásolt vagy tűrhető minősítés, ezekben a vizekben azonban egyáltalán nem tilos fürdeni, bár azzal nem árt tisztában lenni, hogy a különböző minősítések odaítélésekor a szakemberek fekáliás szennyeződésre utaló baktériumokat vizsgálnak, amelyek – ha a vízben nagy számban fordulnak elő, és a szervezetbe jutnak – hasmenéses tüneteket, esetleg lázat okozhatnak. A fürdővíz tűrhető vagy kifogásolt minősítésének több oka is lehet. Elképzelhető, hogy folytonosan magasabb a vízben kimutatható baktériumszám, például vastag üledék, állandó bemosódások/befolyások, sok szerves anyag miatt, de az is lehet, hogy külső tényezők, így esőzés, egyéb szennyezés nyomán egy-egy vizsgálati minta rontja le a statisztikát. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az ország valamennyi természetes fürdővizét a szezon előtt egy alkalommal és a szezon közben legalább havi rendszerességgel ellenőrzik. Ha a vizsgált bakteriális paraméterek túllépik a megengedett határértéket, fürdőzési tilalmat rendelnek el, s azt csak kétszeri utóellenőrzés során nyert megfelelő eredmény után oldhatják fel.

Ökológiából közepes

A hazai természetes vizek ökológiai állapotáról azonban sok jó így sem mondható el. A legutóbbi Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv ökológiai állapotértékelése alapján mindössze 8 százalékuk kapta meg a jó besorolást. Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberi szervezetre ártalmas lenne a strandolás az olyan tavakban, folyókban, amelyek rossz ökológiai állapotban vannak. Az Európai Unió 2000-ben hozta az ún. Víz Keretirányelvet, ebben azt tűzték ki célul, hogy 2015-re a tagállamok az összes természetes vizüket jó ökológiai állapotba hozzák. Ez egyetlen uniós országnak sem sikerült, így Magyarországnak sem. Az irányelvben megjelölt legvégső határidő 2027, bár már most látszik, hogy – hacsak az értékelési rendszerben nem történik nagyobb változás – ismét sikertelen lesz a vállalás.

Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője szerint az uniós országok azért nem érték el a kitűzött célokat, mert erre nem volt sehol kellő politikai szándék és pénz. A Víz Keretirányelv végrehajtását koordináló magyarországi szerv, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) munkatársai ezt árnyaltabban látják. „Amikor 2004-ben Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, eleve huszonöt éves lemaradásban voltunk a környezetvédelmi beruházásokkal kapcsolatos fejlesztésekben, például az Ivóvízminőség-javító Program vagy a települési szennyvíz irányelv teljesítésével. Ezeknek a környezetvédelmi szempontból kötelező és a lakosság életminőségét is jelentősen javító fejlesztéseknek csak most érünk a végére – mondja Tahy
Ágnes, az OVF főosztályvezető-helyettese. – Magyarországnak, mint minden más országnak, az állami bevételeinek csak egy része fordítható környezetvédelemre, ezért fontossági sorrendbe kell állítani a különböző fejlesztéseket. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervek (az első 2009-es, a második 2015-ös) több száz oldalon sorolják azokat az intézkedéseket, amelyek javíthatják a vizek állapotát. Rengeteg a tennivaló e téren ma is, de nem azért, mert nem csinálunk semmit, hanem azért, mert először a legfontosabb elmaradások pótlásával kellett foglalkoznunk” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy mivel az ivóvízre és a szennyvízre vonatkozó és még számos más irányelv (pl. fürdővíz, nitrát, Natura 2000) teljesítésének elmaradása kötelezettségszegési eljárást vont volna maga után, kénytelenek voltunk először a korábbi határidős feladatokat teljesíteni.

