Így kezdődik a régi dal, a szöveg mégsem rigófüttyre és a szép tájakra fut ki, hanem arra, hogy „KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt”. Persze ma már nemcsak a KIMSZ (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége), hanem Ságvári Endre (1913–1944) neve is magyarázatra szorul, mivel a hozzá hasonló baloldali mártíroknak régen nem osztanak lapot a történelemkönyvekben. Ám 1973-ban másképp állt a dolog. Miután Ságváriról utcát, teret, ligetet és laktanyát is elneveztek, illetve leforgatták az életéről szóló Harminckét nevem volt című filmet (főszereplő: Huszti Péter), az illetékesek elérkezettnek látták az időt, hogy a KIMSZ-esek kirándulásairól is méltóképp megemlékezzenek. Így jött létre a hűvösvölgyi Nagyrétre vezető turistaút mentén az az emlékműegyüttes, amelyet Munkásmozgalmi sétánynak neveztek el, és ahol az 1973. október 27-i átadót megelőzően négy, meglehetősen otromba kőplasztikát állítottak fel. A hatalmas 1-est formázó tömb „május” felirattal nem szorult magyarázatra, a betonba lyuggatott „KIMSZ”-et a Kommunista ifjúság emlékművének nevezték, de volt tömlöcrészlet is – az Elítéltek emlékműve –, valamint egy sziklaszerűség, amelyre a Bunkócska című mozgalmi dal refrénjének első sorát és kottáját vésték – ez volt a Dalos találkozók emlékműve. „A Hűvösvölgybe, a szobrokkal, emlékkövekkel övezett Munkásmozgalmi sétány vezeti ezen a május elsején az ünnepelni, kirándulni, szórakozni érkezőket” – írta a Magyar Hírlap 1974-es ünnepi száma, megjegyezve azt is, hogy a sétányon járva „felidéződnek a régvolt munkásünnepek, a vérrel és vörös zászlókkal, háborúellenes jelszavakkal, néma tüntetésekkel, s éppúgy a dalokkal, vidámsággal, örömmel teli májusok”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
