BALATON - Hal a vízben

„Minden generáció csatlakozhat”

  • rés a présen
  • 2023. május 31.

Lokál

Mike Friderika, a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programigazgatója

rés a présen: Hogyan értékelnéd a programokban szinte követhetetlenül bővelkedő, egész éves rendezvénysorozat eddigi részét?

Mike Friderika: Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programév hivatalos megnyitója január 21-én volt, de a felkészülés, a nemzetközi kapcsolatépítés, az együttműködő szakmai partnerek felkutatása már évek óta zajlott. Az idén mintegy 3 ezer eseményt szervezünk mi vagy a partnereink Veszprémben és a régióban, közel 150 program keretében. Fontos célkitűzésünk volt, hogy minél több program készüljön a balatoni főszezonon kívülre, mert tapasztalatunk szerint sikeresek például azok a szezonon kívüli projektjeink, amelyek a régió kistelepüléseinek mindennapi kulturális, közösségi életét hivatottak támogatni. Ilyen például a Pajta Program. De az EKF részeként elindult az InterUrban nevű projekt is; ennek során 29 város hozza el sokféle, köztük zenei programját Veszprémbe és a Bakony–Balaton régióba. Világszerte közel 60 város viseli az UNESCO Zene Városa címet, így Veszprém is. Ennek a hálózatnak aktív tagjává akarunk válni.

rap: A programév következő nagy eseménye a Felező minifesztivál. Mikor lesz és miről szól?

MF: Június 14–18. között tartjuk. Az EKF-megnyitók mindig télen vannak, amikor nem a legjobb az időjárás, ezért szerettünk volna egy nyári örömünnepet is, amihez minden generáció, minden itt élő és ide látogató csatlakozhat. A Felező tulajdonképpen olyan programok sokasága, amelyekkel megünnepeljük az EKF első félévét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.