„Lehetetlen teljeskörűen végrehajtani a Víz Keretirányelvben foglaltakat” – ezt már Tóth György István, az OVF vízgyűjtő-gazdálkodási és víziközmű főosztályának vízkészlet-gazdálkodási referense mondja, aki úgy látja, hogy az uniós irányelvek túlságosan ambiciózusak. Probléma emellett az is, hogy az ökológiai állapotmérés elvileg egységes módszertanában és az országok állapotértékelési módszereiben lényeges eltérések vannak. „Az EU csak a főbb irányokat szabja meg, a nem szabályozott kérdésekben minden tagállam saját maga találja ki, milyen módszerrel minősíti a természetes vizeit” – mondja a szakember.

Egy rossz, mind rossz

A Víz Keretirányelv kémiai és ökológiai vizsgálatokat ír elő, ebből a kémiai pofonegyszerű: ha a megadott határértéket túllépi valami, akkor az rossznak minősül. A bonyodalmak az ökológiai állapot értékelésénél kezdődnek, ahol értelemszerűen egy adott víztest élővilágának állapotát kell vizsgálni, például a halak egyedszámát, a halfauna összetételét. A rengeteg vizsgálati irányból származó adatok egyesítési módját az érintett tagállam találja ki, ezért a végeredményt nem lehet összehasonlítani a többi ország adataival, ám az EU ezt mégis megteszi. A káoszt fokozza az unió „egy rossz, mind rossz” elve, miszerint, ha egy víztest (a tavak és folyók több víztestre vannak osztva attól függően, hogy mekkora az a rész, amely egységes tulajdonságokkal bír – a Duna például a magyarországi szakaszon nyolc víztestből áll) az értékelés során minden vizsgált szempontnak megfelel, kivéve egyet, akkor a végeredmény is rossz lesz. A vizsgálatok során egyebek közt meg kell nézni, hogy mennyire terhelt, befolyásolt egy adott folyó: minél kevésbé hasonlít az eredeti állapotára, annál rosszabb minősítést kap. Kiváló minősítést csak olyan víztest érhet el, amely szinte „paradicsomi” állapotban leledzik, azaz minimális emberi behatás éri. És ezzel előáll a jellemző ellentmondás: bármilyen korszerűek is a szennyvíztisztító telepek, a csatornázottság növelésével mindenképpen emelkedik a befogadók s végső soron a felszíni víztestek terhelése. A kiértékelt adatok alapján Magyarország olyan minimális számú kiváló víztesttel rendelkezik, hogy azt a táblázat nem is számszerűsíti. „Apró hegyvidéki patakokra, annak is a felső szakaszára kell gondolni” – mondják a szakemberek. Ám a légkörből kiülepedő szennyező anyagok már ezeket a vizeket is mérhető módon terhelik.

Az említett kicsi vízfolyásokat leszámítva kedvezőtlen állapotokat mutatnak a statisztikák: a hazai vizek 41 százaléka van mérsékelt állapotban, ami azt jelenti, hogy olyan mértékű emberi be­avatkozás érte a víztestet, amin már javítani kell. Emellett 27 százalék gyenge, 8 százalék jó, 10 százalék pedig rossz minősítést kapott. Egyes esetekben nem születtek megbízható adatok, ezeket a víztesteket az „ismeretlen” kategóriába sorolják, ezt nálunk a víztestek 13 százaléka teszi ki. Kiváló értékelést 1 százalék kapott, de ezt a táblázat nem számszerűsíti.

