„Minden szép, minden jó” – Az utca embere az új Széll Kálmán térről

Lokál

A hét urbanisztikai eseménye a megújult Széll Kálmán tér. Járókelőket kérdeztünk.

És szerintük minden oké. Az éles sarkok, rideg formák senkit nem zavarnak, sőt az sem, hogy a piros díszburkolat csúszik. „Nagyon szép, nagyon jó. Rendezett lett és tiszta. Persze van mit megszokni rajta, de minden szép” – mondja egy idős hölgy a szökőkút mellett üldögélve. A fontana egyébként szinte cirkuszi látványosságnak számít, hiszen rengetegen fotózzák és állják körbe, ráadásul nemcsak vizet köp magából, hanem vízgőzt is.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

A gyerekek nagy kedvence valóban látványos, bár azzal, hogy a tér közepére tették, félúton a villamosokat és a metrót összekötő útvonalra, kérdéses, hogy mekkora akadálynak számít majd a reggeli és délutáni csúcsforgalomban.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

De egyelőre az embereket láthatóan nem zavarja, örülnek annak, hogy van, sőt éjszaka is világít. És ha már világítás, a BKK szerint a 700 méter hosszú, burkolatba süllyesztett, világító LED-csíkok az éjjeli közlekedést segítik, ugyanis a legfontosabb gyaloglási irányokat jelölik ki. Annyi szent, hogy minket éjszaka úgy elvakított a fénye, hogy a villamos számát sem láttuk tőle, de vannak, akik úgy vélik, ez is oké.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Szokatlan még, de nem tudok róla rosszat mondani. Annak örülök, hogy egyszerűbb lett az áthaladás, hiszen kikerült a tér közepéről számos felesleges elem, mint például a villamossínek, ami egyébként rettentően balesetveszélyes volt, én egyszer úgy botlottam el bennük sietés közben, hogy az eséstől elájultam” – meséli egy nő, aki a tér újrakeresztelésének fontosságát is kiemelte. „Van, aki még most is Moszkva térnek hívja, és sokan nem szeretik, hogy egy ideje újra Széll Kálmánnak kellene. De hát mit adott nekünk Moszkva? Semmit. És Széll Kálmán? Nagyon sokat tett ezért az országért, szerintem nagyon helyes, hogy újra ez a tér neve” – folytatja.

Tény és való, hogy akiket megkérdeztünk, üdének és barátságosnak látják az új teret, szívesen üldögélnek a padokon. „Végre van hol pihenni, várni, nézelődni. Nemcsak egy tér, amin átrohan az ember, hanem nyugodt találkozóhely” – mondja egy másik nő.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Nagyon jó stílusa lett a térnek, szeretek ide kiülni, modern, fiatalos, jól néz ki” – mondja egy huszonéves. „A régi óra? Nem, nem hiányzik. Szerintem jobb, hogy digitális kijelző van és nem analóg.” És a fedett villamosváró is tetszik. „Végre nem kell elázni az esőben, miközben várunk a villamosra. Na és a fák!” – kiált fel egy férfi, mintha máris zöldellne az a 182 új fa, amit a térre telepítettek, ám az biztos, hogy hosszú évekig nem fog még árnyékot adni, vagyis nyáron a tér ugyanúgy egy betondzsungel lesz, mint eddig, s legfeljebb a szökőkút segít a bátrabbaknak és gátlástalanabbaknak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.