„Minden szép, minden jó” – Az utca embere az új Széll Kálmán térről

Lokál

A hét urbanisztikai eseménye a megújult Széll Kálmán tér. Járókelőket kérdeztünk.

És szerintük minden oké. Az éles sarkok, rideg formák senkit nem zavarnak, sőt az sem, hogy a piros díszburkolat csúszik. „Nagyon szép, nagyon jó. Rendezett lett és tiszta. Persze van mit megszokni rajta, de minden szép” – mondja egy idős hölgy a szökőkút mellett üldögélve. A fontana egyébként szinte cirkuszi látványosságnak számít, hiszen rengetegen fotózzák és állják körbe, ráadásul nemcsak vizet köp magából, hanem vízgőzt is.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

A gyerekek nagy kedvence valóban látványos, bár azzal, hogy a tér közepére tették, félúton a villamosokat és a metrót összekötő útvonalra, kérdéses, hogy mekkora akadálynak számít majd a reggeli és délutáni csúcsforgalomban.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

De egyelőre az embereket láthatóan nem zavarja, örülnek annak, hogy van, sőt éjszaka is világít. És ha már világítás, a BKK szerint a 700 méter hosszú, burkolatba süllyesztett, világító LED-csíkok az éjjeli közlekedést segítik, ugyanis a legfontosabb gyaloglási irányokat jelölik ki. Annyi szent, hogy minket éjszaka úgy elvakított a fénye, hogy a villamos számát sem láttuk tőle, de vannak, akik úgy vélik, ez is oké.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Szokatlan még, de nem tudok róla rosszat mondani. Annak örülök, hogy egyszerűbb lett az áthaladás, hiszen kikerült a tér közepéről számos felesleges elem, mint például a villamossínek, ami egyébként rettentően balesetveszélyes volt, én egyszer úgy botlottam el bennük sietés közben, hogy az eséstől elájultam” – meséli egy nő, aki a tér újrakeresztelésének fontosságát is kiemelte. „Van, aki még most is Moszkva térnek hívja, és sokan nem szeretik, hogy egy ideje újra Széll Kálmánnak kellene. De hát mit adott nekünk Moszkva? Semmit. És Széll Kálmán? Nagyon sokat tett ezért az országért, szerintem nagyon helyes, hogy újra ez a tér neve” – folytatja.

Tény és való, hogy akiket megkérdeztünk, üdének és barátságosnak látják az új teret, szívesen üldögélnek a padokon. „Végre van hol pihenni, várni, nézelődni. Nemcsak egy tér, amin átrohan az ember, hanem nyugodt találkozóhely” – mondja egy másik nő.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Nagyon jó stílusa lett a térnek, szeretek ide kiülni, modern, fiatalos, jól néz ki” – mondja egy huszonéves. „A régi óra? Nem, nem hiányzik. Szerintem jobb, hogy digitális kijelző van és nem analóg.” És a fedett villamosváró is tetszik. „Végre nem kell elázni az esőben, miközben várunk a villamosra. Na és a fák!” – kiált fel egy férfi, mintha máris zöldellne az a 182 új fa, amit a térre telepítettek, ám az biztos, hogy hosszú évekig nem fog még árnyékot adni, vagyis nyáron a tér ugyanúgy egy betondzsungel lesz, mint eddig, s legfeljebb a szökőkút segít a bátrabbaknak és gátlástalanabbaknak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.