Valamit hoz a víz

Mivel Magyarország medenceterületen helyezkedik el, itt több a külföldről kapott víz, mint például egy hegyvidéki országban. A vízügyi szervezetek számára komoly teher, hogy a keleti eredetű vizeinkben jelentős mennyiségű PETpalack és más úszó szennyező anyag van. Ukrajna kisebb kárpát­aljai településeinek nincs hulladékszállítási rendszere, ezt a funkciót a Tisza mellékvizei töltik be. A hulladékot az érintett vízügyi igazgatóságok szedik le a vizekről, és ugyanez a vízminőségi kárelhárítási csapat reagál valamennyi ismertté vált vízszennyezés esetén. „A medencefekvés előny is és egyben hátrány is. Egyrészt folyamatosan ki vagyunk téve annak, hogy a magasabban lévő területekről szennyeződés érkezik, ami beül a sík területeken, ezért nálunk rendszeresen rosszabb értékeket mérünk veszélyes anyagokra. Lehet azt mondani, hogy Romániában kevesebb a szennyeződés, de ez nem azért van, mert mi nem tettünk eleget. Magyarország mindig gyengébb eredményt fog ezen a téren elérni, mint a magasabban fekvő szomszédaink” – mondja Tahy Ágnes, aki kollégáival együtt megpróbálja Magyarország előnyeit feltüntetni a statisztikákban. „Például mi sokkal magasabb tápanyagérték-határokat szabtunk ki, mint a többi tagállam, mivel nálunk az ország medencefekvése miatt rengeteg értékes tápanyag halmozódik fel. Az EU azonban felszólított minket arra, hogy vegyük alacsonyabbra az értékhatárokat, így a jövőben nem lesz olyan látványos a statisztikákban ez a pozitív tulajdonság” – mutat rá az OVF munkatársa.

Kellő politikai akarat híján

Az elmúlt évtizedekben javult a hazai folyók kémiai állapota, ami nagyrészt az ipari eredetű szennyezés csökkenésével magyarázható. Azonban a mezőgazdasági eredetű terhelés, illetve a lakossági szennyvíz mennyisége még mindig tetemes, s ez egyhamar nem fog megoldódni. „Szerencsére az ivóvizeink nagyon jó állapotban vannak, viszonylag kevés manipulációval lehet a rétegvízből megfelelő vizet előállítani. Ám a lakossági szennyvíz tisztítása és visszaengedése sokkal több költséggel jár. Ahhoz, hogy kifogástalan legyen az egész országban a szennyvíztisztítás, további jelentős technológiai fejlesztés lenne szükséges, és a számottevően növekvő üzemeltetési költség miatt fel kellene emelni a lakossági szennyvízdíjat. Lássuk be, ma a legtöbb embert nem érdekli, hogy milyen mértékben szennyezzük a vizeinket, ha emellett viszonylag olcsón jutunk ivóvízhez. A háztartások által fizetett vízdíjak már most is túlságosan nagy terhet jelentenek legalább a lakosság harmadának. Ennek megfelelően egyelőre nincsen kellő politikai akarat a tisztítási feladatok többszörös költségének a lakosságra hárítására” – összegez Tóth György István.

Ami az EU értékelési rendszerét illeti, a WWF eltérő véleményen van, mint a hazai vízügyi hatóság. Gruber Tamás úgy látja, hogy az „egy rossz, mind rossz” elve inkább pozitív, hiszen ez arra ösztönözheti az országokat, hogy valamennyi értékükön javítsanak. Az OVF azonban meglehetősen károsnak ítéli meg ezt az osztályzási elvet. „Ez az EU-ra nézve is kínos, hiszen úgy tűnik, hogy az elmúlt 15 év alatt nem sikerült javítani az európai vizek állapotán. Jelenleg ebben a rendszerben nem mutatkozik meg az, ha egy víztestnél javulás következik be. Például, ha növekedésnek indult egy halfaj egyedszáma, de a többi kritériummal még továbbra is gondok vannak, akkor az egész víztesten marad a rossz minősítés, pedig adott esetben sok pénzt és munkát öltek bele” – fogalmaz Tahy Ágnes.

Habár az OVF szerint a korábbi kötelező feladatok teljesítése miatt eddig csak kevés pénzt tudtunk fordítani a természetes vizeink ökológiai állapotának javítására, a WWF határozottan állítja, hogy csak a politikai akarat hiányzik. Mindenesetre a környezetvédő szervezet megpróbál a saját lehetőségeihez mérten besegíteni az államnak. „A folyóinknak rendkívüli mértékben lecsökkent a hullámtere az árvízszabályozás miatt. Megbomlott a mederben lévő víz és az árterek közti egyensúly, emiatt rendkívül szűk az a sáv, amelyben a folyó éltető vízzel tudja ellátni az ártereket, ártéri erdőket, holtágakat. A javulás érdekében a WWF nagy lehetőséget lát ezen területek rehabilitációjában. Szerencsére jó kapcsolatot ápolunk a nemzeti parkokkal, és volt már rá példa, hogy közösen dolgoztunk holtágak helyrehozásán, elzárt mellékágak újraélesztésén” – mondja Gruber Tamás.

