helyrajzi szám

Napraforgó utca

Lokál

Nemzetközi építészkongresszust rendeztek 1930-ban Budapesten, mint­egy ötszáz résztvevővel.

Noha az esemény szervezői élvezték a kormány bizalmát és támogatását, a kongresszuson előkerülő új irányzatok nem különösebben hatották meg az illetékeseket. Jól példázza ezt az a kezdeményezés is, amely a kongresszuson vetődött fel, és eredetileg a budapesti lakáshelyzet javítását célozta volna praktikus, modern és egészséges zöldövezeti családi házas telep létesítésével. A hazai építészek ötletét támogatta ugyan a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ám mivel az nyilvánvaló volt, hogy e családi házas teleppel nem a rászorulókat, hanem a jómódú középosztálybelieket célozzák meg, állami vagy fővárosi támogatásban nem bízhattak, és a kivitelezést piaci alapon kellett megoldaniuk. Példaként a három évvel korábban elkészült stuttgarti modernista lakótelep, a Weißenhof szolgált, amelyhez hasonlók ekkor már nemcsak Németországban, de Lengyelországban, Ausztriában, Svájcban és Cseh­szlovákiában is épültek.

A kezdeményezést a Fejér és Dános építészeti iroda karolta fel, a cél érdekében a Pasaréten, az Ördög-árok közelében parcelláztak fel egy korábban virágkertészetként működő, nagyjából egyhektáros területet, ahol 22 családi ház fért el. A szerényen csak kislakásos telepként emlegetett vállalkozásban huszonkét építész vett részt, de ez nem jelentette azt, hogy mindenki külön-külön dolgozott. Voltak, akik több házat is terveztek – például Vágó László és Kozma Lajos –, mások párban alkottak. Az építészek összefogását mutatja, hogy szinte minden generáció képviselte magát, a 25 éves ifj. Masirevich Györgytől a 63 éves Böhm Henrikig, irányzatokra tekintet nélkül. Az alkotók között találunk korabeli sztárépítészeket (Wälder Gyula, Münnich Aladár), és később befutó pályakezdőket (Molnár Farkas, Bierbauer Virgil), a huszonkét építész egyetlen közös vonása csak annyi volt, hogy mindent alárendeltek a közös cél érdekében, ami a modern építészet hazai alapjainak megteremtése és bemutatása volt. (Képünkön a Naprafogó utca 19. látható, ami Gerlóczy Gedeon terve alapján épült.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.