Azt minden érintett látja, hogy 2027-ig még nagyon sok tennivaló van, azonban az EU értékelési rendszerét már nemzetközi szinten is bírálatok érik, jelenleg ennek felülvizsgálata zajlik. Míg a WWF úgy látja, hogy a legnagyobb probléma az EU „lazasága”, azaz a közösség nem fektet elég nagy hangsúlyt a kitűzött célok számonkérésére, addig az OVF az értékelési mód hiányosságait kritizálja. „Folyamatosan próbálunk számunkra kedvező megoldást találni olyan helyzetekre – magyarázza Tahy Ágnes –, ahol szerintünk az EU igazságtalanul bírál minket. Például a mostani felülvizsgálatnál kezdeményeztük, hogy vegyék figyelembe a földrajzi adottságainkból adódó, a tápanyagokra vonatkozó magasabb határértékeket. De kitaláltunk egy új minősítési kategóriát is, ez azokat a víztesteket jelöli, ahol egyszerűen nem lehet az állapotértékelést korrektül végrehajtani. Ilyen lehet egy időszakos vízfolyás, amelyben nem élnek halak. A görögöket az EU felszólította, amiért nem végeztek méréseket olyan víztestnek minősülő területen, amiben nincsen víz. Minden tíz négyzetkilométernél nagyobb vízgyűjtő terület víztestnek minősül, tehát meg kell őket vizsgálni, azonban vannak olyan vízgyűjtők, amelyben csak néhány hónapig folyik víz, aztán semmi. Ebben a rendszerben a biológiai vizsgálat értelmezhetetlen. Reméljük, hogy az EU figyelembe veszi majd az ötleteinket.”

Nem a legjobb választások

Göd: Felsőgödi szabadstrand – kifogásolt

Göd: Széchenyi strand – tűrhető

Szentgotthárd: Hársas strand – tűrhető

Győr: Aranypart I. – tűrhető

Mosonmagyaróvár: Mosoni utcai szabadstrand – kifogásolt

Dunapataj: Szelidi strand – tűrhető

Szeged: Sziksósfürdő Naturista Strand és Kemping – tűrhető

Jánd: Tisza-parti szabadstrand – kifogásolt

Tivadar: Tisza-parti szabadstrand – kifogásolt

Vásárosnamény: Gergelyiugornyai szabadstrand – kifogásolt

Tiszasziget: Tiszaszigeti-bányató, Tiszasziget Turisztikai Központ

Szabadstrand – kifogásolt

Soltvadkert: Vadkerti tófürdő – tűrhető

Mártélyi-holtág – fürdési tilalom

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2018/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    pasas
    2018. szeptember 02., 07:15
    Elveszett a cikk és a szerzője a módszertani leírások rengetegében és bírálgatásában. Jobb lett volna talán egy strukturáltabb szerzemény arról, hogy hol jó, s hol nem a víz minősége és miért!

    Kicsit önkényesen rövid a folyók szabad strandjainak minősítési felsorolása. A szerző valamiért kifelejtette a déli országrészeket...
  2. 1
    tiszapolgári
    2018. szeptember 01., szombat 16:25
    „A megbetegedés kockázatát csökkenthetjük, ha nyílt sebbel, betegen vagy a betegséget követően nem megyünk a vízbe, ha nem nyelünk a vízből, illetve fürdőzés után lezuhanyozunk”

    Ez a strand- és gyógyfürdőkre is vonatkozik. Nem csak természetes vizekben lehet összeszedni egy jó kis hasmenést.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...